Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-27 / 48. szám

A Keresztelő követsége 2—6. János pedig, mikor a börtönben a Krisztus cselekedeteit meghallotta, elküldvén kettőt a tanítványai köziil, azt lizente neki: Te vagy-e, a ki eljövendő, avagy mást várjunk ? 4

S felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: 5

vakok látnak újra és sánták járkálnak, poklosok tisztulnak és süketek hallanak, holtak kelnek életre és szegények kapnak örömhírt, 6

és boldog, a ki bennem meg nem botránkozik. Kicsoda a Keresztelő? 7—15. Mikor pedig azok elmentek, Jézus a sokaságnak Jánosról kezdett szólani: Mit nézni mentetek ki a pusztába ? Nádszálat-e, melyet a szél hajtogat ? 8

Hát mit látni mentetek ki ? Embert, a ki lenge ruhába öltözik? Nos, a lengeruhások a királyok palotáiban vannak. 9

Hát mit látni mentetek ki ? Prófétát-e ? Bizony mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! 1

0

Ez az, a kiről megvan írva : íme elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti a te utadat előtted. 11

Bizony mondom nektek: Asszonyok magzatai között Keresztelő Jánosnál nem támadott még nagyobb ; de a ki a mennyek országában legkisebb, mégis nagyobb, mint ő. 1

2

Keresztelő János idejétől fogva pedig mind máig erőszakot szenved a inenynyek országa s erőszakolok zsákmányolják azt. 13

Mert a prófétáknak és a törvénynek mind Jánosig szólt jövendölése ; 1

4

és ha be akarjátok venni: ez az Illés, a kinek jönnie kellett. 1

5

A kinek fülei vannak, hallja. 11. 1. Jézus egyedül vándorol, mialatt apostolai bejárják a tartományokat. Mely részeken járt most Jézus, nem tűnik ki világosan. De abból, hogy a 21. versben Korazimot és Betsaidát, a 23. versben Kapernaumot szólítja meg, legtermészetesebb arra következtetnünk, hogy Jézus a Genezaret tavának a partjain maradt, mig tanítványai szerteszóledtek a tartományokban. 2—6. A Keresztelő követsége ekkor érkezik Jézushoz. Ez a követség Jézus életében forduló pontot jelez. Működését ismerték, de nem tudták teljesen megérteni. Keresztelő János maga sem volt tisztában Jézussal. A börtönből, a hova Heródes vettette, figyelte Jézus minden lépését; de nem olyannak gondolta a Messiást, mint a milyennek Jézus mutatkozott. János is zsidó volt, ő is a zsidók szabadítóját várta a Messiásban. Olyan szabadítót, a ki a Dávid és a Salamon dicsőségét újítja fel. A megtérést is azért prédikálta, mert a próféták jövendölése szerint Izráel az elvesztett régi nagyságot és dicsőséget csak akkor nyerheti vissza ismét, ha megtisztult lélekkel visszatér az apák hűségének útjára. A megtérés tehát csak útja, eszköze, feltétele volt a boldogabb korszak felvirradásának. Jézus is azt hirdette ugyan, mikor fellépett, a mit János hirdetett. Jézus is azt prédikálta, a mit János prédikált: Térjetek meg, mert elközelített az istenország! De a két igehirdető egészen másként értelmezte a szavait. Jánosnál a megtérés előfeltétele egy jutalomnak, melyet a hűtlenség elveszített, a hűség visszaszerezhet; Jézusnál pedig a megtérés magának az istenországnak a birtoka, A ki Istenhez tér, az magában bírja már az Isten országát. Ezt a gondolatot azonban a zsidónak nehéz volt megértenie. Ezért tette fel a Keresztelő is a kérdést: Te vagy-e az eljövendő Messiás, vagy mást várjunk? A kérdés feltételére nem a kételkedés indította Jánost, hanem csak a bizonytalanság. 0 kész volt Messiásnak tekinteni Jézust, de mert nem ilyenforma Messiást várt, azért kérdezteti meg, hogy mit tart Jézus a maga munkájáról és terveiről Tudjuk, hogy Jézus mindig megtiltotta azoknak, a kiken segített, hogy elhírleljék az ő nevét. Ezt azért tette, mert a népet nem az általa hirdetett igazságok szeretete, hanem csak a segedelem után való vágyakozás, vagy a csodatételeken való bámulat vezette hozzá. Azok pedig, a kik mást is vártak Jézustól, olyan bizonytalanságban voltak, mint a Keresztelő. Jézus a maga csodálatos bölcseségével érzi, hogy működésében forduló ponthoz jutott. János kérdésére határozott feleletet kell adnia. De úgy, hogy idő előtt el ne vágja maga előtt a további munkálkodásnak az útját. Ha azt mondja ; én vagyok az eljövendő Messiás, akkor a nép seregestől hozzácsatlakozik, de fegyverrel és követeli tőle a felszabadító harczot. De ezzel a hatalmas római birodalom erejét zúdítja magára s épen úgy elbukik, mint már oly sokan, a kik előtte ilyen messiási igényekkel léptek fel. Pedig még messze az út addig, hogy megértse a nép, hogy nem politikai és társadalmi viszonyok alakítgatása teremti meg az emberek számára az óhajtott boldogabb jövendőt, hanem a léleknek a megújulása, a szív megtisztulása, az életnek Isten akarata szerint való folytatása. Ha azonban azt mondja János kérdésére, hogy nem ő az eljövendő Messiás, akkor ezt a czélt örökre elejtette, akkor egész működése nem több, mint egy vallásos rajongó prédikálgatása. Nehéz válság volt ez Jézusra nézve. De az ő bölcsesége itt is megtalálta a helyes útat, Jánosnak azt üzente, hogy íme az ő működése nyomán most van folyamatban annak a prófétai jövendölésnek a megvalósulása, mely szerint az eljövendő Messiás a nyomorúságot megszünteti és Ézsaiás próféta szerint mindenkire boldogságot hoz. Jézus azért emlékezteti Jánost erre a helyre, mert ebből megértheti, hogy csakugyan ő a Messiás ; de egyúttal megértheti azt is, hogy a messiási munkánál nem a népnek, mint egésznek a felszabadítása, hanem az egyes embereknek a boldogítása a fő és hogy a Messiás nem kiilső kereteket változtat meg, hanem a szíveket emeli fel a békesség és megnyugvás állapotáig. Ezért mondja Jézus, hogy az a boldog ember, a ki benne meg nem botránkozik, eljárásán meg nem ütközik, nem bírálgatja, hanem csak bízó szívvel követi.