Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-10 / 15. szám

TÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és Isiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kél hasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 Ií, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Űj élet Andrnssy Kálmán. — Vezérezikk: A lelkészképzés jövője. H. X. — Iskolaügy: Az elemi iskobi munka értékelése. Dr. Barcsa János. — Könyvismertetés: Dr. Torrey—Vargha Gyuláné : A keresztyén élet fejlődése. V. J. — Belföld: A ref. egyetemes konvent ülései. — Külföld : Dr. T. I. — Régiség: Achmed Olay bég rendelete. F. Z. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Adako zás. — különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Új élet. „Monda Jézus Tamásnak: hozd ide a te ujjaidat nézd mng az én kezeimet és bocsásd az én oldalamba: és ne lé«y hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki : én Uram és én Istenem!" János 20, 27—28. Tamás felkiáltása nem a meggyőződésen alapuló meggyőződés nyugodt beismerése, hanem a kételkedést elnémító, mondhatnánk : megfojtó megdöbbenés lesújtó erejének bizonysága. Tamás látni óhajtó lelkének látó képességét épen a csodás fénye vette el. Bizonytalansága eddig csak kétkedés volt; — most már reménye is oda van a bizonyosság iránt, s felkiáltásában mintha utánakapna ama nagy erőnek, mellyel szemben ő csak egy pehelyszál... Hiába tapogatta meg a húst, a csontot, a sebet; érzi, hogy nem olyan hús, csont, seb az, s megnyugvás helyett szinte megrémül: —- „Én Uram és én Istenem!" A feltámadás és mennybemenetel közt levő bibliai elbeszélések szédítő örvény felett vezetik a legvallásosabb lelket is. A hívő lélek is úgy jár, mint a legkitűnőbb légtornász a Niagara-zuhatag felett: „minden perez egy halál!" Ha az örvénybe lenéz — beleszédül; nem szabad belenéznie, rágondolni se, i (hallani se az alant folyó tusát. Az ő tekintet csak a végpont, hol diadala várja. E leírásokban két dolog feltűnő. Íme, a ki Jézussal, a feltámadottal érülközik, mindnyája biz nyos szent borzalommal hajlik meg előtte. Minden szavokból, mozdulatukból kiérzik az idegenkedő félelem. Annak a korábbi bizalmaskodásnak nyoma sincs többé. „Mintha valami lelket látnának". A másik az, hogy Jézus mindenképen igyekszik magához vonni a borzadozókat. Váltig magyaráz, bíztatja őket, hogy csak az most is, a ki volt; eszik, iszik, velők együtt érez, adjanak neki is enni, inni, stb. Ha némi tekintetben igazolja is mintegy magasabb régióba jutását, de teljes bizalmat önteni igyekszik beléjök. Es e dolgoknál mindnyájan a Tamás lelkiállapotában vagyunk. Nem a két végletnél, — hogy: vagy a régi ember, vagy egészen új ember, — hanem a két véglet közt hányatva. Mélység nyílik, magasság meredezik a lélek előtt. Bizonyosság ? ? .. A legvilágosabban látó lélek is csak valószínűségekig jut. A mi bizonyosságunk csak a mának szól. A szám viszonyok megdönthetlennek látszó alapjai is csak lehetőségek. „Mennél feljebb repülök, Annál jobban szédülök Magassá án e tetőnek!" Az élet elemei folytonos hullámzásban vannak s az alakulásokban nincs állandóság. Csak úgy bujkál az élet, mint játszó gyermekek a virágos bokrok között. De megfogni nem lehet. Elemében is így, hát még csúcspontján, a hol Tamás és Jézus áll egymással szemben! Gyerekesség, éretlenség, makacsság kapkodhat itt bizonyosság után ; de minél szélesebb látókör központjába helyezkedünk, hogy betekintsünk a lét messzeségébe, annál lesújtóbb erővel tör elő szivünkből Tamás felkiáltása: „Én Uram és én Istenein!." S e felkiáltásban érezzziik a czélra néző erőt, E felkiáltásban múlik el a szédülés, a kishitűség, a félelem, minden ellentétes földi zaj,