Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-23 / 4. szám

el fogja hinni, hogy álláspontja megváltoztatására gróf Apponyit a protestáns papság iránt való jóindulat és nem a politikai taktikai tekintetek vezették. Nem gon­doljuk azt sem, hogy feledni fogja a protestáns papság azt az elbánást, a melyben mind őt, mind egyházát és iskoláit gr. Apponyi részesítette ! Evangélikus templom Kőbányán. A főváros kő­bányai részén az evangélikus hívek száma úgy felsza­porodott, hogy az egyház vezetősége elhatározta ott egy templom felépítését. Erre a czélra a főváros telket is bocsátott az egyház rendelkezésére a Kolozsvári-utcza és a Belső-Jászberényi-út sarkán. Miután azonban a templom monumentálisabbnak készül és az egyháznak nincs kellő ereje annak felépítésére, az egyház elöljáró­sága 100,000 korona építési segélyt kért a fővárostól. A kormány változás, hosszas huzavona után, végre elkövetkezett f. hó 18-dikán. O felsége felmentette a Wekerle- és helyébe kinevezte a Héderváry-kormányt. Bár a politika nem tartozik reánk, mégis úgy érezzük, hogy szükség egy pár szót szólanunk a Wekerle-kormány távozásakor és az új kormány hivatalba lépésekor. A Wekerle-konnánytól, a mely olyan férfiakból volt össze­állítva, a kiket a „nemzet vezérei"-nek tekintett a köz­vélemény, nemcsak nemzeti, de egyházpolitikai tekintetben is sokat vártunk. Vártuk ez utóbbi tekintetben nemcsak az előző kormányok hagyatékának likvidálását, de a 48-as törvényhozás elveinek gyakorlati érvényesítését is, any­nyival is inkább, mivel 48-as elvű ember állt a vallás-és közoktatásügyi minisztérium élén. Hogy nemzeti tekintetben alkotott-e valamit a letűnt kormány, azt itt vizsgálni nem feladatunk. De egyházpolitikája s az ezen a téren folytatott munkája már bírálatunk körébe tartozik. S ez a bírálat nem kedvező, daczára annak, hogy a protestáns egyházak államsegélyezóse, a tanári és tanítói fizetések rendezése terén tényleg haladás tör­tént. Bírálatunk kedvezőtlenségének oka az, hogy ez a haladás nem a 48 as elvek őszinte megvalósítása, hanem csak az ultramontán klerikalizmus támogatása érdekében történt, s bár bizonyos jobbléthez segített, de végered­ményében mégis távolabb vetett bennünket a tökéletes egyenlőség és viszonosság teljes megvalósulásától. Kap­tunk ugyan ujabb három millió korona államsegélyt, de ennek ára a róm. kath. papi kongrua államsegéllyel való rendezése volt. Kaptunk kiegészítést tanáraink és tanítóink fizetéséhez, de ennek révén fizetéskiegészítést nyertek a gazdag szerzetesrendek tanárai is és kivált­ságokat kaptak a szerzetes- és apácza-iskolák. Szép csendesen, elvi döntések nélkül, de gyakorlatilag meg­oldatott a vallási- és tanulmányi alapok jogi természe­tének évtizedek óta függő kérdése, a mikor ez alapok jövedelmei kizárólag róm. kath. egyházi és iskolai czé­lokra rendeltettek. Égy preczedens alkalmából hallgató­lagosan elintéztetett a róm. kath. főpapi birtokok jogi természetének kérdése is, a mikor a jól preparált képvi­selőház szankczionálta azt a felfogást, hogy a róm. kath. püspök nem a királytól, nem az államtól nyeri javadal­mát. A lelépett kormány ideje alatt vált vezető poli­tikai tényezővé a néppárt, lett szervezett társadalmi és politikai hatalommá a róm. kath. népszövetség. Kor­mányzása ideje alatt özönlött be a külföldi férfi- és női szerzetrendeknek egész sokasága s nyitott iskolákat az ultramontán nevelés számára. Alatta nyert hatalmat, minisztériumban és iskolákban az ultramontán klerikális szellem. S mindezeknek ráadásául, ennek a kormánynak a lanyhasága, vagy még inkább klerikális hajlandósága