Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-03 / 27. szám

Ötvenharmadik évfolyam, Budapest, 1910 július 3 EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAM AE, ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: János szeretete. Naumann-—Dr. T. I. — Vezérczikk: Az új kormány kultusz- és kultúrpolitikája H. I. — Könyvismertetés: Megjegyzések „A megváltot'ság és egyéni felelősség tudatának viszonya az újabb theologusoknál" cz. munka bírálatára. Dr. Daxer György. — Belföld: Az ország 1908. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Misszióügy : Az edinburghi világmissziói konferenczia. Dr. K. I. — Külföld : Dr. T. I. — Egyház. — Iskola — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. János szeretete. „Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad." I. Ján. 4. 1

S

. Ha János apostol szeretetről beszél, egész lelkét beléönti beszédébe. Az ő hivatása az volt, hogy ápolja a szeretet hívei seregében. O nem kőszikla, melyen a hitközség nyugszik; nem apostola egész tartományoknak, hanem tűz, mely fölmelegíti Jézus követőinek szívét. Szólása nem kelt vihart, csendes, mély és határozott. A külvilággal való érintkezésre nem vet súlyt. Az ő világa a szív bensősége, melyről egyik apostol se beszél olyan ékesen, mint ő. A lelkeket így fűzi szorosra: ,,Fiacskám! ne csak szóval szeressétek egymást, a nyelvnek zengésével, hanem tettel és igazsággal! Szeretteim ! ti az Istentől vagytok, — azok a világ gyermekeiArra nézve, hogy miként gyakoroljuk a szeretetet, tőle nem nyerünk útmnt Á gyakorlati élet nem nagyon érdekli, de íikgyobb melegséggel hirdeti: „Atyámfiai, ^resstik egymást, mert a ki szeret, Istentől van!" János szeretetével nem öleli át az egész világot. A ki nem vallja, hogy Jézus a Krisztus, a ki emberi testet öltött, az nem tartozik az ő emberei közé. Azt ő nem bírja elmondani: Emberek milliói, jöjjetek, szeretlek benneteket! A hol az ő Urát nem értik meg, ott szerinte puszta, kietlen a táj. Azt ő messzire kerüli. Senki se szól rá olyan keményen a világ fiaira, mint ő; ő, a szereretet apostola. „A ki vétkezik, az ördögtől van! A ki gyűlöli atyjafiait, vak sötétségben jár! Aki gyűlöli atyjafiait, embergyilkos! A ki nem követi Isten Fiát, abban nincs élet!" Mi tudjuk, hogy Istentől vagyunk, a világ azonban a romlás útján halad! így beszél János. O Istenben el. A ki nem él Istenben, arról tudni se akar. Minden igaz szeretet az önzés rovására esik. János szeret, önszeretete háttérbe szorul. János szereti Jézust, önmagát felejti. Mikor Jézusról beszél, csak ennyit mond: „0". János nem nézi a Mester cselekedeit, sem szavára nem ügyel, csak lényegére tekint, melyből a szavak és cselekedetek fakadnak. 0 az „igazat", az „igét", az „életet", a „világosságot" szereti. Jánosnak nincs elég szóbősége ahhoz, hogy Jézus iránt táplált szeretetét megfelelőképen kifejezze. Lassú, nehézkés író. Egy-egy szónál, gondolatnál sokáig időzik, ismétlésekbe esik. Meg-megáll, pihen, majd tovább ás, hogy mélyebbre hatoljon. De azért stílusa mégis mesteri, mert énjének sajátosságait plasztikusan kiemeli. Lelkének mélységeit föltárja. Bámulva állunk meg munkája mellett. Ha valakiről elmondhatjuk azt, hogy mélyen járó lélek, akkor Jánosról bátran elmondhatjuk. Kevés húrja van hangszerének, de azért csodálatosan játszik. János-féle theológiáról beszélni fölösleges dolog. Ilyen nincs. Rendszert János nem alkotott, csak szeretett: „Szeressétek őt — mondogatta gyakran — mert ő előbb szeretett minket!" Jánost az ő szeretete boldoggá tette. „A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet." János teljes az ő szeretetében. Benne mindent megtalál. Ha meghal is, többet nyer, mint a mennyit az egész világ ér. A szeretetet Istentől veszi és az ő szívén átjut el a többi hívek szívéhez. A ki szereti azt, a ki őt szülte, azt is szereti, a ki ő tőle született, mondja János. A lelkek egymásba sugároznak át, ha meglelték Jézusukat. A világosság lobogó fáklyákká varázsolja őket. A fák-