Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-26 / 13. szám

Kedves szerkesztő uram ! Hát még mindig szégyeljük kimondani e szót: biblia! Elmaradt az én véleményem szerint: a keresztyén hitéletből, bibliából... olvasni ! Ez az, a mi hiányzik, 6Z RZ^ cl minek szükségét érezzük ! „Jöjjetek én hozzám!", — „Az én békességemet adom", — Az én örömöm teljes legyen tibennetek!" Ezeket keressük: az Ö örömét, békességét, tűrését, alázatosságát, — ne pedig a „nemesen szórakoztató mulatságokat" ! Úgy is az a baj, hogy az ilyenek határát nem tudjuk megállapítani! De e tények bizonyítják, hogy igen sokszor a bíróságok is foglalkoznak ily nemesen szórakoztatni kívánó mulatságokkal! Nem lehet itt himelni-hámolni szerkesztő uram! Annyi a méhészet, szőllőmívelés, állatvédelem stb. prófétája, hogy nem győzik hallgatni! Egy sincs, a ki a lélek szükségletének kielégítésére: a Krisztusra mutatna — s még mi sem vagyunk határozottak ? A többi pont külsőség csupán! Elég lesz talán! Sok is volt talán! Bocsásson meg érette, majd máskor én leszek rövidebb, a jegyzőkönyv meg — gyorsabb! Isten vele, tisztelt szerkesztő uram! Balatoni István. MISSZIÓÜGY. Az ifjúság lelkigondozása a genfi egyházban. Egyházunk jövendője szempontjából nem érdektelen az, hogy a fiatalabb nemzedék milyen vallásos nevelésben részesül s mily mértékben igyekszünk megszilárdítani benne az egyház iránt való szeretetet. Sőt a keresztyénség egyetemes fejlődésének alapja is kezünkbe tétetett le; s vájjon hol kereshetnénk jobb alkalmat a nemes eszmék megközelítésére,, mint épen az ifjúság nevelésében ? Tisztelettel ismerem el, hogy egyházaink nagy összegeket fordítanak iskoláink fentartására. Azonban legyen szabad megjegyeznem, hogy ez a kérdés külső oldala. S ha ebből a szempontból a lehető legnagyobb áldozatkézséget meghoztuk is, azzal nem jár együtt a belső tartalmasság. Nem bírálok, csak a genfi egyházban virágzó ifjúság-nevelés ismertetésével példát akarok nyújtani, hogy ha valaki e téren munkálkodni szeretne, ez ismertetés legalább a munka irányát jelölné meg. Talán sehol sem foglalkoznak annyit az ifjúság nevelésével, mint Svájczban. Hivatásos fanférfiak előtt ismert és becsült a svájczi rendszer. A családi nevelés meglehetős szigorú. A franczia vallástalan, sőt vallásellenes szellem már itt is kezd érezhetővé válni a nagyszámban bevándorolt idegen lakosok közt. Ez az áramlat először a politikai életben idézett elő változást s ma már a tiszta családi életet is fenyegeti.- Genf különösen a középpontjában van a mozgalomnak, hol az eszmék a jól szerkesztett franczia hírlapok révén nagy mértékben elterjedtek a bevándorolt lakosság körében. Ma már különbséget kell tennünk a vallásos nevelés és vallásos oktatás közt. A családi nevelésből a vallásos eszmék fejlesztése lassankint kiszorul, az iskolai vallásos oktatás előtt pedig most készülnek az iskola kapuit bezárni. E lap márcz. 5-iki száma közölte a genfi nagytanácsban legutóbb elhangzott indítványt, mely szerint a vallásoktatás az iskola épületéből, a theológiai fakultás pedig az egyetemről eltávolítandó. E nagyfontosságú kérdés tárgyalására csak hetek múlva kerül a sor s reméljük, hogy lesz alkalmunk bőven ismertetni az egész ügyet. Itt azonban meg kell állnunk. A genfi nemzeti egyház nem nézi tétlenül a dolgok folyását. Elővigyázatból minden eshetőségre készen; már jó előre tárgyal — a szülőkkel. Tudja, hogy itt a legfontosabb szerepe a szülőknek van. E hó 5-én volt alkalmunk egy ilyen előértekezleten résztvenni, melyen a nálunk oly jól ismert Fulliquet György lelkész, theol. dékán ismertette az ügyet s a megoldás lehetőségeit. A tanácskozásokat azonban a lelkészek az egyes családokkal külön is folytatják a rendes látogatások alkalmával. A hivatalos jellegű megbeszélések mellett az egyesületek is foglalkoznak e kérdéssel. Az „Espoir" (Remény), gyermekeket felkaroló egyesület e hó 9-én tartott közgyűlésén Monod L. lyoni lelkész egy tartalmas előadásban bizonyította a vallástanítás lehetőségét, sőt szükségességét. A megoldást egyelőre sejteni se lehet. Annyi azonban majdnem bizonyos, hogy a meglevő intézmények semmiben sem változnak, legfeljebb erősödnek. Genf város négy parókhiálic körből áll, melyhez újabban a Plainpalais nevű szabad község csatoltatott. Az így keletkezett öt körben van 19 rendes s több mint tíz kisegítő lelkész. Ha ehhez még hozzászámítjuk a szabad egyháznak kb. 8 lelkészét, fogalmat alkothatunk magunknak arról a nagy horderejű munkásságról, me-* lyet e 40 főnyi lelkészi kar végez. S ha még csak maguk volnának ! De ott vannak oldaluk mellett a vallásos egyesületek, a népies evangelizáló társulatok. Hasonlítsuk össze csak a Budapesten rendszeresen folytatott evangéliumi munkával, azt hiszem felesleges a nagy különbségre rámutatnom. A lelkészi szolgálat első és legfontosabb részét, az egyéni, személyes tanítást, a családok látogatását a legkomolyabb kötelességnek ismerik nemcsak a genfi, hanem általában a svájczi lelkészek. E nagy horderejű belmissziói tevékenységhez járul egy nem kevésbbé fontos szolgálat, a vallástanítás, továbbá prédikálás, vallásos estélyek rendezése, vasárnapi iskola stb. A munka tehát sok, a mit azonban okos és méltányos beosztással igen lelkiismeretesen végeznek. Szeretnék mindenről bővebben írni, de a felírt czím miatt, de meg azért is, mert épen alkalomszerű, pár szóval az ifjúság neveléséről s valóságos lelki gondozásáról szólok. A vallásoktatás itt teljesen a lelkészek