Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

Prot. Lapnak és lapunknak a zsolnai zsinat emlékünnepét bevezető tótnyelvű istentiszteletre tett megjegyzésére. Megjegyzéseinket tisztelt laptársunk tájékozatlanságnak és okvetetlenkedésnek minősiti — és pedig azon az alapon, hogy aug. 28-ika, a mikor a tótnyelvü megnyitó istentisztelet tartatni fog, vasárnap, „az pedig az igét anyanyelven hirdető protestáns egyházaknak alapelve kell hogy legyen, hogy bármiféle ünnepség okán is a gyülekezet a saját istentiszteleti alkalmaitól el ne üttessék". — Tisztelt laptársunk argumentácziójára a következőket feleljük : A gyülekezetek anyanyelvű istentiszteleti jogát teljes mértékben respektáljuk, lia az istentisztelet rendes istentisztelete, vagy ha ünnepélyes istentisztelet is, de az ünneplés alkalma a gyülekezet saját életében előfordult nevezetes esemény. A mikor azonban nem a zsolnai egyház ünnepel csupán, hanem az egész magyar evangelikus egyház és a mikor erre az ünneplésre meghivattak a ref. egyházkerületek és a világi hatóságok is, akkor „bizony nem jól van", hogy a rendező-bizottság a tót nyelvnek ad előnyt a magyar felett. Hogy pedig Zsolnán nem csupán a zsolnai gyülekezet fog ünnepelni, hanem tulajdonképen az egyetemes evang. egyház, bizonysága annak az, hogy míg a zsolnai gyülekezet meghívójáról nem tudunk, addig az egész, tótnyelvű istentisztelettel kezdődő ünneplésre a dunáninneni evang. egyházkerület elnöksége: dr. Baltik Frigyes püspök és Laszkány Gyula kerületi felügyelő bocsátották ki a meghívót, a melyben „a magyarhoni ág. hitv. evang. egyházegyetem és az összes egyházkerületek, a református egyházkerületek elöljárói, Trencsén vármegye törvényhatósága, Zsolna város képviselőtestülete, a Zsolnán székelő összes hivatalok főnökségei s hazánk evang. közönsége , . . meghivatnak''. így állván a dolog, sem nem tájékozatlanságból, sem nem okvetetlenkedésből eredt felszólalásunk, hanem abból a természetes okból, hogy ha a magyarországi evang. egyházegyetem ünnepel, akkor különösnek és az egyház hazafiasságához nem igen vágónak kell ítélnünk a magyar nyelv hátratételét. Kákán pedig ne keressen csomót tisztelt laptársunk. Mi egyáltalában nem kételkedtünk s nem kételkedünk a zsolnai ünnepély rendezőinek és szereplőinek hazafiságában. De eljárásukban mégis olyan ok nélkül való deferálást látunk a tót nyelv javára és a magyar nyelv rovására, a mi nem támaszt kellemes érzést bennünk. Ezt a nem kellemes érzést pedig kimagyarázgatásokkal eloszlatni nem lehet. Nagylelkű hagyomány. Izbéki Sándor öcsödi polgár végrendeletileg 100,000 koronát hagyományozott az öcsödi ref. egyháznak. Egyházi értekezlet. Az alsó-baranyai lelkészi kör f. hó 6-án tartotta értekezletét Karancson, Kulcsár Sándor herczegszőllősi lelkész elnöklete alatt. Templomi istentisztelettel kezdődött, mely alkalommal Fábián Zoltán vörösmarti lelkész prédikált. Lelkes, építő beszédét az értekezlet kinyomatja s a nép között terjeszti. Istentisztisztelet végeztével az elnök tartalmas, buzdító megnyitó beszéde következett, melyben különösen azokra a teendőkre mutatott rá, a melyeket az egyház belhivatalnokainak az eddiginél nagyobb odaadással kell teljesíteniük, ha azt akarjuk, hogy az egyház külső és belső erőben gyarapodjék. A beszéd egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetett. Első tárgy volt az egyházmegyei szervezeti szabályrendelet tervezetének birálatos ismertetése. Az ügyet Szalay Antal kopácsi lelkész terjesztette elő, többirányú megindokolt módosítást ajánlva, melyeknek nagy részét elfogadta az értekezlet. Lulcácsy Imre laskói lelkész az adócsökkentési segélyezés hatását vázolta