Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-02 / 14. szám

lógiai álláspontjáról. Mint nyíregyházi lelkész indította meg az „Evangélikus homiletikai folyóirat" czímű szakközlönyt, majd átvette az „Evangélikus Őrálló" egyházi lap szerkesztését. Ezenkívül számos vidéki és fővárosi lapban írt aktuális kérdésekről ezikkelyeket. Mint szónok is kiváló. Számos ünnepi és alkalmi beszéde jelent meg nyomtatásban. — Az új püspököt a magunk részéről is a legszívesebben üdvözöljük! Új főrendek. A főrendiház márczius hó 17-én tartott ülésén jelentette, hogy az igazoló-bizottság a főrendiház új tagjai közé igtatta Dókus Ernő tiszáninneni ref. egyházkerületi főgondnokot és dr. Kenessey Béla erdélyi ref. püspököt. Az új főrendek munkásságára Isten áldását kérjük! Claparéde Sándort, a magyarok lelkes és áldozatkész genfi barátját a folyó évi tagajánlások során a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályába kültagul ajánlották a Saussure Cézár emlékiratának felfedezése körül szerzett érdemeinek elismeréséül. A szatmári ref. egyházmegye új gondnoka. A szatmári ref. egyházmegyében elrendelt szavazás eredménye az, hogy az egyházmegye túlnyomó szótöbbséggel Maclarassy Dezső tanácsbirót választotta meg gondnokává. Lelkészbeiktatás csendőrfedezettel. Valóban szomorú dolog az, a mi a komáromi ref. egyházmegyében levő Negyedben történt. Az ottani gazdag és népes gyülekezet ugyanis az egyházmegye esperesét akarta meghívni. Az időközben odarendelt segédlelkész B. Szabó János azonban, a ki pedig még ekkor második papi vizsgáját sem tette le, rövid pár hét alatt annyira megkedveltette magát az egyház szegényebb, nagyobb tömegével, hogy nemcsak az esperes választása hiúsult meg, hanem utána két ízben a pályázat útján elrendelt lelkészválasztás is eredménytelen maradt. Erre a komáromi egyházmegyei közgyűlés titkos szavazattal Sándor Benő bajkai lelkészt választotta meg a negyedieknek lelkészül. A negyediek erre a legdurvább eszközöket is megpróbálták, hogy az új lelkészt visszariasszák. Nem sikerült. A lelkész hurczolkodása alkalmával a 2400 lelkes gyülekezetben senki sem vállalkozott arra, hogy segítségére siessen. 24 csendőr segítsége mellett idegen fuvarosok végezték a munkát. A beiktatás napján a végsőkig fel volt ingerülve az egész falu. Egy részük az egyházból való kitérést határozta el, s csak a csendőrök jelenlétének köszönhető, hogy vérontás nem történt. Egy szemtanú többek közt így ír a helyzetről: „. . . Majd a zavargó tömeg közt a csendőrök kettős sorfala által fentartott, úton bementünk a templomba. Mikor Sándor Benőt meglátták, felhangzott az üvöltés: „ez az, ez az, abczug, abczug!" És ő ment szótlanul, lehajtott fejjel, halvány arczczal, égő tövissel szívében a békesség és szeretet evangéliumának hirdetésére ..." Valóban nagypénteki jelenet lehetett! S mily szívetfacsaró az, a melyről ugyanaz a szemtanú ezt írja: „könnyeimtől alig látom betűimet, mert folyton előttem van, fülembe cseng a férje életéért aggódó, négy kis gyermekes papné, a mint ez „örömnapon" ágyra borulva zokogott; előttem vannak a szoba sarkában összebújt kis papgyermekek, kik mint védtelen gyenge madárfiókák remegve féltek a karvaly lecsapásától..." S mindezt a sok keserűséget egy haszontalan, a papi palástra nem méltó ember miatt kellett ennyi ártatlan embernek elszenvednie. Igazán ideje lenne már az ilyen visszaéléseket megszüntetni. Megakadályozni valami rendszabállyal azt, hogy az ilyen legtöbbször üresfejű, nagyhangú, haszonleső ember néha évek hosszú sorára tönkretegye egész gyülekezetek békéjét s kompromittálja a lelkészi kart. Az ilyeneket, ha tényleg bűnösök, egyszerűen meg kell fosztani lelkészi oklevelüktől, mert nem méltók a palást viselésére. Lelkészi értekezlet. Az alsó-baranya-szlavóniai ref. lelkészek márcz. hó 23-án értekezletett tartottak Kopácson, Kulcsár Sándor herczegszőllősi lelkész elnöklete alatt. Az értekezleten Szabó Péter, az egyházmegye esperese is részt vett; kívüle szép számmal jelentek meg a körhöz tartozó lelkészek és tanítók. Az értekezletet istentisztelet előzte meg, melyen az alkalmi egyházi beszédet Lukácsy Imre laskói lelkész tartotta Márk. 1: 16—18. igék alapján. A templomot ez alkalommal a hívek zsúfolásig megtöltötték. Az értekezlet az iskolateremben folyt le. Legfontosabb tárgyát az új alapszabályok megállapítása képezte. A javaslatot Dömötör Lajos karancsi lelkész terjesztette elő. Eszerintj a lelkészi értekezlet átalakul „Egyházi értekezletté1

