Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-05 / 10. szám

mények külföldre való kiszolgáltatása elrendeltessék, helyt nem ad. Indokok: A vallás- ós közoktatásügyi magyar királyi miniszter ebben az ügyben a közigazgatási bírósághoz intézett felvilágosító iratában azt kérte, hogy jelen panasz 1906. évi május hó 10-én 34,420. szám alatt kelt rendelete ellen irányulónak tekintessék, s mint ilyen elkésetten történt benyújtás okából, érdemi tárgyalás nélkül, az 1896: XXVI. törvényczikk 96. §-ának rendelkezéséhez képest hivatalból visszautasíttassék. Ámde a panasz kifejezetten a miniszter 92258/1908. számú rendeletét támadja meg, melyben a panaszos özvegyet azzal a kérelmével, hogy saját, özvegyi segélye és gyermekeinek árvagyámpénze külföldön való tartózkodása idejére is kiszolgáltassék, elutasította. Ez a rendelet olyan érdemleges közigazgatási intézkedés, melynek ellenében a birói jogvédelem egy előbbi közigazgatási intézkedés állítólagos jogerejűsége czímén meg nem vonható a panaszostól, ki a 108499/1908. számú miniszteri ügyiraton olvasható följegyzés szerint nem az 1906. évi május hó 10-én 34420. szám alatt foglalt közigazgatási intézkedés, de a hivatkozott később kelt miniszteri intézkedés ellen törvényszerű határidőben nyújtotta be panaszát a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszterhez. A panasz kifogást emel a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter 81517/1901. számú rendeletével a nevezett özvegy és árvái részére utalványozott ellátási illetmények megszüntetése ellen és azt a kérelmet tartalmazza, hogy ezeknek eddig visszatartott részletei utólagosan, a jövőre esedékes járandóságok pedig az érdekelteknek Amerikában tartózkodásuk daczára is kiadassanak, illetve folyósíttassanak. A panaszbeli kifogásnak helyt adni s a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter 44346/1906. számú rendeletében a m—i magyar királyi adóhivatalnak adott azt az utasítását, hogy a többször említett ellátási illetményeket „1905. évi márczius hó végével állandóan szüntesse meg", hatályon kivül helyezni kellett; mert az 1875: XXXII. törvényczikk 17., illetve 27. §-ai tüzetesen megállapítják az okokat, melyek miatt az özvegyi segély-, illetve árvagyámpénz véglegesen megvonható; de ebben az esetben ilyen okok nem igazoltattak: ezért a törvényszerű illetmények állandó megszüntetésének helye nem lehet. A nyűg- és egyéb ellátási illetményeknek a külföldön való élvezhetésére nézve az 1875 : XXXII. és 1891: XLIII. tanítói nyugdíjtörvények nem tartalmaznak ugyan semminemű korlátozó rendelkezést. Mivel azonban mindazon esetben, midőn ezekben a törvényekben hézag mutatkozik, a joghasonlatosság elvénél fogva a közigazgatási biróság részéről is helyeselt gyakorlatban az általánosabb jellegű nyugdíjtörvény, az 1885: XI. törvényczikk rendelkezései nyernek alkalmazást; mivel ennek a törvénynek 18. §-a értelmében az özvegyi ellátásnak és árvagyámpénznek a monarchia határain kivül való élvezetéhez az illető miniszter engedélye kívántatik meg, a mi özvegy S. Eliásnét ós gyermekeit illetően az illetétékes vallás- és közoktatásügyi miniszter részéről meg nem adatott: a vitás illetményeknek Amerikában való kiszolgáltatását elrendelni nem lehetett. Ezekre való tekintettel jelen ítélet rendelkező része értelmében kellett határozni. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD. Sz'á/cs. Vallásoktatás és az iskolahelyiségek. A genfi nagytanács (Grand Conseil) legutóbbi ülésén Vouaillat radikális képviselő azt indítványozta a törvényhozó testületnek, hogy küldjön ki bizottságot annak a kérdésnek a tanulmányozására, vájjon nem volna-e tanácsos megvonni az iskolahelyiségek használatát a vallásoktatástól. Vouaillat magát a protestáns nemzeti egyház hű fiának és a vallásoktatás föltétlen hívének vallja és fönti indítványának előterjesztésére főkép az sarkalta, hogy így majd kiesik a szeparáczió ellenségeinek kezéből az a fegyver, a melylyel a kormányt a róm. katholikus honpolgároknak adott engedményekért folyton és egyre hevesebben támadják. Az indítványt többen támadták, de erősen védelmezte Orandjean szoczialista képviselő, a ki még tovább ment és pártja nevében annak az óhajának adott kifejezést, hogy a genfi egyetem theológiai karán csakis a történelmi és nyelvészeti tanszékek engedtessenek meg, hogy így az oktatás ment legyen a felekezeti színezettől. Az államtanács elnöke, Perréard a status quo megtartását hangsúlyozta. Úgy látszik, hogy Vouaillat indítványát a törvényhozó testület nem fogja magáévá tenni. A genfi „La Sémaine religieuse" czikkében megjegyzi, hogy a szeparácziós törvény elvben nem zárja ki a vallásoktatást, az iskola falai köziil. Felhozza példának az Egyesült-Államokat,]|a hol az egyházak mindenütt a szeparáczió alapján állanak ugyan, de azért a vallásoktatás mindenütt az intézetek falain belül történik. Ha a genfi kantonban valamikor tényleg bekövetkeznék az, a mit a fönti indítvány óhajt, akkor az érzékenyebben sújtaná a protestánsokat, mint a róm. katholikusokat, mert ezek már eleve gondoskodtak helyiségekről a templomok tágas sekrestyéiben és egyebütt. Azért is kijelentették, hogy szükség esetén, vagy ha a protestánsok őket felekezeti szempontokból szorítják, ők a szoczialistákkal fognak szövetkezni. A protestantizmus jSolothum-kantonban. A legutóbbi népszámlálásból az világlik ki, hogy Svájczban a vallásfelekezetek az egyes helységekben mindig jobban és jobban összeelegyednek. Hajdanában Zürich, Bázel és Genf városok kizárólag protestánsok voltak és ma már a róm. katholikusok tekintélyes, nagy számban laknak falaikon belül. És viszont azokban a kantonokban, a melyek egykoron róm. katholikusok voltak, a protestánsok egyre szaporodnak. Különösen a solothurni kanton szolgáltat erre feltűnő példát. Ölten és Solothum városokban például a protestánsok és a róni. • katholikusok