Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-04 / 49. szám

I. A gimnázium múltja, jelene; az áthelyezés indokai. A gyönki gimnáziumnak az a szellemi mozgalom adott léteit, a mely hazánkban a XVIII. század végén és a XIX. század elején hatotta át a lelkeket. Megérzése volt ez annak, hogy haladni, tanulni, művelődni kell; hogy legerősebb biztosítékunk a jövőre, legnagyobb fegyverünk az előttünk álló küzdelemre a nemzeti kultura ereje. Általános ez a gondolat ebben a korszakban s az általános gondolat hatása nálunk e gimnázium létrejövetele. Egyházunk szegénysorsú papjai, tanítói s a körükben élő fogékonyabb elem iskolaalapítók lesznek. Nem vihetik gyermekeiket a messze főiskolákra, de fel akarják használni azt az előnyt, a melyet a tolnamegyei Nagyszékelyben lakó németség nyújtott, s oda vitték fiaikat német szóra. Csicsvai Vasas András ságvári és Keck Dániel nagyszékelyi ref. lelkészek az úttörők. Ok fogadtak először 1806-ban gyermekeik mellé Laky István személyében olyan tanítót, a ki a gimnáziumi tárgyakban is oktathatta őket. E kezdeményezésnek különösen az egyházmegyei gyűléseken sok híve akadt, úgy hogy a következő évben Laky mellé már segédtanítót kellett fogadni, annyira megszaporodtak a növendékek. Az anyagi terhek azonban súlyosan nehezedtek a taníttató szülőkre, azért az új iskolát a külsősomogyi egyházmegye vette gondjaiba; nemsokára a tolnai és felsőbaranyai egyházmegyék is támogatásban részesítik. így lett a gimnázium a három traktus központi iskolája — mint akkor nevezik. Epületet emelni azonban még együttes erővel sem tudtak s mivel hiába fordultak segélyért a nagyszékelyi uradalomhoz, örömmel fogadták a gyönki földesurak ajánlatát, a kik telket és épületet Ígértek arra az esetre, ha az iskola Gyönkrejön. így költöztek át 1812-ben Gyönkre, magyar ref. egyház mostani telkén álló épületbe. Ez ajándék fejében szállott az iskola felügyelete a gyönki úri famíliára oly formán, hogy azt a famíliának egy, az egyházmegyék vezetői által választott tagja gyakorolta. Az iskola azonban még így is sok küzdelemmel élt, különösen mikor a felsőbaranyai egyházmegye kilépett a fentartók közül. Az első felügyelő, Hajós Sámuel 16,000 pengő forint alapítvánnyal akart a bajokon segíteni, de még ezzel sem tudta azokat megszüntetni, mert épen az alapítvány átvétele idejéből, a negyvenes évekből van egy adatunk, a melyben a külsősomogyi egyházmegyei közgyűlés az iskola állandó néptelenségéről panaszkodik, de nem tud rajta segíteni. A szükség és a tanítványok hiánya végig kíséri a gimnáziumot az egész száz esztendőn. Igaz, hogy újabb alapítványokhoz jut időnként, de azok sohasem elegendők a korszerű szükségletek fedezésére; az iskola sokszor a lét és a nem lét között lebeg. Hiába vannak jeles felügyelői, mint Hajós Sámuel, Magyari Kossá Sámuel, Vizsolyi János és Gusztáv; hiába kiváló tanárai mint Losonczy László, ki később tagja a kecskeméti, majd a nagykőrösi kollégium híres tanári karának, Dömény József, a nagyberényi egyház író-papja, az egyházkerület tanácsbirája, dr. Heiszler József, a később sárospataki theol. tanár, Garzó Gyula, a gyomai egyház nagy szervező tehetségű regenerátora, a tiszántúli egyházkerület egyik dísze, Bocsor Lajos, a külsősomogyi egyházmegye esperese, a hittani könyvek szerzője, Filó Lajos, Nagykőrös tudós papja, egyházkerületünk egykori püspökjelöltje és mások — nem tudják felvirágoztatni az iskolát. Ok maguk belefáradva a hasztalan küzdelembe, a legelső kínálkozó alkalmat megragadják a távozásra. Sohasem