Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-12 / 24. szám
nek látszott azonban az interpelláczióra már most válaszolni, mert tekintettel az egész ország nyugtalanságára, jogosult a kivánság, hogy az államkormány haladéktalanul adjon fölvilágosítást álláspontjáról. Az államkormány a köz érdekében él van határozva a magáét megtenni, hogy a felekezeti békét megóvja és megvédje." Elhisszük. De a diplomácziai figyelmeztetés itt aligha lesz elég. Az a pápaságot nem fogja szelídebbé, udvariasabbá tenni, még kevésbbé megváltoztatni. Megváltozása csak akkor következik el annak, a mikor már nem lesz kinek parancsolgatnia. S ezt az időt kell siettetnie minden felvilágosodott embernek s az egész protestantizmusnak. A pápaság harczot indított újra minden szellemi és minden valláserkölcsi haladás ellen. Fel kell tehát venni és szervezni ő ellene a harczot, hogy végleges bukásával meg legyen már egyszer a békesség és nyugodalom. E harcz diadalmas megvívásában a protestantizmusnak kell a szervező és a bölcsen mérséklő szerepet vinnie, mert ha csak a szabadgondolkodókra és a szabadkőművesekre hagyjuk azt, könnyen megtörténhetik, hogy a fürdővízzel együtt kiöntik a gyermeket is: a pápaság és a klerikalizmus megtörésével kiirtják a lelkekből az evangéliumi vallásosságot is. Hazánkban is alakult volna már szövetség, a mely kezébe vehetné közöttünk e harcz intézését. A „Vallásegyenlőségi Szövetség" volna ez, — de munkája erőteljes megindulását már szinte remélni sem igen merjük. Első alakulásakor s alapszabályai megerősítésénél gr. Apponyi klerikális politikája fojtogatta. A mikor pedig megvoltak az alapszabályok és indulni kellett volna, beállt a nagy potitikai felfordulás s a vezetésre hivatott, legnagyobb részben politikai notabilitásokat a politika foglalta s foglalja el még ma is. Lesz-e ebből az elfoglaltatásból olyan kibontakozás, hogy ama notabilitásoknak idejük lesz a Vallásegyenlőségi Szövetség ügyeivel is foglalkozni ? Ki tudná megmondani? S ha idejük lenne is, lesz-e bátorságuk a Szövetség egyéb munkái között a pápás-klerikális reakczióval szemben is fölvenni a harczot? Ezt még kevésbbé tudjuk megmondani. Egyet azonban tudunk. És ez az, hogy ez a pápás-klerikális reakczió papirosszövetségektől meg nem ijed, sima diplomácziai jegyzékekre hasonlókkal felel, — s aztán halad a maga régi útján, mert neki nem a papiros, hanem csak a hatalom és erő imponál. H. I. TÁRCZA. „Meg van írva!" „Fölvegyétek a Léleknek kardját, mely az Istennek beszéde." (Ef. 6:17.) „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velöknek megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.'' (Zsid. 4 : 12.) Szent harczunkban, mely ránk van bízva itt, Ki fog megállni, győztes vaj' ki lészen ? Reánk zúdítja ádáz hadait Bősz ellenségünk, álnokul s merészen. Erő mit ér, mit ér a bölcseség ? Esz és tudás e harczban nem elég. Csak egy a fegyver, mely a küzdést bírja, A Lélek éles kardja: „Meg van írva!" Oh nézd, miként küzd Mesterünk vele, S meggyőzi a kísértőt a pusztában; Mint veszt csatát ádáz ellenfele Ott az utolsó, nagy haláltusában! Csodálatos, példátlan küzdelem, Mocsoktalan, felséges győzelem! Mi volt, mi Sátánt megfutásra bírta ? A Lélek éles kardja: „Meg van írva!" Dicső Urat híven követve küzd A kis sereg, mit vérivel megváltott. Bűn és kísértés száz veszélye közt Halad tovább, meggyőzve a világot. Mi tartja fenn az Úr kis csapatát? Mi ád erőt, megnyerni a csatát ? Mi az, mi kiizdni, győzni megtanítja? A Lélek éles kardja: „Meg van írva !" p Szólott az Ur •— s a csillagezres ég ím létrejött a semmiség ködébül. Szól majd az Úr — s tűzláng között elég Ez a világ és romjain új épül. Ily szónak ellenállni hát ki mer, Melytől világok lesznek s múlnak el?! Boldog, a ki remélve, várva, bízva, Erősen áll e sziklán: „Meg van írva!" Isten maga mondá ki az Igét, S ki elveti, Istent csúfolja az meg. Higyj az Igében, s oszlik a setét, S fut a Gonosz, ki úgy óhajtja veszted. De megbotolsz, s el is bukol hamar; Czélt és irányt sötét homály takar, Előtted örvény szörnyű torka nyílva, Ha nincs veled e fáklya: „Meg van írva!"