Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-19 / 25. szám

sziói egyesületekre, a melyek nálunk már oly áldásos munkát végeznek. Hogy történt az, hogy még csak meg sem említi a Kálvin-Szövetséget, a melynek pedig a jubileumi ünnepség jól sikerült rendezésében is nagy része volt? A M. P. I. T. és ORLE. mellett megemlíthette volna a Lorántffy-egyletet, a diakonissza intézmény szép fejlődését stb. Végül adja a magyar ref. egyház statisztikáját kerületenként; szól a Kálvin-jubileumi ünnepségről, és azzal fejezi be, hogy müvében reá akart mutatni azon nagy hálának okára, a mellyel a magyar kálvinisták a nagy genü reformátornak tartoznak. Konstatáljuk, hogy ez.sikerült a szerzőnek és e munkájával is növelte ama jó szolgálat értékét, a melyet a magyar ref. egyház helyzetének a külfölddel való megismertetésével eddig is sikeresen teljesített. S még csak egyet. Úgy tudom, hogy a szerző ezen dolgozatát a bécsi theol. fakultáshoz, a theol. doktori czím elnyerése czéljából adta be. Adja Isten, hogy a szerző czélját érje. De íme, mily különös helyzetben vagyunk mi magyar protestánsok! Egy, több mint három millió lelket számláló egyháznak — az ev. testvéreket is számítva — még most sincs olyan fóruma, a mely valamely tudományos fokozatnak itthon való elnyerését lehetővé tenné. íme mily különös és mondhatnánk lealázó helyzet, hogy theol. liczencziátusi vagy doktori fokozatnak elnyeréséért azoknak ajtaján kell zörgetni, a kik, mint értesültünk, az istentiszteleti nyelvre vonatkozólag a magyarságot Bécsben oly mostoha, rideg elbánásban részeltették. P. Schürer E. : Geschicktes des jüdischen Volkes ím Zeitalter Jesu Christi. — Gregory C. R.: Einleítung in das Neue-Tastament. — Feine P.: Theologie des Nenen-Testainents. — Harnack A.: Die Apostelgeschichte. Mind a négy könyv, melyet olvasóinknak be akarunk mutatni, a maga nemében nevezetes alkotás, akár már régebbi műnek njabb kiadásáról, akár pedig első ízben megjelenő könyvekről van is szó. Az első már ismeretes könyv: Schürer Emil göttingeni tanár híres egykori újtestamentomi kortörténete, a mely most 4-ik kiadásban jelent meg, de már ezen czím alatt : A zsidó nép története Jézus Krisztus korában (Geschichte des jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi). E műnek 3-ik kötete az, melyről szólunk. Foglalkozik a diasporabeli zsidóság elterjedésével, gyülekezete szervezetével, egyéb viszonyaival s állapotaival és azután a palesztinai zsidó irodalommal. Itt azután szóba kerül az egész késői zsidó irodalom, a legújabb munkálkodások eredményeinek feltüntetésével. Mindenütt igen értékes az irodalom teljes fölsorolása. Egyébként pedig a művet dicsérni fölesleges. A 719 lapos kötet ára 18 korona, kötve 20"70 K. A másik könyv most jelent meg először. Oregory C. R. lipcsei tanár bevezetése ez az újszövetségbe (Einleitung in das Neue-Testanient. 804 lap, ára 12 korona, kötve 13'44 K.). A szerző tekintély az újszövetségi szövegkritika terén, a híres Tischendorf lipcsei tanár szellemi örököse. Azért nem véletlen dolog, hogy a könyv legnagyobb része (402—645. 1.) épen a szöveg kritikájával foglalkozik. Itt a szerző valósággal elemében van. Szemléletesen és könnyen érthető modorban adja elő mondanivalóját. A könyv első része a kánon kritikájával foglalkozik, míg a 3-ik része az egyes újszövetségi bibliai könyvek szerzőit, szereztetési idejét stb. állapítja meg. Ez a rész legtöbbnyire a hagyományos eredményekhez jut. így pl. Gregory szerint nemcsak a 4 ik evangéliomnak és a jánosi leveleknek, hanem az apokalipszisnek is János, az apostol, a szerzője. Gregory könyvében egy igen higgadt új-testamentomi bevezetéssel van dolgunk, a melyet melegen lehet ajánlani. A harmadik mű Feine Pál új testanientomi theologiája (Theologie des Neuen-Testament. 714 lap. Ara fűzve 15 K, kötve 19'80 K.). Olyan új testanientomi theologiával eddig alig rendelkeztünk, a mely a legújabb tudományos problémák tekintetbe vételével, pozitiv theologiai alapon volna megírva. A liberális theologia Holtzmann, Wernle s más könyvekkel dicsekedhetett. Pozitiv részen eddig csak Weisz B. műve állott. Most itt van már Feine műve is. A szerző a szokásos egymásutánban adja elő tárgyát. Először szól János tanáról a syiroptikusok szerint, azután az őskeresztyénség tanáról, a melyen belül Pál apostol, azután a Héber levél és Jakab levele is tekintetbe jő. S végül szó van még a jánosi iratok tan tartalmáról. Feine könyve mindenütt alapos vizsgálódás és a kérdések különböző oldalainak lelkiismeretes latolgatása alapján ítél; a legújabb és régibb megoldásokat tekintetbe veszi, sőt* még a vállástörténeti irány is figyelemben részesül nála és mindig úgy, hogy igyekszik neki is igazságot szolgáltatni. Sokszor tán túlengedékenynek is látszhatik Feine állásfoglalása. De azért bizonyos, hogy a legtöbb döntő jelentőségű ponton a keresztyénség pozitiv értelmezése oldalán áll. A negyedik könyv, melyről még szólani akarunk, Harnaclc Adolf legújabb adaléka az új testanientomi bevezetéshez. Két első ilyen adaléka közül az egyik a Máté és Lukács evangéliomában használt közös beszédforrásról, a másik Lukács evangélistáról szólt. Már a Lukácsról írt könyvében is igyekezett bebizonyítani, hogy a 3-ik evangélium és az Apostolok cselekedeteinek könyve az orvos Lukács műve. Mostani 3-ik adalékában (Die Apostelgeschichte. 225. 1. Ára fűzve 6 korona, kötve 6'96 K) magát az Apostolok cselekedeteinek könyvét veszi bonczkés alá, hogy kimutassa a könyvnek Lukácstól származását. Megvizsgálja időmegjelöléseit, az országok, népek, városok s házak szerepét a könyvben, a személyek jellemzését stb. és mindenütt kimutatja, hogy azoknak a részleteknek, a melyekben többes első személyben folyik az elbeszélés, épúgy, mint a könyv többi részeinek szerzője, egy ós ugyanazon személy, azaz Lukács. Megvizsgálja