Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-19 / 25. szám

35-0 (28-9) [31-4], egyéb 26*0 (18'7) [24*6], együtt 24"6 (26-3) [248]. 1908-ban is a halálozásoknak esak 56'2%-ában állapította meg orvos a halálokot. Az anyaországban ez az arányszám 60'5%:

de a társországokban 22'4%"ra sülyed. Az elhaltaknak még mindig csak 50"3%-a

részesült orvosi kezelésben. (Folyt, köv.) Homola István. KÜLFÖLD. Svájcz. Neo-kálvinizmus. Genfben a theologiai tudományok társasága legutóbbi ülésén Fetavei-OUiff: „A vallás krízise és az új-kálvinizmus logikai alapja" czímen nagy föltűnést keltő felolvasást tartott. Lelkesedéssel fejtegette a történelmi kálvinizmus dicsőséges hódításait, de sajnálattal beszélt a bűnről és kegyelemről szóló dogmatikai kálvinizmus hanyatlásáról. Ez utóbbit szerinte meg kell újítani. Oszlopait, melyek erősen inognak, meg kell erősíteni. Tíz ponton kiván újítást. Különösen ki kell emelni Izrael népének és prófétáinak szerepét az üdvösség történetében, az ősi egyház bizonyságtételét Krisztus föltámadásáról, az emberiség általános idegenkedését az atheizmustól, egyöntetű hitét a lélek örök életében, az Istentől való függés érzetét az emberi szivben és elmében, a bűntudatot, a bűn romboló hatását testünkön, leikünkön, az isteni kegyelem szükséges voltát a bűnből való szabadulásunkhoz. Az új-kálvinizmus legyen észszerű és egyszersmind biblikus. Elégítse ki a modern embert minden tekintetben: vonatkozásában az Istenhez, embertársaihoz és önmagában. Reméli a fölolvasó, hogy a jövő nemzedék a neo-kálvinizmus útjain indul el hódító világkörútjára. Nők választójoga. A genfi egyház példájára a neuenburgi kanton független egyházának huszonnégy hitközsége közül huszonegy elfogadta a nők választói jogát, de a választhatóságát nagy többséggel elvetette. Fra n cz ia orsz ág. Leczke egy egész országnak. Roosewelt, mikor Párisban járt, a tudomány csarnokát is felkereste és a Sorbonne-on „A köztársaság polgára" czímen terjedelmes előadást tartott. Hangsúlyozta az erkölcsös élet szükségességét, nemcsak a polgárok magánéletében, de államfenntartó vonatkozásában is. Beszélt a kitartó munka, a vállalkozási, üzleti szellem fontosságáról, az önfegyelmezésről. Ostorozta a gyermektelen rendszert, mely megöli a nemzetet. Okát az egoizmusban és a modern kényelemszeretetben tüntette' föl. Erősen kikelt a frázisgyártó, nagyhangú parlamentáristák ellen. Megkorholta az újságírókat, a kik az igazságot elferdítik és lépten-nyomon rágalmaznak. Röviden: a barátság és testvéri szeretet örve alatt olyan leczkét adott a köztársaságnak, a milyent valóban megérdemelt. Nyíltan, férfias bátorsággal rámutatott azokra a nagy nemzeti bűnökre, a melyek elhagyásával Francziaország nagy és erős maradhat a jövőben is, a mint az volt a múltban. A szeparáczió következményei. A franczia r. kath. egyház püspökei és papjai a szeparáczió óta semmiféle állami támogatásban sem részesülnek és tisztán az egyházi adókra vannak utalva, a melyek azonban igen gyéren folynak be. A mans-i püspök például keservesen panaszkodik körlevelében, hogy a lelkészi állások egymás után betöltetlenek maradnak, mert a papok eltartásáról senki sem gondoskodik. Az albi-i érsek a maga fizetéséről lemondott, de papjai nagyon- ínséges helyzetben vannak. A gazdagabb lelkészek javadalmuk egy részét szegényebb kartársaik segélyezésére fordítják. A hol a liivek nem fizetik meg egyházi adójukat, ott az esketések, keresztelések és temetések alkalmával elmarad a harangozás, a pap nem kiséri ki a halottat a temetőbe, esketéskor elmarad az ének, zene és egyházi beszéd. Olaszország. Az eretnekeket meg kell égetni. Lépicier páter, a római propaganda dogmatika tanára, legújabb könyvében azt tanítja, hogy az eretnekeket bátran meg is lehet égetni. A „Kölnische Volkszeitung" erősen neki támadt merész állításáért. A páter felelt és válaszában tiltakozik az ellen, mintha ő középkori fölfogásnak hódolna. Váltig azt erősítgeti, hogy a dogma örök érvényű, és az, a ki az ellen tanít, az isteni rend ellen támad föl. Arról ő nem tehet, hogy a modern állam és jogrend eltér köteles hivatásától, mely abban áll, hogy a római katholikus egyháznak szolgálóleánya legyen, mert ez örök igazságok hordozója. Tisztogatás Rómában. A pápa elrendelte, hogy ezentúl egy papot sem szabad Rómában alkalmazni, a ki nem mutatja ki okmányilag, hogy sohase volt egyházilag büntetve. Továbbá, egy idegen papnak sem szabad Rómában letelepedni, a ki eddigi életfolyásáról nem mutat föl hivatalos iratokat. Németország. Modernizmus. Dr. Koch, a braunsbergi róm. kath. theologia tanára, a ki az első három század egyháztörténelmével foglalkozik, „Cyprián és a római primátus" czímen mélyreható munkát bocsátott közre. Bebizonyította, hogy Cyprián, a 258-ban elhunyt kárthágói püspök, a római püspököt nem tartotta az egész egyház fejének és az ő korában senkise tartotta a római püspököt többnek a többi egyházfőnél. Ezen munkája miatt dr. Rocknak le kellett köszönni tanári állásáról. Könyve előszavában a többek közt így nyilatkozik : „A ki nyíltan megmondja azt, a mire sok évi komoly tanulmány után eljutott, nem félhet az anathémától, az csak attól az anathémától retteghet, melyet a megsértett igazság és az agyongyötört lelkiismeret zúdít fejére." Halottégetés és az egyházi szertartás. Az altenburgi főegyháztanács elrendelte, hogy a lelkész a temetési