Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-22 / 21. szám
keresnünk, ki ismerős Tokajjal, a ki 1566-ban vagy itt, vagy legalább is Tokaj vidékén, a Tisza mentén tartózkodik és a ki Szegedi nevet visel. Ez más nem lehetett, mint a mi Szegedi Gergelyünk. Az ének első felében szerzőnk epikai részletességgel sorolja fel a kegyetlenségeket, mellyel a tatárok a lakosokra törtek, őket pusztították, rabul ejtették, „ostorral hajdogálták". Kegyetlenségökuek nincsen száma, ezeknek borzalmát sötét vonásokkal ecseteli. Csak pár versszak álljon itt mutatványul belőle. Éktelenségeket beszélni nem merjük, Mert soha hirrel is azelőtt nem hallottuk, Hogy mind az ég, az föld rájok nem szakad, Azt mindnyájan csodáljuk. Meg nem keserednek a kisded gyermeken, Kettővel őket ültetik az nyeregben, Az ártatlanoknak csak sírni sem hagynak, Fejek összeverésén. Étekkel, itókkal ők semmit sem gondolnak, Hideggel hálásokon egy szálat nem bánkódnak, Mint az férget uton széjjel hajigálni Szegényeket nem szánják. Nehézkes asszonyok, kik közöttük szülnek vala, Gyermek lábát fogván az Tiszába vetik vala, Kőszívnek mondhatjuk, kinek szive rajta Nem keseredik vala. Szerzőnk Isten büntető kezére bízza a boszúállást, mely hite szerint el is fog következni, hiszen tétlenül nem nézhet ennyi fajtalanságot és kegyetlenséget. Holofernes is bűnhődött irgalmatlanul a zsidókon ejtett vérontásért, „asszonyember" által lett bukása; Nabugodonozor megszégyenült; a Pharao népével együtt pusztult el a tenger hullámai között, mikor a zsidóság üldözésére indult; Senacherib megszégyenült Jeruzsálem falai alatt, azt be nem veheté, bár hatalmas volt serege. Végül azzal a gondolattal nyugtat meg, hogy Isten országát szenvedések, megpróbáltatások nélkül meg nem lehet nyerni, hiszen a lelki élet terén is megpróbáltatás és küzdés a sorsa emberi létünknek. Az énekeskönyv nyomán kimutathatjuk azt is, hogy az istentisztelet mely pontján énekelték az énekeket a gyülekezetben. „Prédikáczió után való énekek" közzé van sorozva az első hat hazafias ének. Az igehirdető ajakán felcsendült honfiúi keserűségnek voltak tehát méltó refrainjei. Szentegyházbeli dicséret volt a 67. sorszámú, és közönséges dicséretszámba ment a tatárdúlásról szóló ének. Az első hatnak helyét az istentiszteletben tehát pontosan meghatározza a felírás. Kevósbbé mondhatunk biztosat Szegedi két énekéről. Vagy a hívők gyülekezésekor a lelki áhítatot előkészítő, vagy az istentisztelet végeztével berekesztő énekül zengette e zsolozsmákat a gyülekezet. De bármely pontján énekelte is, bizonyára nem tévesztették el azok soha lélekemelő, hazafias hatásukat. Boldog idő, melynek áhítata szinte ismeretlen a mai kor gyerméke előtt. Boldog nemzedék, mely a vallás vigasztaló erején megnyugodva tudta imádni, áhítattal dicsérni Istenét s a nemzetet ért nagy csapások közben erősítgette honszerelmét és vallásos érzését. Ez egyszerű, csiszolatlan költői termékek vizsgálata ma is felemelő, nemzeti multunkra visszatekintve, meg épen tanulságos ! „Többet, gyakrabban kellene velők foglalkoznunk. A felekezetek egyháztörténete, a hazai általános ós műveltségtörténet, a nyelv és irodalomtörténet egyaránt hasznot húzna belőle. Nagyobb érdeklődés még több lappangó kincset hozhatna napfényre." (Szilády Áron tanulmánya az énekeskönyv végén.) Barla Jenö. : < BELFÖLD. Az ország 1908. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. (Folytatás.) Mielőtt a statisztikai adatok közlésére térnénk, még egy dologról kell megemlékeznünk. Az ev. egyetemes nagygyűlés által kiadott Utasítás 18. pontjában következő rendelkezés foglaltatik : „A jelen utasítás nem vonatkozik azokra a vegyesházasságokra, melyet az ág. h. ev.-ok a ref.-okkal kötnek. Az ily házasságkötéseknél óvakodjanak a lelkészek híveik bárminemű befolyásolásától és tartsák szem előtt azt, hogy mindkét protestáns egyház főérdeke az, hogy ezen két egyház hívei között a testvéri egyetértés semmi által meg ne zavartassék." E rendelkezés fölött bizonyára még sok szó fog esni a gyakorlati életben. Nem tudom: benne van-e a hasonló intézkedés a református egyház utasításában ? 1 Egyházunk veszteségeinek ellensúlyozásáról elmélkedve, én vetettem föl azt a kérdést e Lapban : nem lehetne-e ez ügyben hasonlóképen intézkedni, hogy mint a róm. kath. és gör. kath.-ok, ép úgy az ev. és ref.-ok között ki volna zárva a reverzáliskötés ? Ha a két egyház erre illetékes fóruma azt helyesnek és czélszerűnek találja, kimondhatja; ámde közigazgatási utasításokkal ily fontos kérdést megoldani nem lehet. Az utasítás e tekintetben szentelt víz, mely se nem árt, se nem használ. Korlátozhatja a lelkészek buzgóságát, de nem szüntetheti meg az egyes felek természetes jogait, melyet erre vonatkozólag az országos törvény biztosít nekik. Ha a két egyház zsinata mondja ki, s az országos törvény, mint a róm. kath. és gör. kat. között, a viszonyt biztosítja, akkor egészen más, de így valóban szentelt víz, melynek a gyakorlati életben vajmi kevés értéke lehet, sőt a fennálló országos törvénnyel szemben, sok kellemetlen esetre szolgálhat okul. — Nagy kérdés: vájjon az országos törvénnyel biztosított jogról, szabadságról 1 A püspöki és főgondnoki kar javaslatában és dunántúli kerületnek annak alapján már megállapított szabályzatában bizony nincs benne. Szerk.