Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-02 / 14. szám

és diadalérzettel végezvén, mert „feltámad a mi megigazulásunkért". (Róm. 4.2

5

.) íme az első és egyetlen igaz alattvaló ! De ez egészen természetes. A királyi törvénynek, a tökéletes szeretetnek hatása folytán Mária már régtől fogva tisztába jött Isten országának természetével. Szívében a szeretet és imádat, a sarkítás természeti tüneménye szerint már eleitől fogva különválasztotta a véges és földi elemeket az örökkévaló és lelki értéktől. 0 már eleitől fogva „a jobb részt választotta". (Luk. 10.4

2

.) És hódolata, imádatszerű szeretete most egésszé, teljessé vált. íme az első és egyetlen igaz alattvaló ! De ez egészen természetes. Örök eszmékért és igazságokért lelkesedni az ember isteni hivatása. De e lelkesedés abból a forrásból fakad, melyből minden nagy és nemes ered: az érzelemből. Ennek szavát, tanácsát 7 i Isten lelkétől való ihletését és indítását az érzelmi fogékonyságra teremtett nő előbb és inkább meghallja, mint az élet zajában és tülekedésében járó férfi. Isten akarata tehát, hogy nő érezze át először Fiának királyi méltóságát, . .. hogy nő követte, nő ápolta, nő rejtegette, nő merte a bitóig kísérni s mikor megölték, nagy kővel lenyomtatták, nő bizonyosodott meg először a hihetetlennek, a testi képtelenségnek, a feltámadásnak valóságáról... A férfi lusta, restszívű és balgatag ezeknek elliivésére. És mindig csak tusakodás, vívódás és a vérig és elevenig ható küzdelem után bír csak emez örök eszmék és igazságok világába felemelkedni. Egyet azonban nagyon is tud. Szánakozni és csúfolódni a képzelődésen. Bizonyára férfiak mondták legelőször is és mondják azóta is a megfeszített és feltámadott Krisztusról szóló evangéliumra: „Bolondság /" Képzelodés, mese!" És szánakoznak, mosolyognak. De a hithősök diadalérzettel mondják : „ ... Ne szánjatok. Miénk Ez örülés, Mi józanságtokat Nem irigyeljük. Hisz mi a világon Nagy és nemes^volt mint ily örülés!" (Madách : Az ember tragédiája.) És a királya előtt hódoló Máriának drágakenetétől „az egész ház nárdusillattal telt meg". Lelkének érzelmeiből valami átszállt, átcsapott az ítélkező tanítványokra és a bámuló testvérre, Lázárra is. De azok előbb voltak zsidók és férfiak, mint tanítványok. Atyámfiai! Ne legyen szentebb törekvésünk, mint oda hatni lelkipásztorkodásunkkal, hogy a XX. század női közt minél több Máriát láthassunk. E hit- és szere, tetteljes nők élete át fogja hatni, be fogja tölteni a családot, mint a nárdusillat a bethániai kis házat. Át fogja hatni a gyermekeket. Hiszen a nő a nyelvnek, az erkölcsi életnek s a hitvilágának Istentől rendelt papnője ! És át fogja hatni a férfiakat is. Hiszen a férfi sorsa mindig a nő! Bizony, bizony, ha olyanok nem leszünk, mint Mária, semmiképen nem megyünk be az Isten országába ! Azért a virágvasárnap, nagypéntek és húsvét elé készülő keresztyén világ vezető hősei maradjanak a Király — és a minden áldozatra kész, szerető Máriák! Ocsa. Mészáros János. Dr. ERŐSS LAJOS püspök 1857-1911. Az a komoly aggodalom, a mellyel mult heti számunkban hírt adtunk dr. Eröss Lajos tiszántúli ref. püspök súlyos betegségéről, sötét gyászra változott akkorára, mire híradásunk olvasóinkhoz jutott. Dr. Eröss Lajos márczius 25-én hajnalban elköltözött az élők sorából. Mint a derült égből hirtelen lecsapó villám, úgy sújtotta a tiszántúli ref. egyházkerületet és az egész magyar református egyházat dr. Eröss Lajos váratlan halála. Élete most ért még csak delelő pontra. Csak három éve, hogy kiváló kvalitásai a tiszántúli nagy egyházkerület püspöki székébe emelték. Egyházkerületének több pontján végzett egyházlátogatásai után s az egyetemes egyház ügyeibe való közvetlen betekintés mellett még csak most bontakoztak ki lelke előtt azok a nagy feladatok, a melyek kerülete és az egész magyar ref. egyház elölt állanak. Még csak most kezdte megtenni intézkedéseit, indítványait azok megoldását illetőleg. S íme, hirtelen, váratlanul elröppent a nemes lélek, összeomlott annak látszólag hosszú évtizedekkel is daczolni képes porsátora! Megrendülve állunk meg a frissen hantolt sír felett s lelkünkben fájdalmasan csendül meg a próféta szava: „Minden test fű, és minden szépsége, mint a mezőnek virága I Megszárad a fű, elhull a virág, ha az Úrnak szele fuvall reá!" „Nem erősíti meg az erőst az ő ereje" ; — emberi reménység, emberi Ígérgetés mit sem ér a földön: „az Úrnak kezében van minden élő állatnak élete és minden egyes embernek leikel" Bizony, láthatjuk, milyen mulandók vagyunk, s hogy az Úr tenyérnyivé tette napjainkat, és a mi életünk 0 előtte, mint a semmi! „Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével; az erős se dicsekedjék az Ő erejével; a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; — hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr!" 0, a boldogult, nem dicsekedet sem bölcseségével, sem erejével; de elismerte és vallotta, még halálos ágyán is, hogy élete, annak folyása és vége az örökkévaló Úr kezében van! Nevéhez méltón erős, határozott volt mindabban, a mit mennyei Ura akarataként ismert fel; de az Örökkévalónak hívő, alázatos, engedelmes szolgája volt, a ki nyugodt lélekkel, Isten akaratán való megnyugvással adta alá magát annak a műtétnek is, a melynek gyászos végét szinte előre érezte!