Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-18 / 38. szám

munka, mi Isten előtt ne lenne kedves, ha azt Iránta való szeretetből végezzük. Egyszer egy atya távollevő családját látogatta meg. Elébe jött kis lánya és egy csokor virágot hozott neki. A csokor nem volt szép, virágai töredezettek s porosak voltak, de az a szeretet, mellyel a gyermek azokat szedte és hozta atyjának, a csokrot a legszebb csokorrá varázsolta. Isten iránt való szeretet legyen munkánk fő rugója. Ewing lelkész után Petri Elek ref. lelkész, a budapesti ref. egyháztanács részéről a Skót Misszió felügyelő lelkésze, megemlékezett a Skót Misszió múltjáról, arról a csodálatos kezdetről, midőn a negyvenes évek elején a Skót Szabad Egyház küldöttei, Konstantinápolyból visszajövet Budapesten jártak, minden különösebb czél nélkül, s az egyik, dr. Keith, hirtelen beteg lett s Budapesten maradt. E váratlan körülmény lett kiinduló pontja a Misszió azon nagy munkájának, mely mindig példát mutatott nekünk arra, hogy ne sebeinkre, bajainkra lefelé, hanem Isten jóságára, szeretetére nézzünk fölfelé, mint a pusztában vándorló Izrael a Mózes által felemelt érczkigyóra. A Skót Misszió az ismeretek terjesztése mellett e fölfelé tekintésre tanította mindig iskolájában a gyermekeket, összejövetelein a felnőtteket. Ezután a gyülekezet elénekelte Luther énekét: Erős várunk az Ur Isten... Majd dr. Szabó Aladár tartott beszédet, melyben megemlékezett a Skót Egyesült Szabad Egyház nagyjairól, Knoxról és Chalmersről, azután a Budapesti Skót Misszió barátairól és lelkészeiről, dr. Cunningham, dr. Moody és König lelkészekről, a jelenlevő skót vendégekről és végül a Misszió jelenlegi vezető lelkészéről, Webster James lelkészről, kinek fáradhatatlan buzgósága mellett az a legfőbb érdeme, hogy megismerte és megértette a magyar viszonyokat, alkalmazkodott azokhoz és a gyakorlatban is érvényesítette azt a fontos elvet, hogy a Misszió csak a magyar ref. egyházzal való testvéri összeköttetésben tudja feladatát igazán megvalósítani. De ne gondolja Webster úr — monda — hogy mivel e szép épületet sikerült felépítenie, a munka végéhez jutott. Sőt épen most áll az igazi munka előtt, mert ha látott már eredményeket, Isten láttat még vele nagyobb eredményeket is. Beszédét azon kívánsággal fejezte be, hogy az új épületben a Krisztus legyen a fő, hogy Övé legyen az elsőség mindenben. Az utolsó szónok dr. Hastings, skót lelkész volt. Rámutatott azon testvéries kapcsolatokra, melyek a magyar és skót nemzet, közelebbről a magyar és skót református egyházak között századok óta fennállottak és a Csel. 1:6—8. versei alapján lelkesen fejtegette, hogy bár Jézus segítségétől kell remélnünk minden sikert, azért nem szabad tétlenül várnunk e segítséget, mert nekünk is szól Jézus szava: ti vesztek erőt, ... ti lesztek tanúim. Jézus az ő országának terjesztésében híveinek is részt juttatott. A felavatóünnepélyt Mády Lajos esperes imája, közének és Webster J. áldása fejezte be. Hétfőn d. e. 9 órakor ismét megtelt a nagyterem, nagyrészben más hallgatókkal, mint az előző estén. Most ugyanis a tanév megnyitására a misszió jelemi és polgári leányiskolájának növendékei gyűltek össze, több mint 300-an. Régen volt már a Skót Missziónak ennyi növendéke. A hivatalos hatóságok megbízottam kívül szép számmal voltak jelen a szülők ós más érdeklődők is. Az ünnepélyt ének, bibliaolvasás és dr. Kováts J. István buzgó imája nyitotta meg. Az első beszédet Ewing úr tartotta. Szeretetteljes közvetlenséggel szólt a gyermekekhez, kik nem egyszer kedélyes nevetésben adtak tetszésüknek kifejezést. Itt is elmondjuk azt a kis történetet, melyben Ewing úr szemléltette az imádság ós munka egymáshoz való viszonyát. Egy kis leány az iskolában sohasem tudta leczkéjét. Egy barátnője nagyon szorgalmas, jó tanuló volt. A rossz tanuló egyszer megkérdezte barátnőjét, mi a titka annak, hogy mindig oly jól tud felelni? Mert én imádkozom ! Elhatározta, hogy ő is fog imádkozni. Imádkozott is mindennap és — soha nem tudott jól felelni. Mikor ismét beszélgetett erről barátnőjével, kiderült, hogy imádkozni ugyan szokott, de tanulni nem. Az imádságnak bizony együtt kell járnia a munkával. Victor János, polgári iskolai tanár azután elmondta az iskola történetét. Egy beteges ember (Saphir), Jézus iránti szeretetből tenni akart valamit Isten országáért. Agyához gyűjtött hát néhány gyermeket s azokat tanította. Ez a szerény munka vetette meg alapját e hatalmas iskolának, mely már 64 éve nevel hasznos polgárokat e hazának. Az iskola eleinte bérházakban volt elhelyezve, végre 1869-ben dr. Moody és König lelkészek vezetése alatt felépült a hold-utczai épület. A megnyitó ünnepély alkalmából levélben, illetve táviratban üdvözölték a Skót Missziót: dr. Darányi Ignácz kerületi főgondnok, Bárczy István polgármester, dr. Kovácsy Sándor egyházi főgondnok, dr. Vámossy Károly gondnok és dr. Fleischer Gyula, továbbá a Londoni Traktátns Társulat titkára és a hambnrgi misszió vezető lelkésze, Mosdóssy Imre tanfelügyelő és mások. Az ünnepélyt a Himnusz eléneklésével fejezték be. Utána az érdeklődők megtekintették az új épületet, A földszintet és az első emeletet az elemi és a polgári leányiskola foglalja el, nem számítva az egyszerű, de tágas és csinos nagytermet, mely az udvar végén, az utczáról külön bejárattal 400 ülőhelyre van berendezve. Van kilencz tanterem, két igazgatói, egy tanári szoba, tornaterem, fizikai szertár és ifjúsági könyvtárhelyiség. A folyosó, mely az első emeleten körül fogja az udvart, nagyon tágas. A nagy fizikai tanterem úgy van berendezve, hogy lépcsőzetesen elhelyezett lapos padjai alkalmasak rajzolásra is. Az iskola mellékhelyiségei a modern hygienia követelményeinek példásan megfelelnek. A második emeleten két lelkészi és két tanítói lakás van. A harmadik emeleten van a leányinternátus, csaknem 50 növendék befogadására, tágas ebédlővel, három hatalmas hálószobával. A harmadik emelet utczai részén öt külön szoba van bennlakó tanítónők számára, közös