Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-02 / 40. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Megújulás. Van der Veen P.—S. — Vezérczikk: Kán Bertalan. — Tisza István a Borromeus-encziklikáról. — Tárcza: Földváry László. Molnár János. — Könyvismertetés: Felelet dr. Daxer ellenbírálatára. V. J. — Misszióügy: Az ifjúsági egyesületekről. IV. f Dr. Barcsa János. — Régiség: Beszélő számok. B. Pap István. — Irodalom. — Egyház, — Iskola. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Megújulás. „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által..Róm. 12.g

. „Változzatok el a ti elméteknek megújulása aital!" így ír az apostol a római gyülekezethez s így szól még mindig hozzánk is. Avagy talán nem szabad ma már így beszélni ? Talán merész dolog mindenkitől megújulást követelni? Vannak talán olyanok is, a kiknek erre semmi szükségük sincs? Döntse el kiki magának ezt a kérdést. Ne ítélje el egyik a másikat. És mégis, nekem úgy tetszik, hogy a ki azt hirdeti, liogy neki legkevésbbé van szüksége erre a megújulásra, épen ez által a kijelentése által adja bizonyítékát annak, liogy épen neki van legnagyobb szüksége reá. Mert mit értünk mi itt megújulás alatt? Elménknek amaz elváltozását, melynél fogva lelki világunk középpontja nem mi magunk leszünk, hanem erőnket felebarátaink üdvének munkálására fordítjuk. E megújulás hatása alatt eltűnik az önzés lelkünkből, megtanuljuk mi az önmegtagadás, tudunk sírni a sírókkal, s a mi még többet jelent, örülni az örülőkkel. Szóval mindarra, a mit a szeretet kiván tőlünk, képesek leszünk. A kinek lelke megújult, az tud tűrni és szenvedni. Az élet tüskéi megsebesíthetik, keresztjei súlyosan nehezedhetnek reá, megtörni ós végkép elkeseríteni mégsem lesznek képesek. Valami belső erő meg fogja azt tartani, mert mindent, a mi csak körülötte él, a világot es az embereket, másokat és önmagát, hivatását és feladatait, jót és rosszat, rózsát és töviseket egyaránt Istenre irányított szemekkel tekint és vizsgál. Vájjon ki fogja állítani, hogy ezt a fokot már elérte, s erre a czélra már eljutott? Nem kisebb dolog, mint új elme, új lélek, új élet kell ehhez, az, hogy egész éltünk folyását egy új életelv szerint igyekezzünk irányítani. Mert igazán különös dolog, hogy mi sokféle változásra törekszünk, sokféle megújulás szükségét érezzük, kivéve egyet, a melyre pedig leginkább szükségünk lenne: s ez a belső elváltozás, az elmének megújulása, életelviink megváltoztatása. A boldogság gazdag áradatáról álmodik némelyik ember, helyzetének, állásának vagy körülményeinek megváltoztatásával kapcsolatban. Csak egyre nem gondol, a mely pedig egyedül lenne képes arra, hogy valóban boldoggá tegye: s ez a lélek megújulása, mely új örömeket ad, új erőket nyit meg a számunkra. Es bármennyire is vittük a keresztyéni élet átélésében, azt vesszük észre, hogy tulajdonképen mindnyájunknak szüksége van erre a megújulásra. S a midőn saját helyzetünk, vagy a társadalmi élet javítására törekszünk s azért dolgozunk, ne feledjük el, hogy mindezek teljesítésére mindenekfölött és mindenekelőtt egy dolog szükséges: az embereknek egyénenként való benső megújul asa, elváltozása, újjászületése! A szívben rejlik minden élet nemességének, vagy nemtelenségének az alapja. Oh bárcsak mindnyájunknak szíve tiszta lenne! Mindnyájunknak életelve lenne a legszebb, legtökéletesebb, olyan, a milyennek azt Jézus kívánta, s akkor Istennek országa, a szenteknek közössége is eljönne erre a világra! Van der Veen P. Hollandból ford. 8.