tud állandó tanári testiiletre szert tenni a gimnázium. Száz év alatt egyetlen tanára volt, a ki egész szolgálati idejét itt töltötte, de az is kényszerűségből, mert lelkészi pályára, élete czéljához nem juthatott. A növendékek száma száz év alatt egyetlenegyszer ütötte meg a százat. Az utolsó negyven év alatt ez egyszer sem történt meg. 90-et ötször haladta meg a létszám ez idő alatt, 80—90 között ingadozott 12 évben, 70—80 között 14 évben, 70-en is alul maradt 9 évben; ha a magántanulókat nem számítjuk, még néha a 60-at sem érte el. Az osztályok átlagos népessége a 15 és 23 között váltakozott, de egyes osztályok gyakran 10 tanulót se számláltak. Hazánk iskolái az utolsó negyven év alatt virágzottak fel. Különösen ez a korszak tette életszükségletté a művelődést és iskolánk ez idő alatt is néptelen volt, sőt kétszer: 1880 táján és a legutóbbi években tanítványainak száma ijesztően megfogyott, 60-ra szállt alá. Más községeket az ipar, a kereskedelem, a forgalom emelkedése az utolsó 40 év alatt fellendített, sokat valóságos művelődési középponttá tett, — Gyönk térvesztése épen erre az időre esik. Régen, mikor vasutak nem létében minden város egyenlő helyzetben volt a közlekedés tekintetében, Gyönk is bírta a versenyt, de mióta a vasutak jelzik a haladást, terjesztik a kulturát, emelik a jólétet, Gyönk — hét kilométernyire levő vasúti állomásával — előbb számba sem jöhető szomszédai mellett is elmaradt. Az élet mindenben elkerülte. Az új iskolák is minden irányból könnyen megközelíthető helyeken keletkeztek, az ifjúságot azok vonták magukhoz s a gyönki iskola sorsa emelkedés helyett tengődés, visszaesés lett. A kilenczvenes évek elején se felszerelése nincs, se személyi, se dologi terheit nem bírja. Léte ingadozó volta miatt tanárai a nyugdíjintézetbe fel sem vétetnek. Az iskola a bezáratás veszedelme előtt áll. Ekkor mozdul meg Gyönk először az iskola érdekében. Ref. intézeteink ekkor kezdenek a városok támogatásával főgimnáziumokká fejlődni, — itt a halál kopogtat. A végszükségben Gyönk közadakozásból 14,000 koronát ajánl meg iskolájának. A millennium évében nyerjük Tolna vármegye 100,000 koronás alapítványát, 1897-től kezdődik az államsegély. E vagyoni gyarapodás után méltán lehetne remélni a felvirágzást, de még most sem következik az be. A felszerelés eléri ugyan az előírt mértéket, a nyugdíjintézetbe felvétetik ugyan, de sem új épületre nem lehet gondolni, sem az állami szerződésben vállalt kötelezettségnek nem tud eleget tenni, sem tanítványokat nem tud toborozni, pedig ide az élet magától nem hoz, mint más helyekre. A szükség és a néptelenség régi átka tovább kíséri. Sőt újabb bajok jelentkeznek. Azon vidékek ifjúságát is elveszti, a melyekből azelőtt életere fakadt; fentartó egyházmegyéink ref. lakosságától akkor szigetelődik el teljesen. A tolnai egyházmegye majdnem minden ref. községe a Duna mentén fekszik, azokat elhódítja Szekszárd új állami főgimnáziuma és Paks új polgári iskolája; a külsősomogyi ref. egyházak nagy része a Balaton partján van, oly messze Gyönktől, hogy még egyházi férfiak is többnyire Csurgó és Kaposvár iskoláiba viszik gyermekeiket, a baranyai ref. vidéket szintén mostanában hódítja el a neki közelfekvő, kényelmes bonyhádi új főgimnáziuma. A közvetlen környék maradt meg, de ez túlnyomó részben más felekezetekhez tartozik. íme az elnéptelenedés természetes okai! Ezeken iskolánk nem bír segíteni! Ezekhez járul még Gyönk helyi viszonyainak mostohasága. A község nemcsak elzárt, de szegény is. Az