Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

való eddigi hozzájárulását. Mornay Williams (New-Yorkból) hangsúlyozza, hogy a világiak körében megindult mozgalmat félreértik, ha csak a pénzgyűjtés hadjáratát emlegetik. Nem szabad elfeledni, hogy a mozgalom a szivekben is változást idézett elő. Legutoljára J. P. Moud szólalt föl Brisztolból. Új szellemre van szükségünk mindannyiunknak, mondotta, különösen a lelkészeknek. Az ember egyénisége, mely tele van lélekkel, az az erő, mely másokat is lelkesít, vonz. Most visszatérünk munkánkhoz, telve lelkesedéssel és reménnyel. Lelkünk mélyén olyan egységet éreztünk, a minek nehéz lenne kifejezést adnunk. Ebben van a mi reménységünk alapja. Az Úr összekötötte a kezünket, ép úgy, mint a mikor imádkoztunk. Közöttünk áll 0 most is... Néhány perczig tartó néma ima és áldás fejezte be a tanácskozások hosszú sorát, mely után még néhány pillanatig megható csöndben állt a tömeg. A befejező gyűlés. Szerdán este 8 órakor volt a hatalmas arányú konferenczia befejező gyűlése. Ha az eddigi gyűlések is feledhetetlenek voltak, úgy ez kitörülhetetlen nyomot hagyott mindannyiunk lelkében. Az elnökség mindent elkövetett, hogy ennek a gyűlésnek a méltóságát semmi se zavarja. Még reggel kihirdették, hogy az ajtókat már nyolcz előtt öt percczel bezárják. Az óriási hallgatóság pontosan el is jött. Ily sokan talán még sohasem gyűltek össze abban a teremben. A zsúfolt padsorok közé is székeket raktak, a karzatokon pedig a lépcsőzetes padozaton is ültek. A szó legszorosabb értelmében ember ember hátán volt. Az újságírók helyére is sokan beszorultak, úgy, hogy alig lehetet írni. A konferenczia egyik alelnöke, Sir A. Fraser elnökölt. A néhány perczig tartó néma ima után ének, majd a XLVIII. zsoltár olvasása és ima következett, mely után a hatalmas tömeg fönnhangon elmondta a Mi Atyánkot. Mily hatalmasan hangzott annyi ajkról: „Jöjjön el a Te országod" ... Ugy éreztük, el kell jönnie ! A. Fraser beszéde. Ezután az elnök, Bengál volt kormányzója állt föl szólásra. Csöndes, alig hallható hangon kezdte. Ünnepélyes gyűlés ez, mondotta, azért senkinek se tapsoljunk. Minden gondolatunk legyen Istené 1 Ő iránta érzett tisztelettel hallgassuk végig az egészet. Majd olyan beszédet tartott, mely — legalább az én lelkemet — az egyháziak és világiak részéről az egész konferenczia folyamán elhangzott beszédek mindegyikénél jobban megragadta.* Nem volt abban a beszédben semmi czifraság, vagy magasröptű költői szárnyalás, de a hitnek valami csodálatos melegsége és ereje áradt azokból a keresetlen, a szónok szíve mélyéből fakadó s a szívekhez vezető utat megtaláló szavakban. Halk, néha szinte suttogó hangon mondta s mi mégis úgy éreztük, hogy hatalmas erővel a magasba emel bennünket. Egyszerű szavak voltak s mégis annyi poézis volt bennük. Szinte kiéreztiik szavaiból, hogy csak olyan ember mondhatja, a kinek már háromszor mentette meg Isten az életét a merénylő kezétől, golyójától. „Milyen örömmel várta gyermekkorában — mondotta — mikor évenként a skót egyház nagygyűlése * Ha megjelenik az ősszel az egész beszéd a konferenczia kilencz kötetes kiadványaiban, egész terjedelmében lefordítjuk, Ugyanis gyorsírással is csak kivonatosan sikerült