Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

védek sírja felett alkalmi gyászdallal együtt énekeljék el a Szózatot és a Himnuszt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter munkaterve. A karácsony alkalmával a kormány tagjai közül többen nyilatkoztak munkatervük felől. Nyilatkozott gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter is. A nyilatkozat szerint a miniszter a r. kath. autonómiára, a jogi oktatás reformjára, a középiskolák tantervének szabályozására, az új népoktatási törvények teljes végrehajtásának befejezésére, gazdasági ismétlőiskolák felállítására, a tanítóképzés, a felső nép- és polgári iskolák szervezetének revíziójára, ipari és kereskedelmi iskolák szaporítására, patronage-ügyek intenzivebb felkarolása által a gyermekvédelem fejlesztésére, művészeti ügyek nemzeti irányban fejlesztésére vonatkozó törvényjavaslatokkal szándékozik a kultúrát emelni A kultuszminisztérium új ügybeosztása. Zichy János gróf vallás- és közokt miniszter, a politikai államtikári állás betöltése folytán az államtitkári felülvizsgálat szempontjából szükségessé vált újabb ügybeosztást a következőképen állapította meg: l.Dr. Balogh Jenő államtitkár hatáskörébe tartoznak: a nem r. kath. lelkészek kongruája (II. a) ügyoszt.), a nem r. kath. hitfelekezetek vallási ügyei (II. b) ügyoszt.), a tudományos és irodalmi ügyek (III. b) ügyoszt.), az egyetemi és általában a főiskolai ügyek (IV. ügyoszt.) és a patronage-ügy. 2; Molnár Viktor államtitkár hatásköre kiterjed a középiskolák ügyeire (V. ügyoszt.), a polgári, kereskedelmi és felsőbb leányiskolák ügyeire (VII. a) ügyoszt.) és a művészeti ügyekre (III. <7) ügyoszt.). 3. Dr. Náray-Szabó Sándor államtitkár hatáskörébe tartoznak az összes népoktatási ügyek (VI. b), VI. c) ós VI. d) ügyoszt.), továbbá a gyógypedagógia ügyei (VII. 6) ügyoszt.) és a tanítói és tanári nyugdijak ügyei (X. ügyoszt. és az elnökség). 4. A r. kath. főpapi javadalmak és az alapítványok (VIII. ügyoszt.), valamint a közalapítványok ügyei (IX. ügyoszt.), az államtitkári felülvizsgálat szempontjából Madách Emánuel miniszteri tanácsos hatáskörébe tartoznak. 5;

A r. kath. egyházak ügyeit (I. ügyoszt.) Várady L. Árpád püspök, miniszteri tanácsos közvetlenül terjeszti a miniszter elé, EGYESÜLET. A Protestáns Orsz. Árvaházban decz. 24-én, délután 4 órakor tartották meg szép ünnepély keretében, nagyszámú közönség jelenlétében a karácsonyfa-ünnepet, az intézet 95 növendéke örömére, kiket az emberbaráti szeretet gazdagon megajándékozott. Ragyogóan feldíszített három nagy karácsonyfa állott a sokféle ajándékkal dúsan megrakott asztalokon; egy másik teremben pedig a fal mentén elhelyezett asztalok vásznakkal, kelmékkel, ruha- és fehérnemüekkel, háztartási czikkekkel voltak megrakva, miket részben jólelkű kereskedők és iparosok ajándékoztak, részben vétel útján szereztek be a nő választmány tagjai az általuk karácsonyi gyűjtés czímen begyült pénzből. A szép ünnep szerzésében kiváló része van Bracskó Lajos árvaházi igazgatónak. Az ünnepély az árvák összhangzatos énekével kezdődött, aztán Nagy Lajos evang. s.-lelkész mondott tartalmas alkalmi beszédet. Az árvák záró-éneke után sorra került az ajándékok átvevése, a mi kedves látványt nyújtott a közönségnek. A megjelentek sorában ott voltak: Kovácsy Sándor, az egyesület elnöke, ki közel 20 óv óta intézi az árvák . ügyét, továbbá Szilassy Aladár, az egylet nagybuzgalmú tagja, dr. Wagner Géza alelnök, ref. theol. igazgató és mások. Adomány az Orsz. Prot. Árvaháznak. Dr. Mezei Sándor ügyvéd, a napokban elhunyt Gi'egersen G. emlékére, koszorúmegváltás czínién 100 koronát ajándékozott a protestáns orsz. árvaháznak. Hasonló társadalmi kötelezettségek megváltása útján humánus intézményeink szép jövedelemhez juthatnának! GYÁSZROVAT. Miháltz Elek, a magyarvalkói ref. gyülekezet nyugalomba vonult lelkipásztora, 77 éves korában elhunyt. Legyen áldott emlékezete ! KÜLÖNFÉLÉK. Olvasóinkhoz. Az újesztendő elején igaz szeretettel kívánunk lapunk olvasóinak boldog újesztendőt. Hozza meg az újév minden, Istennek tetsző óhajtásaik teljesülését, s az Úr kegyelme fordítson el tőlük minden nehéz gondot, minden lelki és testi veszedelmet! Mindezeket azonban nemcsak olvasóinknak kérjük Istentől, hanem magunknak, ennek az immár 54-dik évfolyamába lépett tisztes lapnak is. Mert minden siránkozás nélkül, de az igazságnak megfelelőlég mondhatjuk, hogy a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak is jó volna boldog újesztendő, a nem magasra fokozott, de a lehetőség határai között mozgó óhajtások teljesülése, a nehéz gondok távol maradása és a szellemi és anyagi veszedelmek elkerülése! Bízó lélekkel hisszük, hogy Isten áldása és kegyelme nem hagy el bennünket az egyház és iskolái javát czélzó munkálkodásunkban, s megtartja lelkünkben a buzgóságot ós a kitartást. Munkánk sikeréhez azonban szükségünk van, Isten kegyelmén kivül, a magyar protestáns közönség szellemi és anyagi támogatására is. S ennek is fokozódását szeretnők látni az új esztendőben. Fokozódását, mert őszintén megvallva, sem szellemi., sem anyagi tekintetben nem részesül a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap olyan támogatásban, a melvet hitünk szerint megérdemelne. A lap szerkesztősége és kiadóhivatala készséggel meghozta a tőle telhető szellemi és anyagi áldozatokat, hogy a prot. egyház és iskolái érdekeit minél hathatósabban szolgálhassa. Munkatárs-gárdát szervezett, hogv a hazai és külföldi események felől olvasóit kellőleg tájékoztathassa. Megtárgyalt minden közérdekű kérdést. Eszméket, gondolatokat vetett fel, a melyeket az egyház és az iskolák jövő fejlődése szempontjából fontosaknak ítélt. Nem szorítkozott csíipán egy kerület vagy egy egyház szolgálatára, hanem szolgálni igyekezett az egész magyar evangéliumi protestantizmust. Nem zárkózott el a haladás elől, de azért híven ragaszkodott az evangéliumban és a magyar protestantizmus fejlődése történetében lerakott, részben örök, részben tiszteletreméltó alapokhoz s ezeknek figyelembevételével bírálta meg az eseményeket és vetett fel eszméket, gondolatokat a jövőt illetőleg. Jó szándékú s szellemi és anyagi tekintetben áldozatkész munkálkodásunknak azonban még mindig nem nyertük meg azt az elismerését, a melyre pedig, úgy érezzük, joggal számithatnánk. Sokan hiányoznak még — ha nem is olvasóink, de — előfizetőink közül olyanok, a kiket azok között szeretnénk látni. Sokan csak olva-