Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-09 / 2. szám

A Jó Pajtásra, Sebők Zsigmond és Benedek Elek kedves gyermeklapjára felhívjuk az újévvel a gyermekes családok figyelmét. A lap előfizetési ára egész évre 10 korona. Megrendelhető a Franklin-Társulatnál (Budapest, IV., Egyeten-u. 4.). A magyar ref. énekeskönyv múltja czím alatt dol­gozta fel újabban a ref. egyház énekeskönyvének történetét egy 43 oldalas füzetben Szügyi József békési énekvezér­orgonista. A füzetet a ref. énekvezérek orsz. egyesülete adta ki és 50 fillérért Hegedűs és Sándornál kapható Debreczenben. Ismertetés végett szakértő kezébe adtuk. Dr. Daxer György theol. magántanár, békési fő­gimnáziumi vallástanár, három munkáját küldte be hoz­zánk : 1. A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása, különös tekintettel azok eredetére, fej­lődési fokára és jelentőségére. 8°, 82 lap; 2. A meg­váltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az újabb theologusoknál. 8°, 88 lap; 3. A külföldi is­kolalátogatás hatása a hazai protestáns nevelésügy fej­lődésére (1520—1790). 8°, 98 lap. Megrendelhetők szer­zőnél, egyenként 2—2 koronáért. — Ismertetésükről gon­doskodunk. 1848—184í>. A legszentebb magyar szabadság­harcz története. A magyar nép és ifjúság számára ver­sekben írta: Jámbor Lajos. Ötvenegy képpel. Ára kötve 3 korona. Kapható Hegedűs és Sándornál Debreczen­ben. Az általában helyes történeti érzékkel, hazafias lelkesedéssel és gördülő magyaros verseléssel írt mun­kának egyes részleteit élvezettel olvasgattuk át. Szerzője a művel jó szolgálatot tett. Ifjúságunk és a verses elbe­szélést szerető magyar népünk több ismeretet és nagyobb hazaszeretetet meríthet belőle, mint bármely tankönyvből vagy históriai munkából. A díszes, Kossuth Lajos alak­jával és arany nyomásokkal ékesített vászonkötés, a jó papiros, a szép nyomás és a gazdag illusztráczió a ki­adó czéget dicséri. Melegen ajánljuk a müvet olvasóink figyelmébe EGYHÁZ. Lelkészválasztás. A rimaszombati ref gyülekezet második lelkészi állására Simon Mihály szkárosi lelkészt választotta meg. Egyházi aranykönyv. A gyóni ref. gyülekezetnek kétszeres örömünnepe volt legközelebb a karácsony. Az Úr születése felett örvendező gyülekezetet örömmel töl­tötte el annak látása, hogy a régi patrónus családok utódai most is szeretettel ragaszkodnak őseik hitéhez s a magok gazdagságából igyekeznek pótolni azokat, a miket a gyülekezetnek túlnyomólag szegény emberekből álló tagjai elő nem állíthatnak. A mint ugyanis értesü­lünk Csajághy Béla 24 karú, metszett üvegcsillárt, özv. Halász Antalné egy karrarai márványból készült urasztalát, a szószék bevonására bársony takarót s a papi lakás díszítésére 200 koronát, özv. Dinnyés Zsigmondné szín­ezüstből vert keresztelő készletet, özv. Segesváry Lász­lóné kézzel hímzett úrasztali terítőt, özv. báró Zedlitz Emilné (róm. kath.) pedig 3 darab csinos énekmutató táblát ajándékozott a gyülekezetnek. A gyülekezet lel­késze : Kacsóh Lajos az ünnep első napján mondott köszönetet a gyülekezet nevében a nagylelkű adakozók­nak s ekkor avatta fel az egyházi szereket. — Az ada­kozókat megilleti a hála ; a fiatal lelkipásztort pedig, a kinek buzgósága bizonyára jelentékeny tényező volt e szép adományok nyújtásánál, — megilleti az elismerés! A szeretet karácsonyfája. Gróf Vay Gáborné, szül. Zichy Mártha, a ki róm. kath. volta daczára is több ízben megmutatta a berkeszi ref. gyülekezet iránt való jóindulatát, karácsony