szabadította reánk a Ne temerének, majd a Providának és a hozzá adott főpapi instrukcziónak család-, társa-i dalom- és nemzetbontó veszedelmeit! Letűnése felet} tehát sajnálkozni épen nem tudunk! — Hogy mi lesz hogy lesz ezután ? senki sem mondhatja meg. Állást foglalni nem is kívánunk előre. Egyet azonban már most kijelenthetünk, — és ez az, hogy a kormány változás bármit eredményezzen is az állampolitika tekintetében : mi az egyház- és iskolapolitika terén maradunk a régi jogos és liberális állásponton s a leghatározottabban követelni fogjuk az új, vagy az utáiina következhető még újabb kormánytól is a 48. XX. alapján, úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben a tökéletes egyenlőség és viszo­nosság megvalósítását. Ennek hangoztatásától a leglibe­rálisabb kormány-nyilatkozatok elhangzása daczára sem szűnünk meg. Mert vagy lesz őszinte szándék a kor­mányban Ígéretei beváltására, s ebben az esetben a mi sürgetésünk csak támogatására szolgál; — ha nem lesz, akkor pedig hadd kongjanak fülébe panaszaink, köve­teléseink, mint a gyászt és vészt hirdető harangnak hangjai! Egy szóval: mi le nem szerelünk, hanem folytat­juk becsületes küzdelmünket. Hisszük, hogy ebben a küzde­lemben nemcsak magunk áldozzuk időnket s erőnket, hanem mellettünk leend a protestáns papság és az egész pro­testáns közvélemény is, s mind az egyik, mind a másik latba fogja vetni befolyását, hogy az előre láthatóin g elkövetkezendő képviselőválasztásoknál olyan férfiak nyer­jenek mandátumot, a kik jogos követeléseinknek néma, hanem hangosan és okosan szóló képviselők lesznek az új parlamentben! Nevezetes preczedens. Az új Héderváry-kormány egyik fetiinŐ különössége az, hogy a csonka kabinetben a vallás- és közoktatásügyi tárcza teendőit dr. Székely Ferencz, az unitárius vallású igazságügyminiszter látja el. Dr. Székely Ferencz megbízatása csak ideiglenes ugyan, a míg a miniszterelnök megtalálja a rendes kul­tuszminisztert; de mégis olyan eset,' a melyhez hasonló nem fordult még elő 1848 óta. Bár törvény nem szabja meg, mégis az volt eddig a hallgatólagos gyakorlat, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárczát csak r. kath. vallású miniszter viselheti. Ezt a gyakorlatot, habár csak ideiglenesen is; megtörte az unitárius igazságügyminisz­ternek a kultuszminiszteri teendők ellátásával való meg­bízatása. Némelyek e tényben Héderváry liberalizmusát, mások csak szorultságból tett intézkedését látják és kere­sik. Mi nem bocsátkozunk kombinácziókba. Csupán a tényt magát vesszük, a mely azt mutatja, hogy nem lehetetlenség a kultuszminiszteri tárczának nem r. kath. férfiú által való ellátása. S csupán ebből a szempont­ból tekintjük a tényt nevezetes preczedensnek. A kle­rikális körök természetesen felzúdultak ez intézkedés miatt, s a népparti s más rokon berkekben erős a készülődés e miatt is az új kormány ellen. Mi azonban, ha nem is az új kormányt, de ennek ezt az első tényét örömmel üdvözöljük. Hogy annak oka a régi gyakor­lattal szakító liberális felfogás, vagy a kényszer volt-e, majd a kormány vallás- és közoktatásügyi politikája fogja megmutatni. — ha ugyan lesz módja és ideje ennek megmutatására. Aranykönyv. A karczagi ref. egyház és az általa fenntartott főgimnázium legközelebb szép örökséghez ju­tott, Rimaszombathy István, volt karczagi lakos ugyanis vagyona főörököséiíl a karczagi ref. egyházat ós főgim­náziumot jelölte meg végrendeletében. A hagyaték ügye most nyert lebonyolítást s az igényjogosultak kielégítése után 120,000 korona jutott az egyháznak és az iskolának.

Next

/
Thumbnails
Contents