Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-28 / 22. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová • kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: A lélek dagálya felé ... V. J. — Vezérezikkek: Báró Bánffy Dezső. Hamar István. — Csereprédikálások. Dr. K. I. — Belföld : A vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása a képviselőházban. H. I. — Misszióügy : Keresztyén diákok világgyűlése Konstantinápolyban. Victor János. — Külföld: Olasz-, Franczia-és Oroszország. Dr. T. 1. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A lélek dagálya felé... „Egy kevés idő és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek." Ján, 16.1

6

. A mozgás ütemessége uralkodik az egész világegyetemben. A tengereken épen úgy, mint a lelki életbea. Nemcsak a tenger életében foly az apály és dagály váltakozása, hanem lelkünk vizein is. Egyszer olyan a lelkünk, mint a kiszáradt folyammeder, máskor pedig feldagad, mint a Nilus kiömlő árja. A tanítványok lelke Mesterük kivégzése után ilyen kiszáradt folyammederhez volt hasonló. A bizalom és remény magas hullámai leapadtak. Az örvendő szeretet és munkás lelkesedés eltűntek. A kiszáradt lelkekre fekete gyász és sötét kétségbeesés borult. A tengerapály utolsó órája. Elapadt a viz. Kihal az élet. Itt a vég! Vége Jézusnak. Vége a Messiásnak. Vége az istenországának. Vége a jövendőnek. Vége az üdvnek s az egész életnek ! És aztán megfordult a szél. Megindult a hullámzás, de visszafelé, a másik irányban. Péter lelkében a megdicsőülés jelévé lesz a botránkoztató kereszt. A megfeszített Megváltót új életének élő Királyaként látja Péter tüzes lelke. Péter elbeszélése alapján a többiek lelke is megtelik a Jézus személyével. Aztán ők is látják elragadtatott lélekkel a feltámadott Krisztust. Egy kevés ideig nem látták. Egy kevés idő múlva újra látják diadalmas fényben. Felhevülő lelkük mennybemenetelt lát: csak az isteni örökkévalóságban lehet helye az Isten Fiának. De itt maradtak ebben a világban ők, a Jézus Krisztus tanítványai. Jézus elárvult szellemi családjának nem szabad széthullani! Miért maradnék én Kapernaumban? Gondolta Péter. Hiszen Uram sziklává tett. Nyája őrzésével bízott meg. És én nem leszek többé Hozzá hűtelen. Megyek Jeruzsálembe. — Mi sem maradunk tovább a Genezáret mellett, sem Galileában, mondották a többiek. Emberhalászokká hívott el Urunk. Magvetőkké tett bennünket. Jertek, ne haljunk bele régi életünkbe ! Hadd temessék el a halottak halottaikat, mi pedig hirdessük az istenországának evangéliumát ! És elindulnak, mint a tengernek megfordult hulláma. Gr&lilea egyik kedves, szent emlékű helyéről a másikra. Egyik tanítványtól a másikhoz. A Genezárettől a Táborig. Galileából Samariába. Minden helyen egy-egy régi emlék s egy-egy új erő. hulláma ömlik végig leikükön. Az ég derülő kék boltjáról fénysáv hull rájuk. Megoldódnak a lekötözött néma nyelvek: Az Atyához ment. Szent lelkét Ígérte nekünk. Istenünk Lelke, Krisztusunk Lelke reánk száll. — Pedig fehér galambszárnya ott csattogott már a lelkek dagadó hullámai fölött. Még néhány nap, még egy-két óra, s itt az Olajfák hegye és a szent város. Itt az aratási zsenge s a törvényadás emlékünnepe. Itt a Pünköst! S kevés idő múlva Pünköst lett. A lélek dagályának isteni ünnepe. S ez volt az út a lélek dagálya felé .. . A lélek apályában vívódunk mi is. Szívünk elfásult. Hitünk lágymeleg. Egyházunk elernyedt. Társadalmi életünk zilált. Azonban — nem halljátok ? — Galileából új hullámverés indul. Jézus nagy lelke megmozdítja a tespedő vizeket. S az élet vizei megindulnak a lélek dagálya felé. A sok viz zúgásából kicsendül a pünkösti zsoltár. „Lesz még egyszer ünnep ezen a világon!" V. J.