Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-18 / 51. szám

bödés várható. A kormány oly szép összegű hozzájárulás ránt nyújtott biztatást, hogy a losonczi 220,000 s a hajdúböszörményi majdnem 100,000 koronás alapítványokat s hozzájárulásokat is számításba véve, nyilvántartásunk ezidószerint már félmillió koronát haladó összeget mutathat fel. A törvényhatóságok és városok, a pénzintézetek és hitelszövetkezetek, az egyházmegyék és egyházkerületek segélynyújtás iránti megkeresése előmunkálatban van. Előbb azonban a gyülekezeti segélyforrásokat óhajtjuk megnyitni s azzal akarunk tisztába jönni, hogy a lelkészek után legközvetlenebbül érintett egyházközségek minő áldozatkészséggel jönnek az intézmény támogatására ? E czélból a napokban minden presbitériumhoz kérelmet intézünk az építkezéshez hozzájárulás, az évi fenntartás biztosítására alapítvány tétel, a lelkészi adó s egy perselypénz átengedése tárgyában, bizalommal remélvén és várván, hogy a szolgálatukban elhasznált lelkészi élet ellobbanása után is kiterjesztik áldozatkész gondoskodásukat szegénységben hátramaradó gyámoltalan árváinkra. Lelkésztársaink szerető gondoskodásának feladata lesz a kérvény tárgyalásának előkészítése s a nagy czél megoldását biztosító elintéztetése. E tekintetben feleslegesnek érzünk minden bővebb magyarázatot s buzdítást, hiszen mindenki lelkén ott fekszik a maga vagy lelkósztestvérei leendő árváinak lelket emésztő gondja. Csak a minél sikeresebb eljárási módra akarjuk lelkésztársaink szíves figyelmét felkérni. Lehetőleg minden kissé népesebb gyülekezetben Kálvineum-vasárnap volna rendezendő, olyfornián, hogy erre a hívek már előző vasárnap szószékből figyelmeztetve lennének s a Kálvineum-vasárnapon alkalmi prédiká.czió tartatnék, lehetőleg más lelkész által, a mi az érdeklődést fokozná. A bizottság megkeresésre szívesen ajánl a már ajánlkozott lelkészek közül szónokot. A perselyek a Kálvineum javára tétetnének ki s az adakozásra külön is felhívatnának a hívek. Istentisztelet után tartatnék meg az a presbiteri gyűlés, melyen ez irányú kérelmünk az ünnepi hangulat hatása alatt bizonyára kellő sikerrel tárgyaltatnék. Ugyané napon megkezdetnék a gyűjtés s délután vagy este felolvasó-estély, Kálvineum-est, hangverseny vagy más, a hefyi körülmények szerint lehető belépődíjas összejövetel rendeztetnék, melyre egyes számok betöltésével szintén rendelkezésre áll a végrehajtó- bizottság. így az egész vasárnap a Kálvineum ünnepnapja lenne s a jótékonyság gyakorlásával dicsértetnék az Isten nagy neve. Hisszük, hogy e vasárnap valóban a mennyország szombatjává magasztosulna. Midőn az e tárgyra vonatkozó szíves megkereséseket, valamint a hozandó presbiteri határozatokat, melyekben az átengedett lelkészi adó s évi egyszeri perselypénz öszszege hozzávetőleges számszerűséggel megállapítandó, továbbá az alapító-leveleket alulírotthoz, a pénzeket dr. Székely József pénztárnokhoz, Szentmártonkáta (Pestm.) kérjük küldeni: árváinknak, a Krisztus ez igazi kicsinyeinek támogatásra méltó ügyét lelkésztestvéreink együttórző gondjaiba szeretettel s bizalommal ajánljuk. Püspökladány, 1910 decz. 15. A Kálvineum-végrehajtóbizottsága nevében Kiss Ferencz, bizottsági elnök. ISKOLAÜGY. A gyönki ref. gimnázium áthelyezésének kérdéséhez. II. Az áthelyezés gondolatát a tanári kar azért ajánlotta a fentartó testületnek, mert meg volt győződve, hogy Gyönk — azonkívül, hogy középiskola számára nem alkalmas hely — nem képes az iskoláért áldozatot hozni. Ez nem azt jelenti, hogy a főgimnáziummá fejlődést nem bírja elősegíteni, hanem azt, hogy még az algimnázium fentartására sem képes előteremteni a legszükségesebbeket. Az előbbi közleményben felsoroltuk a szükségleteket; azokat Gyönk egész lakossága régóta tudja, a tanári kar is tudomására hozta az elöljáróságnak, s mégis most, a mikor mindenki ismeri azt az áldozatkészséget, melyet a gimnázium megnyerése más helyeken kiváltott; mindenki érzi azt a veszedelmet, melyet Gyönkre az áthelyezés jelent, szóval a végszükségben évi 2000 K-t és építés esetén 200 •-öl területet szavazott meg a község képviselőtestülelete f. é. decz. 2-án. A folyó iskolai évben 3000 K-ba került 30 főből álló létszámszaporulat és ezután csak 2000 K-t kapna erre az intézet. Eléggé világos, hogy ez még a szükséges tanulóanyag összetoborzására sem volna elég, nemhogy épületre, internátusra, vagy legalább tápintézetre jutna belőle. Ez az ajánlat a legfényesebb bizonyítéka annak, mennyire helyes volt e tekintetben is a tanári kar kiinduló pontja. Gyönk maga igazolta legerőteljesebben az áthelyezésért indított mozgalom jogosultságát. Ezt az ajánlatot összehasonlítva bármely más község áldozatkészségével, szinte kétségtelen, hogy iskolánk mai helyén csak addig maradhat, a míg a fentartó testület és az egyházi felsőbbség valamely ajánlattevő község mellett állást nem foglal. Szükséges már most szólani az ajánlkozókról és ajánlataikról. Dombóvár karolta fel az eszmét először, őt illeti az elsőség a tárgyalásban is. Dombóvár a jövendő városa, a Dunántúl egyik fejlődésre hivatott, sőt fejlődésre kényszerített községe. Két évtizeddel ezelőtt még kis falu, melynek csak az Eszterházy herczegi uradalom adott némi gazdasági jelentőséget. Emelkedése a budapest-fiumei és budapestpécsi vasutak kiépítésével kezdődik; a baja-bátaszéki híd megnyitásával országos jelentőségre tesz szert, mert most az Alföldnek és Erdélynek tengér felé irányuló forgalma mind itt bonyolódik le. A teherforgalmon kivül naponként 54 személy- ós gyorsvonat halad át Dombóvár két vasúti állomásán. Ez a szám emelkedni fog, a mint a baja-dombóvári vonal elsőrangúvá tétele 1912-ben megtörténik és Nagyváradtól Fiúméig közvetlen személy-és gyorsvonat! közlekedés nyílik meg. A vasút szinte amerikai arányokban viszi előre. Két vasúti állomásán, fűtőházábában, osztálymérnöki hi-