Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-28 / 22. szám

A középiskolai reformnál nem híve az egységes középiskolának, csupán az egységes jogosításnak. Erre nézve azonban még a szakkörök véleményét kívánja meghallgatni. A latin nyelvnek a középiskolából kihagyását nem pártolja; azt azonban megfontolandónak tartja, hogy nem volna-e alkalmasabb ennek tanítását csak a 3-ik osztályban kezdeni. Óhajtaná belevinni a középiskolákba, a tananyag szaporítása nélkül, a társadalmi és a gazdasági tudományokat is. Foglalkozik a kézügyességet fejlesztő műhelyek és a búvárkodást előmozdító laboratórium ok felállításának gondolatával. Szaporítani óhajtja az internátusokat. A testedzés körében többre becsüli a szisztematikus tornázás helyett a szabadban való játszást. Középiskolai igazgatóknak csak olyan tanárokat tart alkalmasoknak, a kik már legalább 15 év óta működnek. A népiskolák államosítását illetőleg fenntartja már egyszer kifejezett azon álláspontját, hogy a kizárólagos állami népoktatás nem feltétlen szükségesség. E helyett azonban az iskolák szaporítására és a kötelező népoktatás szigorú keresztülvitelére volna szükség; mert a nemzet ellen való bűn, hogy az 1868: XXXVIII. t.-cz. rendelkezései még mindig nincsenek végrehajtva. Ezt a két dolgot annyira fontosnak tartja, hogy keresztülviteléhez állását köti. A gazdasági népoktatásról szóló törvényjavaslatot, a tapasztalatok által megjavítva, újból beterjeszti, valamint a tanítóképzésről, képesítésről és szakfelügyeletről és a kisdedóvásról szóló, már kész törvényjavaslatokat is, Á színházakról, zenei és szépművészeti ügyeket illető, de bennünket specialiter nem érintő nyilatkozatokat mellőzve, még kiemeljük a miniszter beszédéből a következőket: A pornográfiát, bármely téren ós bármely formában nyilatkozzék is meg, a leghatározottabban kívánja üldözni. A róm. kath. autonómiára vonatkozó, még nem teljesen kész törvényjavaslatot, mihelyt a viszonyok megengedik, be fogja terjeszteni De az autonómiát olyanná kívánja tenni, hogy az valóban önkormányzat és ne csak írott malaszt legyen. Az autonómia sérelme nélkül és a szerzett jogok tiszteletben tartásával keresztül óhajtja vinni a papi szolgálmányok megváltását. Rólunk, protestánsokról és az 1848: XX. végrehajtásáról szóról szóra így nyilatkozott: „A mi a protestánsokat illeti, én azt a felfogást vallom, a melynek kifejezést adott a miniszterelnök úr, mult év júliusában tartott beszédében, midőn kimondta, hogy az 1848: XX. t.-cz., az autonómia tiszteletben tartásával, folytatólagosan végrehajtandó, — és én hozzáteszem, hogy a mennyiben az állam anyagi viszonyai meg fogják engedni, intézményesen." Kijelentette a miniszter azt is, hogy az állami támogatást az izraelita hitfelekezetre is fokozatosan alkalmazni kívánja. Végül ama destruktív irányzatokról szóit, a melyek a tudomány, az irodalom, a művészetek, a társadalmi kérdések és a nevelés-oktatás körében felmerültek. Kötelességen ek ismeri, hogy küzdjön minden olyan szellem ellen, a mely a kritika bonczkésével mindent részeire szaggat, a nélkül, hogy a romokból újat tudna teremteni, a mely a nevelésből a valláserkölcsi elveket ki akarja küszöbölni, a mely a tradicziókat le akarja rombolni, a történelmi jogokat nem akarja ismerni ós az erkölcsi nihilizmus és internaczionalizmus felé akar vezetni. Ez a szándéka nem azt jelenti, mintha el akarna zárkózni a modern korral járó egészséges légáramlattól, mert jól tudja, hogy ha szellemileg élni akarunk, teli tüdővel kell magunkba szívnunk a kor szellemét, a melytől, bár tele van baczillussal, nem kell félni, hanem a szervezetet magát kell megerősíteni. Ő kulturánkat erkölcsi és pozitív alapra akarja fektetni; magasabb regiókba akar szállani a kultura terén és pedig azért, hogy mennél üdébb, egészségesebb és tisztább levegőt szívhasson magába a nemzet. * * * A miniszter beszédéről el kell ismernünk, hogy nagy konczepcziójú, sok helyes megfigyelésről, sok szép és okos tervről tanúskodó beszéd volt. Pártpolitikát, felekezeti elfogultságot nem tálálunk benne, hanem olyan, a régi alapokat megbecsülő liberalizmust, a mely ha a gyakorlatban is mindenkor teljesen érvényesülne, a nemzet igazi javát és a felekezetek békességét mozdítaná elő. Ezt a teljes érvényesülést azonban a kultuszminisztérium némely vezető elemei igen sokszor megakadályozzák és a konzervatív liberalizmusból csak a konzervatív és pedig felekezetileg konzervatív oldalt érvényesítik. E tekintetben sok panasz hangzott már fel, úgy az egyházi, mint az iskolai körökből, — de ezekre a miniszternek nem volt egyetlen, jobb jövőt igérő szava sem. Ez nagy hiánya a miniszter beszédének. Reméljük azonban, hogy a tárgyalások során bizonyára újból felhangzó panaszok nyilatkozatra fogják még bírni a minisztert. Reméljük, hogy nyilatkozata meg fogja nyugtatni a nyugtalankodókat. Főként pedig reméljük és elvárjuk, hogy a kultusz- és kultúrpolitika tényei igazolni fogják a megnyugtató nyilatkozatokat. H. 1. MISSZIÓÜGY. Keresztyén diákok világgyűlése Konstantinápolyban. Török uralkodó még nem részesült olyan üdvözletben, mint V. Mehmed szultán f. é. április 27-én. Épen örömünnepet ült Konstantinápoly lakossága: a nagy átalakulás második évfordulóját. Az Aranyszarv és a Rosporus mentén száz, meg százezer lámpás tükröződő fénye varázsolta csodás látvánnyá az ünneplő fővárost, a mikor a Keresztyén Diákok Világszövetségének nagybizottsága útnak indította, az ekkor Konstantinápolyban gyűlésező IX. keresztyén diák-konferenczia hódolatteljes gratuláczióját.