1

; a körhöz tartozó minden lelkész és tanító kötelezett tagja lesz; a lelkészek 2 kor., a tanítók 1 kor. tagdíjat fizetnek, ugyanennyit a világiak, kik tagjai óhajtanak lenni. Az alapszabály -javaslat az egyházmegye elé kerül megerősítés végett. Szalay Antal az egyházi számolások vezetésére szolgáló nyomtatványmintát ajánlott, a melyet az értekezlet egységes mintául elfogadott s az egyházmegyei közgyűlésre fölterjeszt. Ugyancsak Szalay Antal olvasott föl egy szép és alaposan megérvelt tanulmányt a lelkészárvák jövőjének biztosításáról, melyben kifejti, hogy a Kálvineum lelkészárva-otthon megközelítőleg sem enyhíti a nyomort úgy, a mint azt tőle a lelkesültség várja, sőt a sok ezer korona alig-alig segít a bajon. Egyetlen és végleges orvosság e téren a nyugdíjjárulék felemelése és kiterjesztése, hogy az árvák ne 100, hanem legalább 250 kor. ellátási díjat kaphassanak. Lukácsy Imre az 1908. XLVI. t.-cz. életbeléptésével kapcsolatban az idegen felekezetű tanköteles gyermekek iskolafentartási járulékainak arányáról terjesztett elő javaslatot, mely szerint a más felekezetű gyermekek szülői — ha gyermekeiket iskoláinkba járatják — tandíjat nem fizetnek, de iskolafentartás czimén ugyanolyan arányban kötelesek adózni, mint saját híveink, természetesen az adócsökkentési segély kedvezménye nélkül. Az értekezlet jövő évi összejövetelét Laskón tartja. A hódmezővásárhelyi ref. egyház 1911 márczius 6-án tartott presbiteri ülésén nagyjelentőségű indítványt terjesztett be Tereli Gyula lelkész. Az indítvány kimondani kívánja azt, hogy a hódmezővásárhelyi ref. egyház hat önálló egyházközséggé szervezendő, melyek együttesen egy külön önálló egyházmegyét alkotnának. Az indokolás nagyon helyesen mutat rá arra a tarthatatlan állapotra, hogy 40,000 ember lelki gondozását és két millió korona vagyon kezelését a jelenlegi szervezet keretében nem lehet teljes erővel és egységesen vezetni. Nagyfontosságú megjegyzés az, mely rámutat arra a képtelen és visszás helyzetre, hogy nagy gyülekezetek lelkészei a rájuk halmozott munkák miatt kénytelenek segédlelkészt tartani s így épen tulajdonképeni hivatásukból folyó kötelességeiket, melyek pedig a legfontosabbak, mások által végeztetni. Nagyjelentőségű az a határozat is, melyet a presbitérium hozott. Ez a következőképen hangzik: Mivel egyházunk a közelmúlt minden alkotásával az itt megjelölt czél elérésére törekedett és mivel a javaslat függeléke gyanánt bemutatott költségvetés a javaslat megvalósítását lehetőnek tünteti fel: azért a presbitérium a javaslatot elvileg elfogadja és mivel végleges keresztülvitelét az egyház jól felfogott érdekében is kívánatosnak tartja, azért a részletes terv kidolgozására egy bizottságot küld ki. A tervezet áttanulmányozását mindenki-