Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-21 / 21. szám

genítsék el a pénzt a hittérítők számára. A dolog már olyan mérveket öltött, hogy a polgárság kénytelenitve érzi magát liga alakítására, mely az állapotok megjavítását czélozza." Francziaország. Harcz az iskoláért. Francziaországban jelenleg kétféle iskola van: 1. a szabad, máskép keresztyén iskola, 2. a nyilvános, máskép semleges, laikus iskola. Ez utóbbi állami intézet, melyben a tanítóság szabadon gúnyolhatja a vallást, az Isten nevét kitörölheti a gyermekek szótárából és a keresztyén erkölcstan helyett a polgári erkölcstant hirdetheti. A katholikus egyház mindent megtesz, hogy híveit az állami iskoláktól elvonja és a saját tantermeibe édesgesse. A püspökök eltiltják a laikus iskolák tankönyveit, melyek közül különösen 14 ront veszedelmesen a római vallásra. Ezek nem semlegesek, a minőknek hivatalosan jelentik ki, hanem egyenesen támadók és tele vannak czélzatos elferdítésekkel. Egyik könyv például ezeket írja a történelmi részben: „Hajdanában füvet etettek a papok a paraszttal. A gyermekeket örökké virgácsolták az iskolákban. A tanítók ezzel töltötték egész idejüket. Manapság azonban az iskolák tetejét szép, vörös cserepek fedik, a gyermekek kényelmes, támlás székeken ülnek. A tanítók valóságos tudósok, a kiknek többféle diplomájuk van. Édes gyönyörűséggel csüggnek ajkukon a növendékek, mert ők igazi jó barátjuk és atyjuk." A protestánsokról általában nagy rokonszenvvel írnak, mert őket a szabadgondolkodás előharczosainak tartják. A kié az iskola, azé az állam. Jól tudják ezt a szabadgondolkodó francziák és azért akarják az iskolákat teljesen kiszedni a papok kezéből. Briancl miniszterelnök nem volt nekik elég antiklerikális és azért megbuktatták. Az új kormány nagyobb erővel lát munkához. Csak az a baj, hogy az antiklerikálizmussal a vallást is megölik, a mi a nép erkölcsi romlására van és lesz mindenkoron. A nizzai evangélikusok pöre. A nizzai evangélikus templomot és lelkészlakot a párisi evangélikus egyház magáénak vindikálta, a mi ellen a nizzai hívek tiltakoztak. Az ügy perre ment. Az államtanács úgy ítélkezett, hogy a párisi egyházé a tulajdonjog. Már a tárgyalás menete alatt Menegoz tanár a Vie Nouvelle cz. lap hasábjain világosan bebizonyította, hogy a nizzai templomot és lelkészlakot maguk a hívek építették, a tulajdonjog tehát őket illeti. Menegoz tanár és hívei felszólították a párisi egyházat, hogy az államtanács döntését helyeztesse hatályon kívül. Erre ez nem volt hajlandó, de a szóban forgó ingatlanokat a nizzaiaknak adományozta, azzal a kikötéssel, hogy ezentúl ők gondoskodjanak azok fentartásáról. Németország. A Jathó-ügy. Jatho kölni lelkész ellen már összegyűltek az összes iratok a berlini főegyházhatóság kezébe. A főtárgyalás hat hét múlva várható. A westfáliai Freiheitsfreunde u

nevű szövetség a következő nyilatkozatot közli: 1. Hiába vádolnak bennünket azzal, hogy a Jathó-ügybe hivatatlanul beleavatkozunk és hogy a spruchcollegiumot jogtalanul támadjuk. Mi ezentúl is azt hangsúlyozzuk, hogy a sprnchcollegium intézménye ellenkezik a protestantizmus szellemével. Ebben a küzdelemben már eddig is 35 ezer német protestáns névaláírását birjuk kezeink között, a kik mindnyájan a mi felfogásunk mellett kardoskodnak. Az aláírások gyűjtését folytatjuk. 2. Újólag kinyilvánítjuk, hogy a sprnchcollegium ellen államjogi, egyházjogi és vallási szempontból többféle kifogást lehet emelni, mert nem biztosít bennünket kellőleg arról, hogy az igazság félreismerhetetlenül kiderül. Mi tiszteljük a kollégium egyes tagjait, de az intézményt egyházpolitikai alkotásnak tartjuk, melyből hiányzik a belső, egyházi érték és tekintély. 3. Kijelentjük, hogy mi a Jatho-ügyben nem személyes érdekeket szolgálunk. Mi csak az evangéliumi egyház javait tartjuk szem előtt akkor, mikor mi, mint az evangéliumi szabadság emberei, a fönti intézmény ellen küzdünk. Küzdés a szennyirodalom ellen külön táborban. Metz városában a protestánsok felszólították a róm. katholikusokat, hogy karöltve küzdjenek az erkölcsrontó iratok ellen. A katholikus lelkészek azonban kereken kimondották, hogy ebben az irányban a protestánsoktól különválva akarnak munkálkodni. Benzler, a harczias püspök egyházi lapja a Lothringer Volkstimme a többek között ezeket írja a protestáns bibliaelárusítókról: „Sok katholikus a protestánsok malmára hajtja a vizet az által, hogy bibliákat vásárol tőlük. Miért támogassuk pénzzel a mi ellenségeinket? Már hónapok óta egy komor, aszkéta kinézésű férfi járja a falvakat és százával szórja a bibliát és a protestáns iratokat a hívek között. Szabad ezt tétlenül néznünk ? Nem ! Hasonló fegyverekkel kell küzdenünk ! Fel kell lépnünk a szennyirodalom ellen és jó olvasmányokat kell híveink kezébe adni." — Íme, a protestáns buzgó férfiak a szennyirodalom ellen való küzdelemre szólítják fel Lotharingia katholikusait és a püspök lapja így ír! Mintha bizony a protestáns iratok és a protestáns kiadású bibliák is az erkölcsrontó könyvek közé tartoznának. Katonaeskü és a róm. kath. erkölcstan. Bachstein evangélikus lelkész, a ki előbb róm. kath. pap volt, rágalmazás miatt pörbe fogta a Leo cz. hetilap kiadóját. A tárgyalás alatt szóba jött a híres Lemkuhl jezsuita páter irata is, mely a katonaeskűről a következőket mondja: „Ha valaki felesküszik a zászlóra, mindenek előtt azt kell néznünk, vájjon- szabad akaratból eskiidött-e föl, vagy pedig kényszerből. Az előbbieket, ha elpártolnak, törvényes úton kell visszaterelni a táborba. Ezt nemcsak a katonai fegyelem követeli, hanem az eskü vallásos jellege is. Vannak azonban esetek, a mikor a katona feloldandó esküje alól: 1. ha a büntetés túlságosan szigorú a zászló elhagyás miatt: 2. ha a katonát igazságtalan háborúba kényszerítik, ilyenkor még jogosan meg is szökhetik; 3. ha a kaszárnyában lelkének üdvét a társak komolyan veszélyeztetik és ha ezt a veszedel-