Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-11 / 50. szám

És a Sátánnak eme legendája ellen harczolt a Jézus evangéliuma. A mit nyújtott, az nem arany volt, hanem személy, kinek szíve tele volt isteni szeretettel. A ki őt bírni akarta, lelkét Istennek kellett szentelnie. A személyiséf) értékének titkát egyedül Krisztus ismeri. A középkorban a pogány világ módjára a kincset keresik ; a Lélek keresztségében részesült ember pedig a személyt keresi. Az ó-korban a pogány népek Séba kincsét keresik, Izrael pedig az ő Messiását, kiről szólottak a próféták eleitől fogva: a míg Siló eljön. Jákob Izrael törzsatyja és saját büntetésére gondolva mondja a haldokló pátriárka: „Juda, te vagy az." Ebben a „te" szóban van összefoglalva a személyiség egész teljessége. A bün elveszíti, a hit megtartja a világot. Es mi más a hit, mint egy személy választása? Csak a személyé? A személyé, minden személytelen dolog megvetésével ? „Igen, minden dolgot kárnak és szemétnek tartok, hogy a Krisztust megnyerjem, hogy Öt megismerjem." Ez a hit! Erre a hitre rendelt minket a mi Istenünk. Isten ígéretéhez kapcsolódik Jákob áldása: „Juda, te vagy az, téged magasztalnak atyádfiai" és „nem múlik el Judától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térde közül, a míg Siló, a béke fejedelme, az emberiség Messiása eljő. És a népek neki engedelmeskednek". Siló, a béke Fejedelme ez a Messiás, az ő tökéletességében. 0 végzi be a rettentő drámát, mely az I. Móz. 3.is-ben kezdődött „Ellenségeskedést szerzek1

', ezzel az igével kezdődött. Siló, a béke Fejedelme szünteti meg „ az Istentől szerzett ellenségeskedést" az irgalmasság és dicsőség összhangjában. Dicsőségben is! Mert az emberen kivül levő világ is nyög az elemek forgatagában és a természeti erők nyugtalan rohamában, mivel a természeti törvények alá van vetve. Csak akkor nyugszik meg, midőn az örökkévalóság reggelén az elemek minden harcza megszűnik és a dicsőség országának valódi, fenséges békéje megkezdődik. Tehát országban is. De az ország a személytől származik. Először Siló. Azután az 0 békessége. Egy személyes Messiás, de olyan, a kiben minden kincs el van rejtve s a kiből származik épen azért minden kincs. Ez az emberiség jövőjének valódi varázsigéje. Ettől függ lelkének és házának békéje. Hogy ezt megtalálta és hirdette, ez Izráel népének örök dicsősége a népek között. Vagy még inkább, legyen hála és tisztelet Annak, a ki azt Izraelnek ajakára adta! Kuyper Ábrahám után hollandból ford. V. Az „egyke" és a közegészségügyi tanács. Nem egyszer szólottunk már arról a nagy veszedelemről, a mely a gyermekáldás korlátozásában, vagy épen az „egyke"-rendszerben nemzetünket, főként annak magyar törzsét, legfőképen pedig a református magyarságot állandóan pusztítja. Legközelebb (f. évi 38. és 40. szám) B. Pap István mutatott reá a Báthory Gábor-féle 1796/7 -es es es az 1907-es hivatalos egyházi statisztikai adatok összehasonlítása alapján arra a nagy visszaesésre, a mely a születések aránya tekintetében a dunamelléki ref. egyházkerületben mutatkozik, a mikor Felsőbaranyának 1797-ben is a legkisebb 42 pro mille születési arányszáma 16-ra szállott alá és az 1907-ben legkedvezőbb képet mutató solti egyházmegye arányszáma (37 pro mille) sem éri el az 1797-es leggyengébb arányszámot (42) és az 1797-es átlagos 48 pro mille arányszám leszállott az egész kerületben 30-ra. A mint a szomorú adatok mutatják, a gyermekszaporodás folytonos apadása bennünket, reformátusokat érint legközvetlenebbül. Ezt látva és tudva, nem egyszer kértük már a lelkipásztorokat a védekezés munkájának buzgó teljesítésére és buzdítottuk őket a társadalom által megindított akcziókban való részvételre. A lelkészek és a társadalom nemzet- és magyarságmentő akczióra azonban legközelebb hideg zuhany áradt az Országos Közegészségügyi Tanács véleményében. Az Orsz. Közegészségügyi Tanács ugyanis, foglalkozván az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület által a gyermekszaporodás korlátozása ellen indított akczióval, magáévá tette dr. Tauffer Vilmos egyetemi tanár véleményét, a mely, mint orvosi vélemény, nemcsak nem alkalmas az akczió támogatására, sőt nagyon is alkalmas arra, hogy a köznép, a munkás osztály és a művelt elem körében továbbterjessze a gyermekkorlátozás veszedelmét. Dr. Tauffer és az Orsz. Közegészségügyi Tanács szerint „a nem limitált gyermekszám a család exisztencziájának épp' közegészségügyi szempontból megrontója is lehet", mert a hol több a gyermek, ott szűkebb és egészségtelenebb a lakás, több a betegség s több a költség. A miért is „a fejlett gondolkodású társadalomban és családban" az emberek a túlszapo- * rodás ellen védekeznek, és „természetes", hogy a „müveit és gondolkodó" szülőktől a közegészségügy nevében követelni sem lehet, hogy a gyermekszaporodás korlátozásával gyermekeik és a magok exisztencziáját jobbá tenni ne igyekezzenek. A munkásosztályt pedig, a mikor „tudatára jutott, hogy az ő nagy szaporasága saját megélhetésének hátrányára van és a mikor annak korlátozását megtanulta, nincs erő és nincs hatalom, mely őt más