Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-06 / 45. szám

lósuló személyes istengyermeki életet és az általános istengyermeki életből épülő egyetemes istenországot. Reméli nemcsak az arasznyi lét szűk határai között valósuló tökéletlen istengyermeki életet, hanem az örökkévalóságban kifejlődő jézusi tökéletességet. Reménysége nem a rendszertelen reménykedés. A remény az eszményi világ való világgá válásának öntudatos várása. A keresztyén vallás pedig a jézusi világeszmény megvalósulásába vetett reménység vallása. A zsidó vallás a messiási világbirodalom eljövetelének reményében él. A perzsa vallás a jónak a rossz fölött való végső győzelme reménységét vallja. A Mohamed izlám-vallása az izlám egyedül uralkodásának s az érzéki gyönyörök paradicsomának reménységét hirdeti. A Brahma-vallás az istenséggel önsanyargatási önmegváltás által való egyesülésnek reményében összpontosul. A Buddha-vallás az akarattalan lét, a szellemileg megüresített, szenvedőleges élet, vagy a nagy, boldog Semmibe való beolvadás reményével akar világot hódítani. Azt is mondhatjuk, hogy így a buddhizmus egyenesen a legnagyobb reménytelenség vallása. Ezekkel szemben a keresztyénség a krisztusi reménység vallása, a boldog istengyermeki élet tökéletesülő világának örök reménysége. De örök valósítása is! Az eszményt valósítani kell! A reményt valóra kell váltani! Ezt a munkát pedig, mint Isten munkatársainak, nekünk kell végeznünk, istengyermekeknek, embertestvéreknek s a belőlünk épült anyaszentegyháznak! Eleget reménytelenkedtiink. Eleget reménykedtünk balgán. Reménykedjünk végre Jézus Krisztus szerint! Tartsuk meg tántoríthatatlanul a reménység vallását! És munkáljuk lankadatlanul a jézusi világeszmény valóraválását! V. J. Külföldi hitrokonaink tömeges látogatása. Magyar református egyházunk örvendetes esemény előtt áll. A presbiteri alapon nyugvó református egyházak világszövetségéhez tartozó hit -rokonaink ugyanis tömeges látogatást terveznek a legközelebbi jövőben hazánkba. Örvendetesnek kell ezt az eseményt jeleznünk azért, mert a külföldi reformátusok millióitól hosszú időkön át elszigetelten élt egyházunk életében ez lesz az első alkalom, hogy hitrokonaink tömegesen jönnek el hozzánk. Hosszú évtizedeken át tartó elzárkózottságunk után a mult század utolsó évtizedeiben újból megindult az érintkezés köztünk és hazánk határain túl élő idegen hitrokonaink között. Az érintkezést egy-egy diákunknak külföldre menetele, majd egyegy irántunk érdeklődő, avagy szívünk elzárt ajtaján kopogtató külföldi barátunk látogatása képviselte. A mult évi Kálvin-jubileummal új fordulat állott be. Mi kerekedtünk föl tömegesen, s a világ protestánsai csodálkozva látták, hogy íme: hatalmas ref. egyház áll a protestantizmus keleti bástyájaként Európa kellős közepén, melyről ők eddigelé mitse tudtak, vagy legalább is alig hallottak. Ennek a „fölfedezés"-nek a híre (hiába tiltakozunk ellene: csakugyan az volt) befutotta a protestáns világsajtót. Kálvin városában járt hitrokonaink pedig magukkal vitték a Genfben járt legnagyobb külföldi küldöttség hírét, emlékét. így ébredt föl a fokozottabb érdeklődés újból magyar ref. egyházunk iránt. Ennek a következménye volt Kálvin legnagyobb történetírójának, Doumergue Emilnek hazánkba jövetele. Ez teremtette meg genfi testvéreink körében az áldozatkész szeretet gyümölcseit, a stipendiumokat. Ez vezérelte közénk Fulliquet Györgyöt, Kálvin lánglelkü utódát a kathedrán és a szószéken egyaránt. A presbiteri alapon nyugvó ref. egyházak világszövetségének csodálatraméltó erejű főtitkárát, a 84 év terhével is erőteljes ifjúként dolgozó és utazgató dr. Mathews-1 is részben ez bírta rá arra, hogy az idén is ellátogatott hozzánk. Bizonyára ez is közremunkált abban, hogy e sorok íróját megbízta azzal, hogy a világszövetség évnegyedenként megjelenő angol nyelvű lapjába, a Quarterly Register-be rendszeresen írjon a magyar ref. egyházban történt kiemelkedőbb mozzanatokról. S aligha csalódunk, ha azt hiszsziik, hogy tavalyi tömeges genfi zarándokiásunk volt az egyik indító oka annak is, hogy kiváló barátunkban megérlelődött a legközelebb Magyarországon tartandó ú. n. kisebb tanácskozás („Little Council") eszméje. A világszövetség ugyanis minden négy vagy öt esztendőben tart ú. n. nagygyűlést („General Council"). Erre a világgyűlésre a szövetséghez tartozó egyházak delegátusokat küldenek. így a szövetség!>e nemrégiben belépett magyar ref. egyházunk is jogosult 10—12 delegátus küldésére. Ezeket a nagygyűléseket — tekintette^ arra, hogy a szövetséghez tartozó egyházak zöme Eszak-Amerikár a es Nagybritánniára esik -— fölváltva -az Atlanti Oczeán két széléhez közel szokták tartani, hogy fölösleges költségektől megkíméljék a másik oldalról jövőket.* E miatt viszont a kontinens refegyházai némi rövidséget szenvednek s a testvéri közösségből kissé kiszorulnak. Ezt a kontinens * így a legközelebbi világgyíílést 1913-ban Aberdeen-ben, Skóczia északi részén tartják.