Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-30 / 5. szám

Az első magyar országos testnevelési kongresszus. (Folytatás.) A Galilei-Kör jelen volt 1.0 tagjának egyike, Polányi Károly dr. a Szabó Lajos honvédszázados által tartott felolvasás tartalma ellen foglalt állást, oly értelemben, mintha a honvédelmi miniszter a militarizmus politikáját szolgálná ós mintha az ifjúság drága idejét a katonásdiskodással akarnák elrabolni. Ezen feltevés ellen Szabó százados nyomban tiltakozott és kijelentette, hogy munkájuk önfeláldozáson alapuló, nyílt, becsületes munka. Tény az, hogy a nemzet harcz- és védőképességét akarják emelni és nem haszontalan katonásdival, de a tényleges szolgálati időt megkönnyítő egyszerű alapfeladatok begyakorlásával, hogy a köteles katonai szolgálati idő alatt rövidebben áteshessenek a zártrendű gyakorlatokon és több időt szentelhessenek a katonák harczszerű kiképzésére, mely sokkal fontosabb. Senki sem ítéli el jobban az előtte szóló véleménye szerinti törekvést, mint éppen ő. Galambos Ede a honvédelmi minisztérium nemes irányú fáradozásai iránt a legnagyobb elismeréssel adózik, mert, mint mondá. az a ki a nagy munkából önzetlenül úgy kiveszi részét, mint a m. kir. honv. minisztérium, az az elfogult félreértésből eredhető elítélés helyett elismerést ós hálát érdemel mindannyiunk részéről. Örül, hogy e téren karöltve, közös egyetértéssel történik a fáradozás. Halász Zsigmond budapesti ref. főgimn. torna- és vivótanár, már több mint 30 éves működésére visszatekintve, a gyakorlatból merített tapasztalatai nyomán hangsúlyozza, hogy ha a magyar ifjúság testi nevelése terén hathatósabb eredményeket akarunk elérni, úgy első sorban a fegyelem begyakorlására kell nagy súlyt helyeznünk. Mint miniszteri tornafelügyelőnek, alkalma volt azt számos vidéki iskolában tapasztalni, hogy ott, a hol a katonás fegyelem megvan, a haladás minden tekintetben sokkal magasabb fokon áll, mint más iskolában, a hol a fegyelem lazább. A katonai rendgyakorlatok a fegyelemnek és az együvé tartózandóság érzetének kifejlődését fokozzák. Az ilyen kötelékben való gyakorlás önként fölébreszti az ifjúban azt az érzést, hogy ő egy nagyobb testnek része s így magát az egész érdekének alá kell rendelnie. A czéllövós gyakorlása szintén rendkívül fontos tényező a nemzeti védőképesség fokozása érdekében, a mi elől elzárkózni bűn lenne, annyival is inkább, mert azt az ifjúság nagy előszeretettel gyakorolja. Visszautasítja Preiszner azon állítását, hogy a kivezényelt altisztek brutálisan bánnának a tanuló ifjúsággal, mert ha egyesek részéről történtek is erélyesebb föllépések, azt mint minden tanítás terén előfordulható emberi gyengeséget, az összes rovására jegyezni és különösen ily alkalommal hangsúlyozni nem szabad. Schwimmer Róza, Rónay Gyula és Bernáth János a katonai nevelés ellen, Záborszky István, Tóth István a katonai nevelés mellett szólaltak fel, mire a vita véget ért, s a kérdés határozathozatal végett a végrehaj tóbizottsághoz utasíttatott. Délután Andor Endre dr. min. osztálytanácsos azt az emlékiratot ismertette, a melyet a M. 0. T. E. Sz. a testi nevelés ügyében a képviselőházhoz nyújtott be 1908-ban. Ez a nemzet életgyökereit érintő, nagyszabású és alapos búvárkodás nyomán készült tanulmány megérdemli, hogy főbb vonásaiban röviden ismertessük. Az emlékirat első része a magyar nép fokozatos testi satnyulását; a második rész a hazai testnevelésnek (még pedig úgy az iskolainak, mint az iskolán kívülinek) szomorú állapotát rajzolj harmadik a javaslatokat tartalmazza. Ez utóbbi részben az emlékirat m. kir. orsz. központi testnevelési intézet felállítását tartja föltétlenül szükségesnek s mellé társadalmi tényezőkből és a minisztériumok képviselőiből országos testnevelési tanácsot szervezne. Az intézet államköltségen lenne felállítandó. Az intézetnek két szakosztálya lenne: egyik az iskolai, másik az iskolán kívüli testnevelést gondozná. Feladatuk lenne a tornatanító-, illetve tornatanárképzés elodázhatian nagy kérdésének megoldása, oly értelemben, hogy ezeknek. minősítése és javadalmazása ugyanoly értékű lenne, mint a többi tanerőé. Mindennap legalább egy órának kellene jutnia a testgyakorlásra. A testgyakorlatból nyert érdemjegy, legalább az önkéntesi jog elnyerésénél számbavétessék. Ösztöndíjnál, kérvényeknél egyéb osztályzattal egyenlően mérlegeitessék stb. Az iskolán kívüli testnevelés szakosztály teendői lennének: az összes hazai testgyakorló-, lövész- és tűzoltó-egyletek összeírása és azok törzskönyvének elkészítése; a katonai szolgálatra való előkészítés. Az alakult egyesületek vármegyei, illetőleg országos szövetségbe lennének tömörítendők. Ezeknek az egyesületeknek kellene egy új magyar társadalom jegesedő pontjaivá válniok, s melegágyaivá lenniök egy testben erős, lélekben nemes, erkölcsökben tiszta generácziónak. < - ^ Az első pont szomorú adatai közül csak a következőket említjük: 1867-től 1888-ig, tehát 20 év alatt Magyarországon a katonai sorozásoknál az alkalmatlan-1

