Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-14 / 20. szám

egyház. Ezek egy évszázadig feltartóztatják az újkor hullámait. (Ideáljuk assisi Ferencz életében valósul meg.) Mikor a hullámok áttörik a gátat, a jezsuita-rendben emel magának bástyát az egyház. A jezsuita-rend a szerzetesség utolsó foka, voltaképen már nem is szerzetesség, mert czélja az egyház világuralma. Nem alakul egyházi intézménnyé, sőt ő kerekedik az egyház fölé. így győzi meg az egy­háztól elváló szerzetesség az egyházat. A fordító ügyes fordítását használható jegyzetekkel kiséri. A Modern Könyvtár e munka kiadásával azt is bebizonyította, hogy a theológiai munkáknak is van olvasó közönsége, csak értékes munkát adjunk a kezébe. Nánay Béla. BELFÖLD. Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő úr! Sokszor olvassuk, nem csak napi, de egyházi lapok­ban is, hogy ha valahol akár temetés, akár ünnepélyes alkalomból sereglik össze a református egyház előkelő­sége, a konvent képviseletével gyakran a konventi elő­adó bízatik meg. Legutóbb a Tiszántúl érdemes püspökének temeté­séről szóló tudósításban vettük a mind jobban megszo­kottá váló hírt, a konvent képviseletében jelen volt: Antal Gábor püspök és a konventi előadó. Kedves Szerkesztő uram! Engedje meg, hogy egy pár szót szóljak e megszokásról és véleményt kérjek arra nézve, hogy miként vélekedik róla ? ! Előre is ki kell jelentenem, hogy a konventi előadó személye és nagy kiterjedésű munkája iránt teljes reve­rentiával vagyok és érzek; csupán e kérdés és e szo­kás egyházjogi oldalához fűzöm a magam megjegyzéseit. Zsinati törvényeink első sorban is nem szólanak semmit a konventi előadóról, tehát a konventi előadó jog- és^hatásköre teljesen kialakulatlan valami, úgy, hogy még ő maga sem tudja, de semmiféle egyházi alsó és felső hatóság sincs tisztában a vele való érintkezés módját és kötelezettségét illetőleg. A konventi előadó a maga valóságában a konventi közgyűlés által választott gyűlési jegyzőkönyv-vezető, és a konventi elnökség hatáskörébe tartozó ügyek előkészí­tésével, megírásával megbízott hivatalnok, a jelen sze­mélyében a Tiszántúli kerület által mint törvényes kép­viselő a konventre felküldetett és így nem csak tanács­kozási, de szavazati joggal is bíró tag a konventen. Most már az a kérdés, hogy a konventi előadó hivatali jog- és hatásköre preczizirozására ki illetékes? A konvent nem, hanem csak a zsinat. Épen úgy, mint egyházunk minden hivatalos közegének jogköre a zsinat által hozott törvényeken nyugszik, úgy kell a konventi előadóénak is. A zsinati törvényekben a konventről szóló részben a képviseletről nincs szó. De ez oly természetes! A kerü­letet az 1: 185 § c) pontja gondnokkal együtt képviseli, a/. ^ esperes, a gondnokkal együtt, — ^ következik, hogy a konventet a leli p^ együttesen képviselik. Kérdem, kedves szerkesztő uram, ^o; készi, akár világi elnök kiterjesztheti-e jog-ö egyéni tetszése szerint, vagy átruházhatja-e^ Szerény véleményem szerint: nem ! Úgy a főgondnokról szóló rész 179. §-a, mint a püspökről szóló rész 184. §-a categorice intézkedik a helyettesítésről. E szerint úgy a főgondnokot, mint a püspököt mindig a hivatalára nézve legidősebb egyház­megyei gondnok, illetve esperes helyettesíti a kerületen, melynek analógiájára a konventen meg a hivatali idejére nézve legidősebb kerületi főgondnok vagy püspök, de semmi szín alatt sem a konventi előadó ! (I. t.-cz. 79 §.) Nem szabad az olvasónak engem félreértenie és személyi intenciókat szuggerálni e gondolatok mögé, mert a kónventi előadót én, ügvbuzgóságát tekintve, főgond­noki székre is méltónak vélem; — de ezt szükséges megemlíteni a következő szempontból. A történet tesz tanúságot arról az igazságról, hogy sohasem a törvények csinálnak eseményeket, hanem mindig az események tanulságait foglalják törvénybe. A keresztyénségben nem a tételes törvény állította be a keleti patriarchátust és a római pápaságot azért, hogy az az idők folyamán megvalósuljon, hanem rég kialakult mikor törvénybe foglalták. Püspökeink, főgondnokaink jog- és hatáskörét az idő és élet szabta ki és régen kialakult az már, mikorra irott törvénnyé lett. Történeti példák tesznek bizonyságot, hogy az usus hoz törvényt, és nem a törvény usust, vagy legalább is nagyon ritka esetben. Figyeljük csak meg; a jelen esetben is úgy lesz, hogy a szokás oly irányban és mederben fejlődik a konventi előadó személyével kapcso­latban, hogy ő egész önakaratán kívül, a zsinati tör­vénykönyvbe mint hatalmi tényező fog bejönni, a ki leír püspököknek, espereseknek és minden néven nevezendő egyházi szolgálatra hivatott faktoroknak. Itt a kerületek maguk tegyék meg az óvintézkedést e hallgatólagosan növekedő tévedés ellen és maguk a kerületek tiltakozzanak az ellen, hogy akár püspök, akár főgondnok másra ruházza jog- és hatáskörét, mint a kire a zsinati törvény értelmében ruháznia szabad. Bármily kiváló egyéni kvalitásokkal rendelkezzék is egy püspöki titkár, a püspök megbízásából a kerületet nem képviselheti sehol. Magasabb viszonylatban a kon­venti előadó sincs többel felruházva, mint a kerületi titkár, vagy mint a megyében az esperes káplánja. Ugy-e, szerkesztő uram is így tartja?* Isten áldja minden jóval I Balatoni István. * így tartom, a konventi előadó iránt való minden tisztele­tűm és rokonszenvem daczára is! Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents