Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-23 / 43. szám

lékezetes szolgálatát. Már megjelenése is csodálatos hatással volt a betegekre, orvosokra, ápolókra egyaránt. Naponként sokszor 20 órát is eltöltött a harcztéren és a kórházban ez a bámulatos energiájú és szervező képeséggel is bíró gyenge nő. Két évig maradt ott, mint a mentő szeretet angyala. A katonák ruháját és árnyékát csókolgatták, valahol csak megjelent. Szinte elképzelhetetlen, milyen testi és lelki munkát végzett, mennyi szenvedésen ment át. Ot magát is súlyos kolera lepte meg. Szinte agyongyötörve tért vissza 1856-ban Angliába, a hol a tiszteletnek és hálának ezernyi jelével halmozták el. Negyvenötezer font nemzeti ajándékot ajánlottak fel neki, a melyet ő ápolónőket képző intézetekre szentelt. Sokáig élt visszavonultan, gyenge, törékeny testtel. Érték kitüntetések s ezek között egyik legnagyobb volt az, hogy London város diszpolgárnőjévé fogadta. Kívánságára egyszerűen, csendben temették el. A Szt. Pál-templomban volt a gyász-istentisztelet, a melyen az angol nemzet legjobbjai adtak hálát Istennek azért, hogy e gyenge nőnek oly csodás, szerető szivet adott és kegyelmével olyan szent szolgálatra segítette. A szép olasz várostól, a hol született, a hol a művészet remekei vannak felhalmozva, vette nevét. 0 a legnagyobb művészetre hivatott el. Egészen odaszánta magát a krisztusi szeretet szolgálatára. Alakja ott van a Megváltót környező bizonyságok fellegében. P. KÜLFÖLD. Sv ájcb. Könyv a Kálvin-jubileumról. A genfi egyháztanács és lelkészegyesület a tavalyi Kálvin-ünnepélyen képviseletileg vagy levélileg résztvett egyházaknak a jubileumról Íratott emlékkönyvét a minap a következő levél kíséretében küldötte meg : „Igen tisztelt Uraink és Testvéreink! Egyházunk azoknak az ünnepélyeknek maradandó emlékezetére, melyeket 1909- év július havában Kálvin János születésének négyszázéves évfordulóján tartottunk, az azokon történtekről és elhangzott beszédekről kisebb terjedelmű könyvet íratott. Tisztelettel megküldjük most Önöknek és kérjük, fogadják tőlünk szívesen. A genfi 1909-iki jubileum alkalmat nyújtott a különböző protestáns egyházaknak arra, hogy megismerkedvén, szorosabb viszonyba lépjenek egymással. Reméljük, hogy ez a viszony Isten segedelmével a jövőben még szorosabbá válik, melyből az egyházak hasznot meríthetnek. Egyháztanácsunk nemrégiben „levelező-bizottságot" (Commission de Correspondance) alkotott kebelében, hogy a külföldi református egyházakkal állandó érintkezést tarthasson fenn. Nagyon szeretnők, ha Önök kezdeményezésünket kedvezőleg fogadnák és ha nemes czélunk elérésére minket hathatósan támogatnának. A jubileumon képviselt és már ismert, vagy a még eddig kevésbbé ismert egyházakat jobban meg akarjuk ismerni, azokkal állandó közösségben és testvéri szeretetben óhajtunk maradni. Reméljük, hogy igen tisztelt Uraink és Testvéreink helyeselni fogják tervünket és kedvező választ adnak leveliinkre0

. — Ezt a kísérőlevelet az egyháztanács, a lelkészegyesület és a levelezési iroda főbb tisztviselői írták alá. 0-katholikusok emlékünnepe. A genfi ó-katholikusok a vatikáni zsinattól való elszakadásuk negyvenedik évfordulóján nagy ünnepet tartottak, melyen a hitsorsosokon kívül igen sok protestáns részt vett. A notre-dame-i templomban Loyson Jáczint atya tartott szentbeszédet. Kiemelte beszédében azt, hogy hogy hova ragadta már a jelenlegi X. Pius pápát az 1870-ben kimondott csalatkozhatatlanság dogmája. A Vatikán bálványoszlopa manapság ugyanazt a vallásos tiszteletet és hódolatot követeli magának, mint egykoron Nebukodnezár bálványa. Régebbi időkben a csalatkozhatatlanság csak ritkább esetekre szorítkozott, ma már mindenre kiterjed. A hírek elképzelhetetlen szolgalelkűséggel hajolnak meg előtte. Helyesli a szónok a római katholikusok szabadabb irányait : az amerikánizmust és modernizmust, melyek el akarják választani a katholiczizmust — mely a pápaság erőssége — a pápaságtól, mely a katholiczizmus gyengesége. Nem elég, ha csak szóval protestálunk a tévtanítás ellen, hanem hirdetni tartozunk az igazságot szóval és tettekkel. Azt az igazságot, melyet minden keresztyén ember köteles elfogadni, akár róm. katholikus, akár protestáns. És ez az igazság az, hogy ismerjük meg az egy igaz Istent és a kit ő küldött, a Jézus Krisztust. Olaszország. A pápa legújabb dekrétuma. A párisi Figaro híradása szerint X. Pius összehívta tanácskozásra az egyházjogi bizottságot. Az a szándéka a pápának, hogy megtiltja papjainak az olyan hívek egyházilag való eltemetését, a kik az előírt húsvéti gyónásukat és áldozásukat nem végezték el rendesen. Ha azonban halálos ágyukon a lelkész előtt sajnálatukat jelentik ki e miatt és töredelmesen meggyónnak, eltemethetők. Ez volna a „reparatio in extremis". A franczia lap megjegyzi, hogy ez a rendelkezés túlszigorú lenne, mert nagyon kevesen végzik el húsvéti gyónásukat. Meg veszedelmes is lenne az egyházra, mert csak szaporítaná Francziaországban a polgári temetések számát. Erre az ügyre vonatkozólag a Figaro megkérdezett egy-két egyházi előkelőséget, a kik azt a választ adták, hogy a pápának ez a rendelkezése csak következetes folytatása volna az Ő eddigi eljárásának. Portugália. Az új köztársaság a klerikálizmus ellen. Az új köztársaság mind jobban bebizonyítja, hogy antiklerikális. Costa Alfonso, igazságügyi és vallásügyi miniszter a „Matin" kiküldöttének a napokban ezeket mondotta: „A portugál származású és idegen kongregácziókat illetőleg az új kormány szigorúan ragaszkodni fog a régi