Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-29 / 22. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Nyugodalom. Naumann—Dr. T. I. — Vezérezikk: Az első evangelizáló-terem. Dr. K. I. — Könyvismertetés : S. Szabó J. : Debreczeni Lelkészi Tár. Keresztesi Samu. —• Belföld: Gondolatok a lelkipásztori gondozás és a segélynyújtás újabb teendői felöl. Fábián Zoltán. — Az országos ref. tanáregyesület közgyűlése. P. •— Külföld: Amerikai levél. Kuthy Zoltán. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. EGYHÁZI ÉS ISKOLÁT LAP Az Élet Könyvéből. Nyugodalom. „Óvakodjunk tehát, liogy mivel megvan az ö nyugodalmába való bemenetel Ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék". Zsid. 4. j. Ha már Mózes, az Isten embere azt mondja a 90-ik zsoltárban az életről: „Gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk", ugyan mit mondjunk mi, modern kornak emberei? Elmultak a régi, nyugodalmas, jó icjpk! Sietünk, futunk, rohanunk. A falvakon még csak hagyján. Jön a tél, ráborítja csendes, fehér takaróját a tájra, mintha mondaná: csend, nyugalom, szent idő! De a városokban a hópelyhek idején épúgy zsibong a nép, mint a meleg hónapokban. Még az öregek is alig jutnak csendes elmélkedéshez. A gyermekeket a benyomások, a tapasztalatok, az életviszonyok annyira szorongatják, hogy alig tudnak szabadon mozogni. Fejük a sok új ismeretet alig képes földolgozni. A ki nem siet a tömeggel, lökdösik, lódítják és letiporják. Az idő pénz: lótnod-futnod, adnodvenned, merned kell. Nincs üzlet feszült figyelem, fáradság nélkül. Nincsen ház vesződség, gond nélkül. Hasonlatosak az emberek a zsákból kiöntött borsószemekhez : gurulniok kell — ha akarnak, ha nem. A modern kor hajszája veszedelemmel jár a vallásos életre. A hitnek időre van szüksége. A kinek nincsen ideje, hogy elmélkedhessék, az a dolgok mélyére sohase fog eljutni. Ezt a kérdést olvastam valahol egy könyvben: igaz keresztyén volt-e Nagy Konstantin császár? Az illető történetíró azt állította, hogy nem. Szerinte annak a férfiúnak, a ki világbirodalmat kormányoz, országokat hódít, hadseregeket vezényel, törvényeket alkot. nincsen ideje arra, hogy a hit igazságaiba belemélyedjen. Olvasván ezt a megokolást, első pillanatra helytelennek találtam. Később azonban magam is rájöttem, hogy van valami a dologban. A munka, a törtetés, a sürgés-forgás közepette gyermekkori emlékeink lassanként elmosódnak, hitünk nem talál újabb megerősödésre, elmarad kezünkből a biblia. Nem akarunk ugyan hitetlenek lenni, de Istenhez való ragaszkodásunk egyre gyengül. Olyanok leszünk, mint a fa, mely korhadásnak indul és végre is odajut, hogy a legkisebb szellő is ledönti. Hiányzik belőlünk a nyugalom: a belső, mély, jellemképző, hiterősítő, nyugalom. A vallásnak is használ az, ha a törvény intézkedése folytán a társadalom több nyugodalmas naphoz jut. A túlságos sok munka rontja a hitet. Az is igaz, hogy nem mindenki fordítaná szabad óráit lelki szükségletei kielégítésére, de legalább senki se mondhatná azt, hogy nem futja az ideje. Minél nyugtalanabb, minél zaklatottabb az a kor, a melyben élünk, annál erősebb bennünk az igaz nyugalom után való vág ódás. Valahányszor egy fej fán ezt olvassuk a sí lombjai alatt: „Itt nyugszik az Úrban", miiiuannyiszor erősen megragadja képzeletünket ez a pár szó. Valamely ismert esti dal lágy melódiája csendül meg lelkünkben. „Odalenn már nem fáj semmi..." Odalenn már mentek vagyunk bútól-bánattól, zajtól, bajtól, kísértéstől, bűntől. Nyugodalom és szabadság egy fogalommá olvad össze a sírgödörben. Nyugodalom és szabadság csak Istennél van. Csak Isten adhat hívő lelkünknek igaz nyugodalmat. Az élet zajong, törtet, iramodik, gyorsan tovatűnik, mintha röpülnénk. Az örök nyugodalom nem abban áll, hogy meghalunk, hanem abban, hogy örökké élünk, örökké tartó nyugalomban. Nyugalom csak ott található, a hol bünbo-