Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

munkát, a ki ethikáját átolvassa. Még nagyobb mértékben áll ez három kisebb értekezéséről. Róluk mondja Vécsey: „A szakférfiak méltánylólag, az ifjak tanulsággal olvasták s bár minél többen olvasnák az igazra, szépre és erkölcsi jóra vezérlő sorokat". Időrend szerint az első czikk az erkölcsi világ lényegéről értekezik az erkölcsi világ csirái, gyökerei, belső fejlődése első sorban saját keblünkben észlelhetők (belső tapasztalás), s csak idő folytán a társas élet különböző köreiben is (külső tapasztalás.) Az erkölcsi világ szubjektuma és objektuma az ember, mint öntudatos, szabadakarattal bíró, eszes lény, azaz személy. Az ember nemcsak fizikai, hanem kiválólag ethikai lény; ilyen legyen tehát élete is. Az erkölcsi világ- pszichiko-ethikai, nem pedig fiziko-mechanikai világ. Nem az anyagi elemekmek, hanem az ember szellemi erejének a fejleménye. Az erkölcsi világ egy nemesebb ősvágy indításából, egy főeszine (= a jó) alatt fejlődik. A jót a rómaiak rectum és honestum-nak nevezték és valóban ez a két fogalom (jog és erény) képezi az erkölcsi világot, mely tulajdonképen nem egyéb, mintamaz egy erkölcsi törvény valósítása, hogy életünk minden rendiben az ember személyes méltóságát tanusítsuk, megóvjuk és gyarapitsuk. A mit az erkölcsi törvény szigorúan követel, az amaz erkölcsi „úgy kell" ama komoly és magasztos kategorikus imperativus: úgy kell, tehát úgy legyen, a mi nem más, mint az erkölcsileg egyetemesen és szükségkép teendő, azaz komoly kötelesség. Ez az erkölcsi világ dikaiologiája, mindannak megtevője, a mi az egyént s életét tiszteletreméltóvá tenni képes. A mit pedig az erkölcsi törvény ajánl és dicsér, azaz épségesen és harmonice fejlődő nemes lélek minden ékessége, erénye és jelessége... s ez az erkölcsi világ eszthetikája s mindannak teremtője, a mi az embert s az életet szeretetreméltóvá teszi... Tudomány és élet azt vallja, hogy az egész erkölcsi világ tisztán gyakorlati s az akarat működésén fordul meg, úgy hogy a milyen az akarat, olyan az erkölcs .. . Csakhogy az akarat csak azt hajtja végre, a mit esze és szíve kívánatosnak, becsesnek ítélt, a mi iránt különösen a kedély melegen és határozottan érdeklődik. A czentrális mozgató hatalom az erkölcsi világban a tisztán melegen és erötel iesen érző szív ... Fődolog tehát a szivet nyerni meg a nemes ügynek. .. Az erkölcsi világ főnyilatkozatai: a becsületérzés, jogérzet és a kötelességérzet. Ezeknek alapján nyugszik a társadalom biztonsága. Eddig tart az erkölcsi dikaiologia. Azon erények pedig, a melyeket az erkölcsi törvény ajánl (erkölcsi eszthetika) a tiszta és nemeslelkűség, barátság stb. Az erkölcsi világ fejlesztése az ember természetes hivatása. Erkölcsi lények vagyunk, erkölcsöségre születtünk, de nem kész erényekkel. Ezeket fejleszteni, ápolni kell, mint a kertész a maga kertjét és minden egyes csemetéjét. Ez történik a családban, községi szervezetben, tanodákban stb. „Maga a nevelés inkább spártai legyen, mint párisi szellemű". Befejezésül igen érdekes eszmét pendít meg, mondván : „Nagy erkölcsi hatással volna a felserdült ifjakra nézve, ha midőn tanéveiket bevégezve, a közélet színpadára lépnek, községi vagy megyei közünnep alkalmával, nyilvánosan ünnepélyesen felavattatnának s a haza iránti hűségre stb. szent fogadást tenni köteleztetnének, az eddig is jelesül működők kitüntetésben részesít tetnének", Az eszthetikai világ lényege s kulturális fontossága cz. czikkében kiemeli, hogy az eszthetikai világ az erkölcsi világgal szinte párhuzamosan fejlődik és vele sokban egyezik, de tőle sokban különbözik is. Elveti az eszthetikai formalizmust, szubjektivizmust vagy álidealizmust, valamint azt a nézetet is, hogy az eszthetikai világ csak addig terjed, a meddig a művészet. Szerinte az ember keblének egyik ősvágya a magában jó s erényesség felé van irányozva. Egy másik amannak ikertestvére, az, a mely a szépet keresi, szereti és valósítja. Tehát az ember nemcsak erkölcsi, de eszthetikai lény is. Az eszthetikai világ központi eszméje a szép. Kimutatja, hogy a tetszés nem biztos kriterionja a szépnek. Felsorolván a szép különféle meghatározásait, helyesen mondja, hogy „jobb, ha öntudatos, ép érzékkel s jóizléssel az előjövő szépnek közvetlen szemléléséhez s méltánylásához fordulunk". Jellemző erkölcsi álláspontjára, hogy szerinte „a legszebb szépség mégis maga az emberi szép lélek és élet". Egy a szépség a maga lényegében ; de nyilatkozatai a természetben, az életben és a művészetben sokfélék. Megkülönbözteti a kellemnek női és az erőnek férfi -jellemű szépségét. Mindkét nembeli szépség közvetlennek, késznek mondható. Ellenben közvetett a komikum, tragikum és humorisztikum. „A komikum nem egyéb, mint a nevetségesnek eszthetikai hatása és kifejezése". „A tragikum lényege egy hősies léleknek következetesen kitartó küzdelme egy magasztos eszme szolgálatában, az ellentálló nagy akadályok ellenében, melyek végre a hőst megbuktatják." A humor egyesíti a bölcsészetet a tréfával, a komolyságot az elvekben a komikummal az életben, a higgadtságot a játszi szatírával és iróniával. Az eszthetikai világnak nagy a kulturális fontossága. 1. Humanisztikus nevelő. 2. A társas életre szépxtőleg, nemesítőleg, ha kell lelkesülve buzdítólag, s ha kell vigasztalva gyógyítólag hat. 3. Haszonnal is jár, „mert nagy hasznára van a közéletnek a közipar, a különfele társas institutiók, a tudomány s a művészet". „Méltán mondhatják tehát — igy fejezi be Vandrák maiglan is vonzó értekezését hogy az eszthetikai világ az emberiség humanisztikus fejlesztője, nemesitője, gazdagító és boldogító nemtője". Harmadik és utolsó czikke s egyszersmind hattyúdala, filozofálásának méltó befejezője az emberi tudat (— tudás) és hit világáról szól. Ezt a czikkét is, mint maga mondja „alkalmasint mint utolsó ilynemű iratomat", a serdülő tanulóifjúságnak szánta. Abból indul ki, hogy „én félszázadot meghaladt tanulmányozásom folytán meggyőződtem, hogy a tudat és hit világának teljes megértéséhez egyedüli biztos út és kulcs az alapos és őszinte: Ismerd meg tenmagadat.