< ság miatt visszahelyezettek száma az első három, illetve négy korosztályban 21'36%-njl fokozatosan emelkedve 75-49°/ 0-ra szökött fel. Az 1906. évi statisztikai évkönyv tanúsága szerint a tüdővészben elhaltak 14'59%-a után második helyen mindjárt a veleszületett gyengeség szerepel stb. A második pont szomorú adataiból felemlítjük a következőket: az 1897/98. iskolai évről 189 középiskola közül 42-nek, tehát több mint 1

/6

résznek nem volt tornaterme! Mintegy 100 tornaterem van olyan, a mely a tanulók létszámához képest igen szűk. 224 tornatanár közül csak 21'8% végezte el a tornatanítói tanfolyamot; 21°/ 0-nak, azaz 48 tanárnak semmiféle képesítése nem volt a tornára. A kibocsátott kérdőíveken ily felelet is akadt: „képesítése nincs, de mint . . . . -i diák tanult tornászni". A második vitakérdésnél, a melynek czíme : „ Országos szervezet és országos testedzési alap létesítése a testnevelésügy fejlesztésére" volt. Galambos Ede alapos készültségre valló előadás keretében járult a tarthatatlan helyzet tisztázásához. Ö is országos szervezetet óhajt létesíteni és testedzési alapot teremteni a testnevelésügy fejlesztésére, és pedig társadalmi úton. Föltétlenül szükségesnek tartja, hogy egy teljesen önálló szervezet létesíettessék, melynek feladata lenne az iskolán kívüli testnevelés rendezése és fejlesztése országszerte. Ez országos szervezet költségei egy létesítendő testnevelési alapból volnának fedezendok. Az előadás után megindult vitában dr. Gerenday György min. oszt.-tanácsos is résztvett és indítványozta, hogy egy országos sport-szövetségi tanács szerveztessék. Ezek után Andor Endre dr. a következő határozati javaslatot terjesztette a kongresszus elé: „A kongresszus magáévá teszi azt az eszmét, hogy a hazai iskolai és iskolán kívüli testi nevelés gondozása czéljából a törvényhozás államköltségen külön intézményt létesítsen s