Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-19 / 12. szám

183 sukat, Budapestet látogassák meg, hanem néhány másik városukat is, így első sorban theológiai akadémiáikat. Ebből a czélból több napra terjedő körutazást rendeznek. Ezalatt az idő alatt a küldöttség tagjai az egyházak vendégei lesznek és mint ilyenek többféle úti kedvezményben részesülnek, s elhelyezésükről, ellátásukról is gondoskodás történik. Ily végtelen nagyfokú szívesség nem találkozhatik akadályokkal a mi részünkről. Tökéljük el magunkat, hogy mi lelkészek és presbiterek is csatlakozunk a küldöttség tagjaihoz . . .t

o Az ilyen lelkes hangú felhívás angol és skót testvéreink körében, a kikhez első sorban szól, bizonyára élénk visszhangra talál. Theológus ifjaink már évtizedek óta élvezik a skótok áldozatkészségét. Hazájuktól messze elszakadva, sokszor találtak vendégszerető házaikban baratságos, meleg otthont. Az utóbbi években újabb források nyíltak ismét leendő lelkipásztoraink számára ennek a csodálatosan mélységes hitű népnek az áldozatkész szeretetéből. Ne feledjük, hogy a mikor iskoláink a rájuk szakadó terhek alatt az összeroskadás veszélye előtt álltak, ők is segítségünkre siettek. Azt se feledjük, hogy a mikor félszázaddal ezelőtt a nagy pátens-harczot vívtuk, mily nagy súllyal esett az angol nagykövet szava a bécsi kormány mérlegébe. Egyfelől a mult kötelez, másfelől a jövő biztat bennünket ! Mult és jövő egyaránt arra indítsanak bennünket, hogy minden igyekezetünket latba téve. tegyük azt a néhány napot a több ezer kilométernyi távolságból, nagy áldozatok árán hozzánk ellátogató testvéreinkre nézve valóban feledhetetlenné, önmagunkra nézve pedig erősen buzogó vizű erőforrássá! Dr. IC. I. ISKOLAÜGY. A tfyönki ref. gimnázium áthelyezésének kérdéséhez. IV. Az eddigiekben, azt hisszük, eléggé kimulattuk azokat a veszedelmeket, a melyek iskolánkat Dombóvár nemsokára megnyitandó r. katholikus főgimnáziuma részéről fenyegetik. Térjünk át ezek után a még hátralévő kér községnek, Tamásinak és Dunaföldvárnak ajánlataira. Mikor az áthelyezés gondolatát felvetettük, senki sem gondolt arra, hogy a gimnázium esetleg még Tamásiba is keriilheine. Dombóvár mellett Paks és Dunaföldvár még szóba jött, de nem volt senki, a ki Tamási nevét említette volna. Annál nagyobb lett az általános csodálkozás, midőn ott a mult év júliusában komoly mozgalom indult meg, s egyhónapi munka után Tamási már megszavazta az előbbi czikkekben említett összeget. Nemcsak a gimnáziumra nézve megtisztelő Tamási gyors cselekvése, de magára a község nemes gondolkozására is jellemző; mert Tamási volt az első, a mely községi képviselőtestületébe vitte a kérdést és jogerős határozattal jelentette ki áldozatkészségét. Mindenesetre nagy eredmény az, hogy egy nem egészen 6000 lakossal bíró község, melyben soha ily irányú mozgalom nem volt, melynek középiskola iránti szükségletei mindeddig egyetlen szóban sem jutottak kifejezésre, ily hirtelen, egyhónapi mozgalom után ily nagy kiadásra határozza el magát. A község és a szomszéd községek ajánlataihoz járult újabban egy nemesszívú úri ember végrendeleti intézkedése. Evvel együtt Tamási felajánl a gimnázium czéljaira 144,000 K tőkét, évi 4000 K jövedelmet és szükséges telket. A tőkéből itt is legalább 40—50,000 K-t az épületbe való befektetésre kell számítanunk, feltéve, hogy az állam a remélhető maximális építési segélyt, a 80,000 K-t megadja. Ez után a segély után a nyugdíjintézet javára évi járulékot kell űzetni s így az átvihető jövedelmek a Tamási által biztosítottakkal, a tandíjbevételt is számítva, — nem érik el a szükségletek összegét. Csak a jelen szükségleteket véve s nem gondolva a máris előállott s a Gyönkön maradás esetén is fedezetre szoruló új terheket, nem a korszerű berendezkedéshez elkerülhetetlenül szükségesekre, — Tamásiban 2500 K évi deficzit mutatkozik. Ezt a hiányt a község és egyesek áldozatkészsége bizonyára elő tudná tereinteni, s azt lehet mondani, hogy a siker elé Tamásiban korántsem gördülnek oly nagy anyagi akadályok, mint Dombóváron vagy Gyönkön. Nem is a pénzügyi tekintetek azok, a melyek miatt a tanári kar Tamási ellen kénytelen nyilatkozni. Álláspontjukat a tények igazolják. Már az a körülmény is mellettünk és Tamási ellen szól, hogy addig, a míg Tamási a saját körében mozgalmat nem indított, senkinek sem ötlött eszébe az odahelyezés gondolata. Ha ezt a községet bármely tekintetek alkalmassá tették volna egy középiskola felállítására, ez a mellőzés semmiesetre sem következett volna be. Egyedül Tamásiban támadhatott e gondolat, s a lakosság lelkes agitácziója szerezhetett annak a község határain túl híveket. Az első és legfőbb ellenvetés Tamási ellen az, hogy azon a vidéken fekszik, a melynek már ma is forgalmi, kereskedelmi és ipari középpontja Dombóvár, s bátran elmondhatjuk, hogy Dombóvárnak minden előrelépése Tamási rovására történt a múltban és fog történni a jövőben. Csak egy-két mozzanatot említsünk fel a múltból. Tamási közönsége még most is fájó hangon emlegeti, hogy annak idején a budapest-tiumei fővonalat, állítólag saját hibája folytán vesztette el s nyerte meg Dombóvár; ámbár a Kapos-völgy jelölvén annak természetes irányát, nem valószínű, hogy az attól félre eső Tamási megkaphatta volna. 1894-ig Tolna vármegye mai tamásii és dombóvári járásainak közigazgatási, törvénykezési és pénzügyi középpontja Tamási volt. E szerencsés helyzet a vármegye lakosságának negyedrészét, 70,000 lakost utalt érdekkörébe. 1894-ben ezt a járást kétfelé osztották s felét Dombóvár középponttal űj járássá alakították. Ez volt az első lépés, melyet Dombóvár Tamási rovására tett. Most az igazságügyminiszter megígérte a tamásii járásbíróság kettéválasztását. E magában még nem sokat jelentő Ígéretet támogatja a szekszárdi törvényszék és a pécsi ítélőtábla véleménye, s legutóbb a vármegye közgyűlésén hiába vívtak a tamásiak a megosztás ellen ; a közgyűlés a közönség érdekét ismervén el döntő tényezőnek, maga is kérvényben ajánlotta a tamásii járásbíróság szétválasztásával a dombóvári felállítását. Nyomon fogja ezeket követni az adóhivatal és közjegyzőség. mert a közönség érdeke az, hogy ott találja fel a hivatalokat is, a hová ga'/.dasági érdekei leg-