s rigy találta, hogy sem az egyházakra, sem a belhivatalnokokra nézve nincs meg a várt áldásos eredmény. A híveken megkönnyült a teher, de megnehezült az egyházon, mint erkölcsi testületen, mert csökken a bevétel s az alap kiürült pénztára nem tudja pótolni; e miatt csorbultak sok helyen a dijlevelek is. A bajt más orvosság meg nem szüntetheti, mint a szükségletek újólagos összeírása; addig legczélszerűbb a díjleveleket érintetlenül hagyni. Kontra János csúzai lelkész a Lelkészegyesület folyóiratában véleményadás végett közölt jegyzőkönyvi pontokat vett bírálat alá. Az egyházi bíráskodásról szóló javaslatait az értekezlet elfogadta. A Borronieus-encziklika Magyarországon. Említettük már, hogy a pápa, a porosz kormány erélyes föllépése következtében elrendelte, hogy a Borromeus encziklika a püspökök által ne hirdettessék ki. A mint kiderült, Várossy Gyula kalocsai érsek azonban mégis kihirdette azt, papjaihoz intézett pásztorlevelében. Politikai és protestáns egyházi körökben érthető visszatetszést keltett ez a tény, s a lapok híradása szerint a miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy ha a hir való, azt a legnagyobb mértékben helyteleníti és nem fog egyszerűen napirendre térni felette. F. hó 13-án Thuróczy Vilmos országgyűlési képviselő interpellálta is az ominózus ügyben a miniszterelnököt, a ki azonnali válaszában kijelentette, hogy a kérdésre vonatkozólag addig érdemleges feleletet nem adhat, míg tudomást nem szerez arról, vájjon megtörtént-e az encziklikának állítólagos kihirdetése, — továbbá, hogy a kormány gondoskodni fog, hogy hivatalos tudomást szerezzen az iránt: mi is történt tulajdonképen és tanácskozni fog arról, a mit a kormánynak esetleg tennie kell, A minszterelnök ezen válasza nem nyugtathatja meg a protestánsokat, nem különösen azért, mert a miniszterelnöknek, — az érsek két titkárának, sőt magának az érseknek már akkor ismert nyilatkozatai után tudnia kellett, hogy a kihirdetés tényleg megtörtént. A kihirdetés körülményeire rakott szépítő flastromok itt nem használnak. A jóhiszeműséget, a nem akartam sérteui, — a szándékosság jelszavakat nem szabad egy érsek védelmére használni, mert ő nagyon is jól tudja, hogy mit cselekszik. Ezek után most csak azt kérdezzük: mire való a pápai udvarnál fenntartott nagykövetség, ha a kormány eleve nem értesül a kiadandó pápai nyilatkozatokról és rendelkezésekről ? S mire való a jus placeti, ha a püspök urak szabadon hirdetgethetnek ki minden Rómából eredő bullát ós encziklikát? Itt nem a retorziónak, hanem a praevencziónak volna észszerűen helye. A dologra különben még visszatérünk. Yallásos estély. A Skót Misszió hold-utczai nagytermében július 3-án este tartották az utolsó vallásos estélyi A Skót Misszió e nagyterme fontos rendeltetést töltött be a fővárosi protestáns társadalom életében. Évtizedeken át, 1869 óta, e teremben állandóan tartottak vasárnapi iskolát, angol és német nyelvű összejöveteleket, vallásos estélyeket, szeretetveudégségeket, 1892 óta különösen nevezetessé tették e helyet a magyar nyelvű összejövetelek, a melyeken igen sokan lettek evangéliumi munkásokká. Ezen estélyek melegsége, közvetlensége nagy áldást árasztott mindenfelé. Most a Skót Misszió eladta ez épületet, újat épített a Vörösmarty-utcza 49. sz. alatt. Ez alkalomból az utolsó vallásos estélyen még egyszer megtelt a nevezetes nagyterem. Az összejövetelt dr. Fleischer Gyula imája és bibliaolvasásával kezdték, azután Forgács Gyula tartott prédikácziót; majd felolvasták dr. Kenessey Béla püspök, dr. Szabó Aladár, Izsák Ferencz és Makay Lajos leveleit, miket ez alkalomra küldőitek. Rövid beszédet mondottak még dr.