Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-23 / 43. szám

költségére folyamatba teendő helyszíni vizsgálat ered­ményéhez képest tüzetes tárgyalás alá veszi és arra nézve hozandó indokolt határozatát a miniszterhez föl­terjeszti. A határozatban mindenkor föltüntetendő, hogy azon községben, melyben az illető iskola működik, sem állami, sem községi elemi iskola nincs, hogy az érdekelt iskolát az 1908. évi XLVI. t.-cz. hatálybalépte már mű­ködésben találta és végül, hogy az iskola a fenntartó vagyontalansága miatt a törvényben megállapított mérték alkalmazása mellett fenntartható nem lenne. Az esetben, ha az iskolafenntartó hitfelekezet csupán az iskolába járó másvallású vagy más községbeli tankötelesek után szedett a törvényben megjelölt 15 koronányi tandíjnál és 1 koronányi felvételi díjnál magasabb összeget, a tan­díjkárpótlás összegének aránylagos megállapítását ezen többletet érintőleg, az iskolafenntartó a most megjelölt alapon és előirt módon szintén kérheti (8. §). A törvény 4. §-ában foglalt rendelkezéshez képest olyan hitfelekezet folyamodványa, a melynek tagjai a hitfelekezeti iskola fenntartására legalább is állami egye­nes adójuk 5 százalékával felérő hozzájárulást nem for­dítanak : tárgyalás alá nem vehető (9. §). A tan- és felvételi díjak elmaradása fejében kár­pótlás czímén megállapított államsegély az érdekelt iskola iskolaszékének hivatalos és a vármegyei kir. tanfelügyelő által láttamozott nyugtáira fog az illetékes kir. adó­hivatalnál folyóvá tétetni és az iskolafenntartó élvezetében marad annak, az iskola működésben létéig. A kir. tan­felügyelő ellenőrizni köteles azt, hogy az államsegélyre jogosult iskola tényleg működésben van-e ? Ezen ellen­őrzés foganatosíthatása végett az államsegélyt élvező iskola iskolaszéke a kir. tenfeliigyelőt haladéktalanul érte­síteni tartozik az iskola működésének megszűnéséről. Amennyiben ezen bejelentés elmulasztása folytán az állam­kincstárra kár háramolna, annak erejéig az iskolafenn­tartót anyagi felelősség terheli (10. §.) TÁRCZA. / üti emlékek Izlandból. (Folytatás és vége.) A vadregényes Ofjordból kijutva ismét az északi tengerre, egy kissziklaszigeten ott láttuk a „Kong Inge" hajót. A távolból úgy látszott, mintha e hajó felénk evezne, s csak a kapitány világosított fel, hogy az a „Thore" részvénytársaságnak a tavasszal zátonyra került egyik hajója. Husavik városkától nem messzire, a sziget északi részén utoljára vetett horgonyt hajónk s itt néhány ame­rikai kivándorlót vettünk fel. Itt alig egy óráig álltunk s így nem mehettem a partra, pedig itt láttam a legszebb evangélikus templomot az egész szigeten. Még egyszer áthaladtunk az északi sarkövön, s azután a sziget keleti kikötőit meglátogatva, újból Anglia felé s így haza felé haladt hajónk. A keleti rósz legszebb pontja Seydisfjord, hol ha­jónk szénfelvétel miatt egy napig vesztegelt. Itt léptem utoljára Izland földjére. A kis városkában van könyv­kereskedés. Itt vásárolják be a környékbeli parasztok könyveiket. Reykjavikban beszélte Helgeson, hogy az izlandi paraszt azért oly gondolkozó és önmagába elmé­lyedt, mert Izlandban nincs korcsmai és klubélet. A társas élet nem csak nevel, hanem ront is. Hisz még a művelteknél is látjuk a tömegkultúra hatását, mely meg­rontja a jellemet, az egyént. Es a tömeg rendesen bru­tális ; — ez a brutalitás vadállattá teszi a művelt és műve­letlen embert egyaránt. Seydisfjord gyönyörű völgyében hosszabb gyalog­sétát tettem. Az izlandi csöndet ilt a hatalmas vízesések zavarják meg. Nincs itt egyetlen cserje, sem egy fa s mégis oly bűbájos ez a vidék, mely a lelket a képzelem szárnyain a mesék országába viszi. Útitársaink legnagyobb része elhagyta hajónkat és csak az igazán zord Nordfjordban kaptunk új utasokat, vagy tíz franczia halászt, kik pár nappal ezelőtt hajótörést szenvedtek s most hajó és halak nélkül készültek hazá­jukba. Kress lelkész felkereste őket s többnyire barátságo­san viseltettek iránta, csak egy marczona alak nem vette szívesen a közeledését és „vive la republique"-ot kiáltva hangoztatta, hogy a köztársaság jó és helyesen cselekszik. Eskefjordnál érdekes látványt nyújtott a czethal­állomás, a hol 13 óriási czethalat láttunk, részint fel­dolgozás alatt a parton, részint félig a partra húzva. Egy-egy ily czethal-állomás nagy keresetet nyújt a vidéknek — és kölönösen az állomást fenntartó részvény­társaságnak. Egy nagy czethal (hossza 20—22 méter) értéke 6—8 ezer korona. Temérdek zsiradékát hordókba raktározzák s csontjait szintén feldolgozzák. Egy-egy czethal naponként 100,000 kis halat fogyaszt el. Itt tehát csakugyan megvalósul az a közmondás, hogy a nagy hal megeszi a kis halat. Csakhogy a nagy halnak is meg­van az ellenszere. Ü is csak eszköz; — falánkságát mások értékesítik. Utoljára Faskudsfjordban állapodtunk meg. Itt min­den hóval volt fedve, július közepén. Az öbölben a fran­czia kormány kórházat tart fenn az e tájon halászó franczia halászok számára. Az előtt apáczák voltak az ápolónők, de most a franczia kormány az állami kórhá­zakban nem tűri az apáczákat. Kress lelkész megláto­gatta a kórházat, a hol nyáron át rendesen egy franczia r. katholikus szerzetes is tartózkodik. A franczia barát, egy óriás középkorú férfi, elkísérte Kress lelkészt a hajóra, a hol a hajótörött franczia halászok között vallásos iratokat és folyóiratokat osztott ki s a halászok zöme rázendített egy szép vallásos énekre. Kress lelkész meg­kérdezte a franczia szerzetest, hogy nem érzi-e magát szomorúan az elhagyott zord vidéken ? De a franczia el­ragadtatással beszélt e vidékről, mert szeret a térdig érő hóban gázolni. Éjféltájt még egyszer a hajó fedélzetére mentünk, hogy búcsút vegyünk Izlandnak égbetörő jéghegyeitől. Másnap már ott jártunk a széles oczeánon, nem

Next

/
Thumbnails
Contents