lejegyeznünk. következett. Most is ilyen öröm fogta el, mikor Indiában hallotta a nagy világmissziói konferenczia hírét. Örömmel jött, mint hajdan a zsidók a jeruzsálemi ünnepekre. Megérti, milyen érzéssel jöttek a többiek is a világ minden részéből erre az emlékezetes gyűlésre. Nemzetek, az egész emberiség érdeklődése kísérte tanácskozásainkat. Növelte a gyűlés energiánkat. De milyen erősítőleg hathatott azokra, a kik a világ egyik szögletében, a világtól elzárva dolgoznak Krisztus ügyének diadaláért! Nemcsak a világ minden részéből, de minden felekezetéből is összehozott bennünket a közös czél. Sokkal nagyobb egység volt magában a gyűlésben mint az elhangzott beszédekben. Az egység benne volt a levegőben. Jézus Krisztus maga volt itt közöttünk. 0 hozta létre köztünk az egységet. Ereztük azt az egységet nem azért, mert kívántuk megalkotni, hanem azért mert az Úr maga gyűjtött össze bennünket. Emlékezzünk meg arról, hogy a munka Krisztusé. A dicsőség az Övé. Az 0 joga az uralkodás. Nem a mi felekezetünket kívánjuk erősíteni, hanem Isten dicsőségét növelni! Köszönjük meg néki, hogy összegyűjtött bennünket. Az egyesült királyságon* messze túl: a Krisztus királyságában történt ez. Hogy égett a szívünk napnap után, mikor messze vidékek embereit hallgattuk, kik nehéz munkájukat otthagyva, eljöttek, hogy elmondják, milyen munkát végzett ott Krisztus ? Találkoztunk Jézussal. Láttuk Őt, a győzelem fejedelmét, az 0 misszionáriusainak rokonszenves munkatársát. Kívánjuk, hogy jelenlétét megvalósítva menjünk el erről a konferencziáról. Felvesszük keresztjét, vagy a terhet, melyet reánk rak és úgy követjük. Elmegyünk Véle a munkamezőkre. Nem hagyhatjuk el, mikor azokhoz megyünk, a kikért meghalt! Mi a Tiéid vagyunk. A Te szeretetedet el akarjuk vinni a világba. „íme, én tiveletek vagyok minden nap a világ végezetéig": milyen borzasztók ezek a szavak, ha nem járunk Ö vele. S milyen erősítő, milyen fölemelő, ha Véle járunk! Egy sohasem változó barát szavai ezek és minden hatalmat jelentenek ! Most eloszlunk. Ez a szó fájdalmas ! De a munka vár ránk s a munka sürgős. Es nem is úgy megyünk, mint a hogy jöttünk! Tíz napunk volt itt a mi Úrunk közelében. A távozóknak jusson eszébe, hogy százakat, ezreket hagynak itt, kik gondolnak reájuk, imádkoznak értük. Hatalmas sereg ez, mert maga az Isten van közte! Egy himnusz eléneklése után W. H. Findlay lelkész bevezető elmélkedés után hálaadó imát mondott. Az ima többször visszatérő refrénjét: „Dicsőség légyen néked, Isten !" az egész gyülekezet együtt mondta. Újabb ének után dr. J. Mott emelkedett szólásra. J. Mott beszéde. Rajta is meglátszott, hogy szíve mélyéig meghatja a nagy alkalom. Az ő beszéde is szinte egyhangú volt. Ő, a ki hatalmas szónoklataival a diákok ezreinek lelkiismeretét föl tudta rázni, most keresetlen, lehető legegyszerűbb szavakkal beszélt. Csak első szavai emlékeztetnek a hatásos szónokra: „A konferenczia vége, a hódítás kezdete. A tervezés vége, a cselekvés kezdete". De egyszerű szavai is ellenállhatatlan erővel ragadnak meg bennünket. „A konferenczia meggyőzött bennünket, — úgymond — hogy a keresztyénség elterjedésének legnagyobb akadálya mi bennünk van. Különböző fajokból, * Nagybritánniát nevezik így.