szombatján díszes karácsonyfát állíttatott kastélyában a ref. iskola növendékei részére, és a kedves nyalánkságok kiosztása mellett több mint 100 gyermeket ruházott fel jó téli öltözetekkel. A lel­kész és a tanító vezetésével felvonult gyermekek két karácsonyi ének eléneklésével és két beszéddel köszönték meg a nemes grófi pár nagylelkűségét. Protestáns unió czím alatt írt czikket legközelebb a Lelkészegyesület-be Nagy Vincze csabdi-i ref lelkész. Sőt csillag alatt felkérte a prot, lapokat is, az eszme érlelése szempontjából a czikk átvételére. Ezt a kérel­met, szerkesztőségi elvből kifolyólag nem teljesíthetjük ugyan, de azért a czikkre megtesszük jóindulatú meg­jegyzéseinket. Summája ezeknek az — a mit különben már több ízben is kifejeztünk — hogy mi a hazai két evangéliumi protestáns egyház dogmatikai és egyház­szervezeti unióját nyelvi és nemzetiségi okok miatt lehe­tetlennek ítéljük; de ha még nem volna is a dolog lehetetlen, akkor sem volnánk barátai, mert a dogma­tikai unió, a mint a tapasztalás mutatja, csak az' egy­házi öntudat elhalványulására vezet, nekünk pedig, épen a mai klerikális revival idejében, erős egyházi öntudatra volna szükségünk. Hogy a vallási közöny nagyon terjed, — hogy az úrvacsorázók száma folyton fogy, — hogy a két egyház hívei nem sokat törődnek, nemcsak a dogma­tikai eltérésekkel, de magával az egyházzal sem, — ez, sajnos, igaz. De vájjon segítünk-e ezen asriZ&l, ha még mi papok is azt hirdetjük, hogy ezek nem is fontos dol­gok ; hogy, mint elavult, értéktelen czímeket, bátran letörölhetjük az élet táblájáról a „református" és az „ágostai evangélikus" neveket s írjuk helyébe a „magyar keresztyén egyház" nevet, a mely az eltérő felfogásoknak is helyet ad az egyházban ? Bizony nem segítünk, bár­mennyire ideálisnak tekintjük ós hirdetjük is az uniót, s bármenyire merjük is megkoczkáztatni az olyan állítá­sokat, mint N. V., hogy „ha nem tudunk összeolvadni, nem vagyunk keresztyéni magaslaton, — nem vagyunk Krisztus igaz tanítványai!" —Épen nem vagyunk ellen­ségei bizonyos tereken az uniónak, más tereken az együtt­működésnek, sőt sürgetői, gyakorlati munkásai is vagyunk ezeknek; de a mi a dogmatikai és egyházszervezeti uniót illeti, nemcsak a gyakorlati lehetetlenség miatt, de hit­elvi okokból is azt valljuk : Ne bontsd meg a régi gyepűt, hogy a kígyó meg ne marjon! Nem csüggedünk! Ez alatt a czím alatt reflektál mult évi 51-dik számunk vezető czikkére a Lelkész­egyesület-ben Benke István rákosszentmihályi lelkész barátunk. Közbe-közbe tesz egy pár szarkasztikus meg­jegyzést a „jó öreg Prot. Egyh. és Isk. Lap"-nak a „székesfővárosban, a zajos, vidám és mulató Budapesten" „koronként csiiggede/.ő" és „a pártolás tekintetében éven­ként meg-megismétlődő panaszkodások daczára" mégis a papirost szántogató szerkesztőjére, — de ezekre nem kívánunk reflektálni. Megszoktuk már, hogy jutalmul ilyen megjegyzéseket is elkönyveljünk a bőven befolyó előfize­tési összegek mellett, a melyeknek egy jó része még ma is hátralékban van! Reflektálunk azonban pár szóban a reflexió érdemleges elemeire. B. J. barátunk czikke is csak azt mutatja, hogy nagyon nehezen ébredezünk és még igen hasonlítunk ahoz az emberhez, a ki a reggelt jelentő kakas nyakát kitekerte, hogy kukorékolásával álmodozását ne zavarja. Hogy azok a jelenségek, a melyekre említett vezérczikkünkben reámutattunk, csak abból származtak, mert „sokat markoltunk és keveset

Next

/
Thumbnails
Contents