Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-12 / 11. szám

11. szám. PROTESTÁNS EGYH és árvákat megillető nyugdíj- és gyámpénztári ellátás vagy részeltetés ellen. Ez a járulék ugyanis az 1891 : XLIII. törvényczikk 12. §-ának első bekezdésében foglalt ren­delkezéséhez képest a tanitónak közvetlen terhét képezi s ennek az állásával egybekötött javadalmából vonandó le; míg viszont a fentebb idézett tanítói nyugdíjtörvé­nyek egyike sem foglal magában olyan rendelkezést, mely az elhalt tanító, illetve tanítónő terhén törlesztet­len maradt ilyen nyugdíjintézeti járuléknak viselésére az illetőnek a hozzátartozóit kötelezné és ezeknek tör­vényszerű ellátását, illetve részeltetését ennek a tarto­zásnak a saját illetményükből való megfizetésétől tenné függővé. Teljes mértékben áll mindez a tanító özvegyét és árváit az 1868: XXXVIII. törvényczikk 140. §-ának rendelkezéséhez képest megillető félévi tanítói járan­dóságra vonatkozóan is, a mennyiben — bár más czí­men és forrásból élvezik — tekintettel arra, hogy az özvegyi és árvaellátás csak ezen kedvezményi félév el­teltével teendő folyóvá, az 1896 : XXVI. törvényczik 53. §-ával szintén birói jogvédelem alá helyezett ezen fél­évi járandóság az özvegyek és árvák részére a nyug­díjtörvényekben megállapított segély- és gyámpénzzel azonos rendeltetésű, egyenlő természetű, tisztán saját személyökhöz kötött illetmény, tehát amazzal egyenlő elbírálás alá esik s az elhalt tanító terhén maradt tar­tozás fejében, épen úgy mint amaz, le nem foglalható. Ezekre való tekintettel a kirovás ellen emelt panaszbeli kérelemnek helyt adni, a vitás nyugdíj intézeti járulék törlését elrendelni és ezen a czímen már levont összeg­nek a kiszolgáltatását elrendelni kellett. KÜLFÖLD. Svdjcs. Az áruló. Puaux Frank érdekes előadást tartott a genli közönségnek De Pons Lajos-ról, kit közönsége­sen Tillvres-nek neveztek kortársai. A XVII. század vége felé Francziaország Harlem nevű községében la­kott. Valami gyilkosság miatt szöknie kellett és álvéven külföldre menekült. A hágai íranc/.ia nagykövetnek jó pénz fejében fölajánlotta szolgálatát, hogy a Franeziaor­szágban üldözött és Hollandiába menekülő hugenottákról, azok üzelmeiről a versailles-i udvarnak pontos értesíté­seket fog nyújtani. Ajánlatát elfogadták. Buzgó, lelkes reformátusnak mutatta ezentúl magát. Tárt karokkal fogadta a szegény menekülteket házában és bőségesen megvendégelte őket. így tőlük mindent megtudott: hogy mint menekültek meg, kik készítették elő útjokat, kik segítették őket által a határon, melyet szigorúan őriztek és hogy kik készülnek legközelebb kivándorolni. De Pons előtt semmi titok se maradt, annyira bíztak benne. A nagykövet az áruló tüzetes tudósításait nyomban kö­zölte XIV. Lajos királlyal, a ki rögtön megtelte a szük­ségesnek vélt intézkedéseket és a letartóztatásoknak se vége, se hossza nem volt. De Pons leveleit a kiilügyminisz-ÉS ISKOLAI LAP. 169 terium levéltárában őrzik Párisban, melyekhez Puaux-i\ak sikerült hozzájutnia. Ezekből a levelekből megtudhatni, mennyit szenvedtek akkortájt a hugenották és milyen hősies lélekkel állták a szenvedéseket. Érdekes: egész társaságok verődtek össze, a kik pénzért a menekülők útait egyengették. Sőt a róni. kath. papok között is akadtak olyanok, a kik kezökre játszottak. Az is meg­esett nem egyszer, hogy egy-egy közülök együtt szökött velők Hollandia földjére és ott református lett. Mirecourt nevezetű dragonyos kapitány, látván a hugenották meg­rendíthetetlen erős hitét és önfeláldozását, maga is átlé­pett a protestánsok táborába. Bázeli misszió. A bázeli evangélikus missziótársa­ság minden esztendőben számot ad működéséről, melyet Kínában, Lndiában, Cőte ífOr-ban és Kamerun-ban ki­fejt. Az 1910-diki beszámolóból látjuk, hogy a misszió­nak 60 ezer benlakó híve van a 68 főbb misszió-telepen. Összesen 234 hittérítő és 159 nő működik. 647 iskolába 34 ezer tanuló jár. Legnehezebb a térítés Kínában, a hol engesztelhetetlen gyűlölettel fogadják az idegeneket. Azonkívül a forradalom kitörése is folyton remegősben tartja a keresztyén telepeket. Van egy buddhista szekta, melynek papjai spiritiszták. Bejárják az országot és a keresztyéneket a spiritizmus segítségével akarják ellen­súlyozni. Az asztalra, melyet sokan ülnek körül, egy poharat tesznek, tele vízzel. A poharat papírlap fedi. Ezt a lapot meggyújtják s mikor elégett, hirtelen megütik az asztalt és rá a jelenlevők bepillantást nyernek a túl­világi élet titkaiba. Látják például, hogy milyen szörnyű, kimondhatatlan módon kínozzák ott a keresztyéneket, mert elhagyják ősi hitöket. Ha azonban a más világ látományai elmaradnak, ez azt jelenti, hogy az asztalnál ülők között bizonyára valamelyik keresztyén, ha nem is nyíltan, de titokban. Afrikában meg a fétisimádás, a többnejűség és a törzsfők erőszakossága bénítja meg legjobban a hittérítők működését. Ehhez járul még az alkohol káros hatása, mely a négereket nagy mértékben rabul ejtette. A benlakók szakítottak már hagyományos tunyaságukkal és a munka embereivé váltak. Most meg már sokszor ez is a baj, hogy, látván anyagi gyarapo­dásukat, kapzsiságba csapnak át és a vallásos élet ben­sőségei iránt kevesebb a fogékonyságuk. — A társa­ság most márczíus havában kiállítást rendez Bázel váro­sában, melyen bemutatja a misszió-telepek néprajzát. Hollandia. Szabad egyházak és az államvallás. A szabad egy­házak az idén ünnepelik függetlenségük, önállóságuk huszonötéves évfordulóját. 1886-bau ugyanis dr. Kuyper és dr. Rutyers theológiai tanárok vezetése alatt kivált egy kis rész az államegyház tömegéből. Teljesen a Kál­vin-féle presbiteri alapon szervezkedtek. Elhagyták a visszavonult, elzárkózott életmódot, mely teljesen ki­merült a vallási kötelességek teljesítésében. Kivonultak a tettek, a nyilvános élet küzdőterére, hogy a hitetlenség

Next

/
Thumbnails
Contents