Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

jézusi szeretetet kell vinni. „Szükséges, hogy vonzzuk s ne taszítsuk azokat, kik valamiképen az egyházon kívül állnak; mindenekelőtt pedig szükséges, hogy a keresztény felekezetek iránt szeretettel viseltessünk. Hiszen minden dogma s az egyház maga is a szeretet térfoglalása miatt van s szeretetben kell kivirágoznia I S ezt nem úgy értem, mint a hogy mondani szokás, ha már a dogma szétválaszt, hát egyesítsen a szeretet. Nem, nem ezt értem; sőt az ellenkezőjét érteni; azt értem, hogy szeressük egymást, hiszen annyi dogma van, a mi egyesít minket; hangoztassuk hát azt, a mi egyesít és sürgessük meg azt, a mi még hiányzik ez egységes alapból. A keleti egyház s a reformáczió is a keresztség alapján áll; ez adja jellegüket s ez alapja a Krisztushoz való tartozásnak s ép ezért az egyházhoz való tartozásnak is. Részt vesznek Krisztus áldásaiban ; van evangéliumok, vannak szentségeik; az orosz egyháztól pedig a szentség karizmáját sem tagadhatjuk el." Kiemeli a Krisztus egyháza egységének biztosítékát, az egyházi tekintélyt, mindamellett újból hangsúlyozza, „hogy sok dogma is összeköt minket". Ezért hangsúlyozza újból az egyház keretén túláradó krisztusi szellemet ós szeretetet, a minden ember számára adott isteni kegyelmet s a teljesen vagy részben Krisztushoz tartozóknak szorosabb egyesülését. „Az anarchia s a közfegyelmetlenség korszakában a keresztény hit, az egyház s a krisztusi szeretet vannak hivatva az emberiség vezetésére." A fejlődésbe való ilyen belehelyezkedésből származik összhang és isteni béke. A czikkből kiáradó szellem emelkedettsége, nemessége, reformáló jellege, a krisztusi szellemmel való rokonsága és kiváló fejlesztő jelentősége: kétségtelen. Ez a szellem nagy mértékben háttérbe szorítja a kétségtelenül benne maradt római szellemet. A r. kath. egyháznak a közművelődési életbe való beleállását, az eredeti rendeltetésüktől elvont egyházi javaknak közművelődési czélokra való fordítását szükségesnek, igazságosnak, természetesnek, sőt kötelezőnek tartjuk. Hogy intézményesen gondoskodjanak erről, helyeseljük, de hogy egyházi törvényhozásra bizassék ez a munka, azt jogszerűnek és czélravezetőnek nem tudnók tartani. A javak eredeti tulajdonosának és adományozójának kellene gondoskodnia a javaknak eredeti czéljukra való fordításáról. A vallásos élet terén az egyéniségelvűség túlzásaival szemben nem az egyházi isteni tekintélyéhez való menekülést, hanem a Jézus Kirsztus személye, evangéliuma és a keresztyén lelkiismeret által való hit- és üdvközösség kősziklájára állunk s így keressük az egyházi, felekezetközi, nemzeti és világközösség nagy czélját. A r. kath. keresztyén egyház krisztusi szeretetét, testvéri jobbját szívesen elfogadjuk és hasonlóval viszonozzuk. A többi keresztyén egyházakkal és felekezetekkel is örömest keressük a krisztusi közösséget és testvéri békét. De nem a dogmák, hanem az evangélium alapján, a Jézus Krisztus szellemében! Nemzeti életünk válságai, társadalmi szakadozottságunk, felekezetközi viszályaink, az antikrisztiánus radikálizmus támadásai és rombolása közepette különösen vágyakozunk az egyetemes keresztyén közösség és testvéri együttmunkálkodás után. Azonban ebben a közösségben sem akarunk lemondani sem evangéliumi szabadságunkról, sem a modern élet legértékesebb javairól! Vájjon Rónia gyermekei hajlandók-e így testvéri szövetségre? Míg Róma a reformáló modernizmust üldözi s a keleti egyházzal való egyesülés sürgetőjét eretneknek tartja s meghódoltatja: vájjon merj ük-e remélni „az egyház és a modern világ", s a r. katholiczizmus és a protestáns keresztyénség testvéri közösségét ? ! V. J. ISKOLAÜGY. Az amerikai református theológiák tanulmányi rendje. (Folytatás.) Az egyházkerület, vagy egyházkerületek által megválasztott theológiai tanárok, mielőtt hivatalukat elfoglalnák és mielőtt állásukba beiktattatnának, szaktantárgyukban való minél alaposabb képzés nyerése czéljából, teljes fizetésök élvezete mellett, egy évi szabadságot kapnak, a melyet valamely külföldi vagy amerikai egyetemen töltenek el. Minden theológiai tanár az egyházkerület képviselete, a meghívott főiskolák küldöttsége, az akadémiai ifjúság és az egybegyűlt közönség előtt a következő ünnepélyes esküt tartozik letenni és aláírni: „Én N. N , a református egyház ezen theológiai intézetének megválasztott tanára, alázatosan elismerem Isten és e gyülekezet előtt, hogy a Szentírás, az 0- és Újtestamentum, az úgynevezett kanonikus iratok, Istentől ihletett írások, azért azok hitelelesek és igazak; elismerem, hogy azok mindent magukban foglalnak, a mi a hitre, a reménységre és a tiszta életfolytatásra vonatkozik, és hogy azok egyedüli zsinórmértékül szolgálnak az Isten anyaszentegyházában a hitre és a gyakorlati életre nézve; továbbá és ennek következtében vallom, hogy az úgynevezett hagyományok és a puszta észvizsgálati eredmények, a mennyiben azok a Szentírás szellemével ellentétben állanak, a keresztyén hit és élet szabályozóiul el nem fogadhatók. Elismerem továbbá, hogy a Heidelbergi Katekizmus a Szentírás tanításával teljesen megegyezik. ÍJnnepélyesen kinyilvánítom, hogy hivatalomban, melynek kötelességeit ezennel magamra vállalom, a Szentírásnak isteni tekintélyét és a tanigazságokat, melyek a Heidelbergi Katekizmusban foglaltatnak, fogom minden ténykedésemben alapul és vezérelvül magam előtt tartani és ezek mellett lelkiismeretesen megmaradok, ezeknek védelmére kelek prédikálásaimban, írásaimban és tanításaimban. Végül ünnepélyesen kinyilvánítom, hogy