Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-12 / 7. szám

keletiek. A tagok minden csütörtökön bibliamagyarázatra gyűlnek össze. Vasárnap délutánonként közös kirándulásokat rendeznek. Vasárnap délelőtt istentisztelet után sorra látogatják a betegeket, szegényeket, elaggottakat és árvákat. A testedzésre szintén kiváló gondot fordítanak. Az ülésen Barrelet bankár elnökölt, aki kezdettől fogva tagja a szövetkezetnek. Az ifjúsághoz intézett megnyitó beszédében kiemelte, hogy élete legszebb perczeinek azokat tartja, a melyeket az egyesület ifjai társaságában töltött. Theológiai tudományos társaság ülése. A január havi ülésen Porret tanár tartott fölolvasást Genfben a szinoptikus evangéliumokról. Először is az evangéliumok keletkezésének idejével foglalkozott. Szerinte Márk 60—65 közt, Máté 67—68-ban, Lukács kevéssel a 70-dik év után írta művét. Máté a zsidókhoz intézi írását és azt törekszik bebizonyítani, hogy Jézus az Izrael népének megígért Messiás. Márk, a ki Péter apostol tanítványa, a rómaiakhoz szól és azt mutatja ki, hogy Jézus az Isten fia, a mit sok csodatételeivel is igazolt. Lukács Pál apostol univerzálismusának híve ós úgy tűnteti föl Jézust, mint az egész emberiség Megváltóját, a ki minden bűnöst üdvözít, a ki bűneit töredelmesen megbánja. Lukács különben történeti adataival a megelőző két evangélista hézagait iparkodik pótolni. Porret azután az evangéliumok történeti értékéről értekezett és azt állította, hogy Józus élettörténetét a három szinoptikus nem meríti ki egészen és bizonyos esetekben János evangéliumához kell fordulnunk. Az értekezés után élénk eszmecsere indult meg a fölolvasó és a jelen volt theológusok között. Frá n esi a o rss ág. Egy róm. kath. emberbarát protestáns temetése. Lallemen Lipót, dúsgazdag róm. kath. férfiú nemrégiben halt meg Nancy városában, Ügyvédkedése idején nagy vagyonra tett szert, melynek javarészét jótékonysági czélokra fordította. Halála előtt néhány héttel végrendeletet irt. melynek néhány sora így hangzik: „A protestáns vallás legjobban megközelíti Krisztust tanításait. Tanítja felebarátaink szeretetét és a törvények tiszteletben tartását. Azt óhajtom, hogy temetésem szertartását a protestáns egyház szolgája végezze". A végrendelet értelmében Cleisz, nancy-i református lelkész temette el Lallement-ot, a ki az ő társaságában nagyon sokszor megfordult, mikor közjótékonyságról volt szó. A temetésen a hatóság és a szegényebb sorsú emberek óriási sokasága jelent meg, a mi a megható szertartásnak ritka ünnepélyességet kölcsönzött, Elnéptelenedés. Már két-három évtized óta egyre jobban fogy Francziaország népességének száma. Mindenféle eszközhöz nyúltak már, hogy a bajon segítsenek, de eredményre nem jutottak. Különösen az utóbbi három év statisztikája rémületbe ejtette a hatóságokat. Dr. Perrier, a „Foi et Fie" főszerkesztője is hosszasabban ír lapjában az elnéptelenedés okáról. Minden megyében fogy a lakosság, kivéve Normandiát és Bretagne-t. 1789-ben a francziák Európa összlakosságának 24%-át tették ki és ma csak 14%-át. Ezzel szemben erősen szaporodik Németország: minden három évben annyival, a mennyit Elszász-Lotharingia számít. Dr. Perrier szerint az apadás okai: az alkoholizmus, a tnberkolózis, nemi betegségek, az adó, melynek nagysága a szegényebb családok megélhetését nagyon megnehezíti, továbbá a sajtó, mely a Malthus-féle gondolatokat nagyon terjeszti a tömeg közt. Végre egyik legfőbb ok a vallástalanság, mely a házasságot nem tartja szent intézménynek, annak csak előnyös oldalait keresi és terheiről mit se akar tudni. Perrier szerint a valláshoz való visszatérés volna a leghatásosabb eszköz a bajok orvoslására. Az egyimz szomorú sorsa. A szeparácziós törvény az egyházi épületeket a politikai községeknek adta, hogy azokat ezután az egyház használatára átengedje. Sok helységben megesik azonban az, hogy a község népe nem sokat törődik az egyházi épületekkel és hagyja romlásnak indulni. Sok esetben a népet a községi elöljáróság rosszindulatú tagjai ingerlik fel, hogy ne szavazzanak meg semmit se egyházi czélokra. A hitközségek hajlandók a politikai községet az anyagi kiadások fedezésében támogatni, ámde tehetségükből nem sok telik. Megtörtént már az is, hogy a hatóság egyenesen megtiltotta, hogy a hitközség saját költségén rendbehozhassa az épületeket. Ezeknek a hatósági embereknek csak az a czéljuk, hogy a papokat sanyargassák és hogy az egyházat minél jobban elnyomják. Már a képviselőházban is szóvátették a tűrhetetlen állapotokat és most Briand miniszterelnök azon van, hogy a nyomorúságon törvónyhozásilag segítsenek. Olaszország. Hitoktatás. Olaszország legújabb iskolatörvénye értelmében a vallásoktatást hivatalosan kitiltották a nyilvános iskolákból. Azt azonban megengedi a törvény, hogy, ha a szülők kívánják, gyermekeik az iskolaépület valamelyik helyiségében hitoktatásban részesülhessenek; de csakis olyan tanítók vagy lelkészek részéről, a kik erre képesítéssel bírnak és a kiket az állam ilyenekül elfogad. Az 1909/10-iki tanévről szóló kimutatás igen jellemző az olaszországi közviszonyokra. Ez a kimutatás mintegy 500 olasz városról és községről számol be a vallásoktatást illetőleg. Csak négy városban óhajtották a szülők valamennyien gyermekeik hitoktatását. Ezek a városokNápoly, Caltanisetta, Treviso és Vicenza. Négy másik városban majdnem minden iskolásgyermek eljárt hittanra. Bergamo-bau 98% 5

Biella-ban 80%, Como-ban 73%, Cuneo-ban 95%, Lodi-bun 92%, Milano-hem 84%, Modena-ban 93%, Monza-ban 40%, Turin-ban 95%, Viddregia-ban 25%, Rómában 24% járt órára. A többi város legtöbbikében nem igen óhajtották a szülők gyermekeik vallásoktatását.