Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-24 / 17. szám

már nagy ipartelepek, városok, sőt maga az áliam is belátják ezen elv alkalmazásának nagy jelentőségét. De a bielefeldi és vele kapcsolatos kolóniák az emberies szempontokon kívül magas erkölcsi czélok szolgálatában is állnak. A bielefeldi belmissziói munka újabb időben még kiegészítést nyert a fogházból kiszabadultak menhelyének intézményével. Munkát és kenyeret adni a börtönből szabadultaknak, a kik elé annyi akadály gördül a tisztességes élethez való visszatérésben : ezt czélozzák a rabsegélyző s más hasonló emberies egyesületek. Bodelschwing praktikusan oldotta meg a kérdést. Bernau városa egy nagy területet bocsátott rendelkezésére; ott gyümölcsös, zöldséges kerteket létesített, a „Hoffnungsthal"-telepen, a melyen több, mint 500 börtönből, dologházból kiszabadult talál tisztességes foglalkozást. De még ebben sem merült ki Bodelschwing atya tervező és szervező munkássága. Van Bielefeldben is, épp úgy, mint a nagy belmissziói czentrumokban, külön iratterjesztési vállalat és van egy hittérítőket képző intézet, a melyben állandóan 14—20 férfi és nő nyer kiképzést a külmissziói munkára, E nagyszerű gyarmata a keresztyén szolgáló szeretetnek, több mint 100 épületével, gyáraival, foglalkoztató-műhelyeivel és a középponton épült nagyszerű Ziontemplommal, külön gyülekezetet alkot, a melynek közel negyven évig volt hűséges pásztora a német nemzet e nagy férfia. Érték kitüntetések : hallei díszdoktorság, megválasztották képviselővé, telepét fejedelmek látogatták, de ő, a porosz junker-család ivadéka, legjobban érezte magát szegényei, betegei, munkatársai között, a kiknek mindvégig szerető atyjuk volt. Alázatos, hívő, szerető lélek lakozott benne. A Krisztus szerelme kényszerítette őt ós ezért nagy dolgokat mert kezdeményezni, mint annyi sokan ő előtte már, a kiknek reménységük volt és a kik erősen és rnozdíthatlanul állottak nagy nehézségek között, mivelhogy tudták, hogy munkájuk, a mely az Úrban és az Úrért van, nem lehet hiábavaló. A német nemzet és protestáns keresztyénség körében nagy szocziális és szellemi küzdelmek folynak ; Drews és társai azt hirdetik, hogy Jézus és mindaz, a mi e névvel kapcsolatos, az emberi, képzelődésre hajló elme találmánya; hiszen nem is élt Jézus. Berlinben nemrégen egy igazán impozáns tüntető gyűlés volt, a melyen tízezernek szájából harsant fel a hatalmas ének: „Jesus lebt!" Jézus él! Ezt hirdetik minden emberi beszédnél ékesebben szólólag: Kaiserswerth, Neuendettelsau, Elberfeld, Rauhes Haus, Bielefeld és a keresztyén szeretetintézmények egész légiója, a melyek százezreknek gondját veszik fel annak nevében, a ki bizonyára él és itt jár közöttünk, hogy általa mi is az életben: a megtartó szeretet életében bővelkedőbbek legyünk! B. Pap István. KÖNYVISMERTETÉS. Istené a dicsőség. Egyházi beszédek. írta Bocsor László fültf]>szállási ref. vallástanitó-lelkész. A szerző tulajdona. Kunszentmiklós 1909. Ára? 165 oldal. Ha új beszédkötet jelenik meg az egyházi irodalom terén, mindig eszembe jut a názáreti zsinagógai örökszép jelenet. Elolvasom az Üdvözítő beszédének textusát, és abból veszem a zsinórmértékét: mit is kell prédikálni a keresztyén prédikátornak? Jézus magáról mondja: „az evangéliumot hirdessem". Izrael nagyra tartotta a szövetséget, mit vele az Úr kötött; de amaz új szövetséget, mely egészen egyedüli feltétele üdvösségünknek, nékünk még inkább nagyra kell becsülnünk és szüntelen csak azt hirdetnünk. Ily gondolatok között vettem kezembe a czím alatt lévő könyvet is. — Az evangéliumot miként hirdeti ? Ez volt a főkérdés. A kötet czíme: Istené a dicsőség. Hogy miért e czímet adta a szerző, előszavában magyarázza meg — „Isten az első és utolsó, a teremtésben, a megváltásban a inegszentelésben ; az igazság igehirdetésem központja, minden Isten által, az ő kegyelméből! Tehát Istené a dicsőség." Kétségtelenül úgy van. Csakhogy a keresztyén prédikátornak nem szabad arról megfeledkeznie, hogy Isten dicsőségének teljes megismeréséhez a Krisztus evangélioma az egyetlen út. Szerző azonban ezt nem igen vette tekintetbe s ennek folytán beszédeinek nincs meg az a keresztyén ízük, kenetteljességük, a mi oltaná az üdv. után sóvárgó lélek szomját, Hirdeti az Isten hatalmát, erejét tökéletességét, de eltekintve az alkalmi beszédektől — kevés evangéliumi melegséggel; inkább csak tanítva, mintsem meleg bensőséggel. De lássuk a beszédeket röviden. A kötet 12 közönséges, 2 karácsonyi, 1 nagypénteki, 2 húsvéti, 2 pünkösdi, 1 gyermekvédelmi, 1 ó-évi, 1 reformácziói beszédet foglal magában. I. beszéde Kijelentés czímet visel. Isten dicsőségét, hogy mindenek nem látják, menthetetlenek. — Más a czíme és más a főtétele. Holott a czím és főtétel legjobb, ha egy, vagy egyik a másikból folyik. Főtételét felállította, de kellőleg be nem bizonyította. Szerkezete laza. Gondolatmenete szerte csapongó. Szép gondolatai lettek volna de nem rendezte őket. — II. beszéde gondolkodó főre mutat. De a beszéd inkább vallásfijozófiai tanulmány, mint ker. prédikáczió. Textusát szem elől téveszti; szélesebb mederben mozog, mint a textus megengedné. -— III. karácsonyi. Sokkal jobb, mint az előzők. Meglátszik a minta: Szabó Aladár hatásának áldása! Itt szépen megmutatja szerző, hogy tud ő jó keresztyén szónok is lenni. — IV. Elfelejti a karácsonyi örömöt. Inkább megilletődést, vágyakozást, megnyugvást, hálaadást hirdet. Nem textusszerű. — V. nagypénteki beszéde tárgyául ugyan azt a szeretetet tette, mint tévé a Ill-ban. Kell is erőlködnie, hogy alkalmivá gyúrja. Inkább közönséges beszéd-