Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-04 / 23. szám

besoroztattak majoratus rendszer szerint, de ez utóbbi esetben korpótlék nélkül, 600 K működési pótlékkal. Történt pedig ez nem az egyik, vagy a másik tanáregylet közbenjárása, hanem az illető tanítóképzői miniszteri ügyosztály vezetőjének igazságszerető, méltányos és fenkölt gondolkozása folytán. — Egyenlő elbánás az elv! Hogyan ismerjük el, hogy nekünk református tanároknak közösek érdekeink a nem egy esetben egyenlő szolgálati viszonyok mellett is 2000 K-val több fizetést élvező állami középiskolai igazgatók és tanárokéval ? Szóljunk e az államiakkal szemben legtöbb helyen hihetetlenül miserabilis lakbéreinkről, a fentartó testület által ránk hárított 40%"Os évi nyugdíjjárulékról? Nem is szólok arról, hogy főiskoláink tanárainak (theologiák, jogakadémiák, bölcsészeti kar) illetményei hol maradnak a hasonnemű állami és kir. katliolikus intézmények tanárainak fizetésétől. Bizony vannak nekünk specziális érdekeink, melyeket nincs miért szégyelnünk; de ne várjuk, hogy e mi specziális érdekeinket mások, — kiknek az nem érdekük, — épen olyan lelkesedéssel szolgálják, mint mi, kik közvetlenül érezzük, tudjuk, hogy hol fáj. E tekintetben is feltétlen szükséges az Országos Református Tanáregylet fenmaradása, egyesült erőkkel való támogatása, lehető felvirágoztatása. Ma már talán egyesek szemében erényszámba inegy, ha a kálvinista tanár „modern" ember, a vallással nem sokat törődik, sőt csak azért református, mert épen ilyen jellegű iskolánál akadt kenyér a maga és alapítandó családja számára. A nagyhangú „felvilágosodás, liberalizmus" ördöge gyakran kisért; de mikor a ref. tanáregylet gyűlésein felcsendül az orgona búsan búgó hangja mellett a kolozsvári, hódmezővásárhelyi, vagy valamely székely ős templomban az egybesereglett tanárok ajkán a „Te benned bíztunk eleitől fogva", a református tanügynek tisztes öreg szolgái együtt énekelnek azokkal, kik még csak most rázták le az egyetemek porát és rajongó új eszmékkel van telve kebelük, akkor támad fel a kételkedők, kicsinyhitűek lelkében az a gondolat, hogy mi kálvinista tanárok, akármilyen csekély létszámmal vannak is lakóhelyeinken hitfeleink, akármilyen egyszerű rozzant hajlékaink vannak is a tudományok ápolására, mégis büszkék lehetünk, mert százak felcsendülő énekéből erő árad ki, erő, mely, érezzük, a magyar kultúra előbbre vitelében távolról sem jelentéktelen tényező. Nagyon üdvös intézmény az évenkint megtartani szokott vándor-közgyűlés intézménye. Igen helyes, ha tárgysorozatában kétségtelenül meglévő specziális belügyeink mellett módszeres és pedagógiai elvi kérdések is szerepelnek, mert különösen módszer terén „a jó pap holtig tanul". De ne vétessék rossz néven tőlünk, ha több évi tapasztalat alapján felemeljük szavunkat a vezetőségnek ama beosztása ellen, hogy az üdvözléseket a közgyűlés tárgysorozatára tűzi ki. Elvégre — nem habozunk kijelenteni — az egyenesen forszírozott üdvözlő beszédek hosszú sorát a reggel pontosan megjelenő közgyűlési tagok délfelé megunják (mert nem is valamely helyi egyesület jótékony elnöke üdvözlő orácziójának és az arra adandó válasznak meghallgatása végett tettünk és teszünk meg néha 3—400 kilométeres útat) és a gyűlésről elszélednek. így történt meg az a fura esemény, hogy 1907-ben., mikor az egész ref. tanárság egyetemét érintő 104,310. sz., az állami fizetés kiegészítést szabályozó vall. és közokt. min. rendelet volt napirenden, az előadói javaslatot a zöld asztal mellettieken kívül 5, mond öt közgyűlési tag hallgatta, nagyszámú benevolus gimnazistát és más érdeklődőt nem számítva. Mivel pedig az idő a hihetetlen üdvözléssorozat miatt rendkívül előrehaladt, az elnökség a legnagyobb eréllyel igyekezett a megindulni akaró vitát öt egész perezre korlátozni, meg sem értve a felszólalókat, lehetetlennek és jogtalannak jelentvén ki olyan kívánságokat, melyek, igaz, hogy csak 1909-ben, de egyéni kérelmezés után mégis kivihetőknek bizonyultak, mert két egyénnek utólag és pótlólag 1906-ra kiutalta a minisztérium a javaslat módosítását, illetőleg pótlását kikerülni akaró elnökség által lehetetlennek ós jogtalannak tartott összeget. A kik egyénileg nem folyamodtak, legfeljebb 5Vs havi összeggel megkárosodtak. A szatmári gyűlésről is lemaradt a sok üdvözlés miatt dr. Szilády Zoltán egyetemi magántanár rendkívül érdekesnek Ígérkező előadása. Pedig az idén sokan nem mehetnek el őt meghallgatni és vele a dolgot megbeszélni azok közül, kik épen azért mentek a tavalyi gyűlésre. Az egyesület bölcs vezetősége találja meg a módját ez anomáliák megszüntetésének. Fogadja az elnökség vagy a választmány az üdvözlőket, de az amúgy is szűkös közgyűlési tárgysorozat és így az egész közgyűlés maradandó hatása, a minden tartalom mellett is inproduktiv üdvözlő beszédekkel ne korlátoztassák. Kíváncsian várjuk a valóban szépnek Ígérkező előadásokat és az azok felett meginduló nivós vitát. (F.) TÁRCZA. Budapest. — Részlet Doumergue Emil: „La Hongrie calviniste" czímű, sajtó alatt levő munkájából. — . Nagy város, igen nagy város : közel egy millió lakossal a kik közül körülbelül 200,000 zsidó. Az állomásokról jövet, a mit az ember legelőször lát: a párizsias városnegyedek, nagy, hosszú utczák, szép üzletekkel szegélyezve. Az Andrássy-út több, mint két kilométer hosszú, a Kossuth Lajos-utcza talán a legélénkebb, stb. Belépek a csarnokokba, a hol javában áll a vásár. Mindenféle fajta gyümölcs, miként Francziaország déli részében, különösen óriási, zöld dinnyék, melyeknek belseje élénk piros, szinte vérszínű. A halászok tőkéin nagyszerű halak. Közeledem és kérdezősködöm. Ezek dunai halak, tokok, melyek 300 vagy 400 kilót is elérnek. Mi a Szajna, a Rhone, a Saóne a Dunához hasonlítva, mely vizében ezeket az óriásokat táplálja, a melyek