Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-03 / 14. szám

tói jognak. — Kenessey Béla erdélyi ref. püspök politikai álláspontját a magyarság és a protestantizmus szoros viszonya határozza meg. Előtte a legfontosabb, úgy általában, mint különösen Erdélyt tekintve, a magyarságnak, s mivel a magyarság Erdélyben csaknem kongruens a kálvinizmussal, a kálvinistaság erősítése és támogatása. Az anyagi megerősítés mellett azonban égető szükség volna apostoli lelkesedésü és törhetetlen buzgóságú papságra is. E tekintetben azonban nem látja kedvezőnek a helyzetet, mert a papság, mint testület, teljesen elanyagiasodott, s az egyház is inkább hangoztatja a 48: XX. anyagi, mintsem szellemi és a hívek lelki gondozását illető végrehajtását. Ebből az elanyagiasodásból ki kellene ragadni az egyházat és belevinni a protestáns köztudatba, hogy az állam édesanyánk és nem fejős tehenünk. A választói jogot illetőleg az a püspök véleménye, hogy az általános választói jog az erdélyi magyarság teljes pusztulását vonná maga után Itt tehát a legnagyobb óvatosságot és megszorítást sze retné. Az új kultuszminisztert illetőleg az a nézete, hogy eddigi nyilatkozatai szép liberálizmusról tanúskodnak; s mint jó magyar emberre, a legnagyobb mértékben számit az erdélyi magyarság ós a kálvinistaság. — Scholtz Gusztáv bányakerületi evang. püspök, még zavarosnak látván a helyzetet, nem tudja, hogy mily helyzetbe kerül a protestantizmus. A közelmúlt tapasztalatai után azonban valósággal Isten áldásának tartja a nemzetre nézve a mai kormány eljövetelét. Az általános egyenlő és titkos választói jognak nem barátja. Alapítvány. Néhai Horváth Béla lelkész a kertai evang. gyülekezetnek végrendeletében 1000 K-t hagyományozott. A gyülekezet legutóbb tartott közgyűlésén állapította meg a hagyományról az alapítólevelet. A budapesti YI—VII. kerületi templom segélye. Említettük már, hogy a főváros törvényhatósági közgyűlése a VI—VII. kerületi új református templom építésére, jó részben a templom számára átengedett, de az egyház által a főváros kérésére visszabocsátott telek kárpótlásaképen 200,000 korona segélyt szavazott meg. A belügyminiszter, a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve, helybenhagyta a főváros közgyűlési határozatát, s így az egyház legközelebb már hozzájuthat a megszavazott segélyhez ós munkába veheti a templom felépítését. A protestáns közös bizottság tanácskozása. A magyarországi református és evangélikus egyházat közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött közös bizottságnak április 8-án, Bánffy Dezső báró elnöklete alatt ülése lesz. Tárgy: Többrendbeli felterjesztés az 1848. évi XX. t.-cz. ügyében. A beszterczebányai ág. h. ev. egyház április hó 4-én d. e. közgyűlést fog tartani, mely alkalommal határozni fognak arról, hogy a Mikler Sámuel elhalálozásával üresedésbe jött lelkészi állás betöltése végett kiket hívjanak meg vendégszónoklatok tartására. Az egyháztanács Albrecht Géza nagyszombati, Hajdü Lajos báthi, Hoznék Lajos nagyrőczei és Margótsy István acsai lelkészek meghívását hozta javaslatba. Egy kényes körlevél. A bányai ev. egyházkerület elnöksége: Scholtz Gusztáv püspök és Zsilinszky Mihály felügyelő körlevelet intézett a kerület espereseihez és lelkészeihez, a melyben a közeledő képviselőválasztásokra utalva, reá mutat arra a körülményre, hogy a választási mozgalmak rendszerint hosszú időre megzavarják az egyházközségek belső békességét, a mikor a hívek két vagy több pártra szakadva, az egyes jelöltek korteseinek befolyása alá kerülnek. Fokozódik ez a káros eredmény, úgy az egyházközség, mint a htvek erkölcsi hátrányára, főként akkor, ha az egyházközség lelkésze belekeveredik a választási mozgalom küzdelmeibe. Az egyházközségben ez mindenkor a pártoskodás és a gyűlölködés magvát hinti el. A választási küzdelemben korleskedve résztvevő lelkész pártnézeteivel ellentétben álló hívek a papban többé nem lelki atyjukat, hanem oly ellenfelüket látják, a ki miatt nemcsak tőle, de saját egyházuktól is elidegenednek és sokszor megvetik ínég vallásukat is. A lelkészeknek tehát a pártok fölé kell emelkedniük és tartózkodniok kell a választási mozgalomban való tényleges részvételtől. Az elnökségtől távol áll az a gondolat, hogy bármely lelkész politikai meggyőződését és szavazati szabadságát korlátozni akarná. Csupán arra hívja fel az espereseket és lelkészeket, hogy a képviselőválasztási mozgalomban való tényleges részvételtől, nevezetesen főleg a paphoz nem illő korteskedéstől tartózkodjanak. Sem a paróchián, sem az egyházi épületeken valamely párt zászlaját kitűzetni semmi körülmények között ne engedjék s a korteskedéstől a tanítókat is tartsák vissza. A mennyiben ezen felhívás daczára az egyházkerület bármely lelkésze, vagy tanítója ellen panasz emeltetnék, az illetőt az elnökség felelősségre vonja. Végre, minthogy két úrnak senki sem szolgálhat egyszerre, ha valamely lelkésznek felajánltatnék a mandátum, ilyen esetben az illető gyülekezet lelki gondozásának főérdeke a döntő. Ehhez okvetlenül az egyházközség egyhangú hozzájárulása szükséges, a mely körülmény a püspöknek előzetesen bejelentendő. — Az elnökség e körlevele élénk kommentáczióban részesült, úgy az egyházi, mint különösen a politikai körökben. Sokan hajlandók azt a papság és tanítóság politikai jogai korlátozásának minősíteni; mások pedig, tekintettel a róm. kath. papság élénk pártpolitikai szereplésére, taktikailag elhibázoftnak tekintik a prot. papságnak a választási mozgalmaktól való visszatartását. A mi a kérdés egyházi vonatkozását illeti, mi a magunk részéről is úgy látjuk, hogy a papság pártpolitikai vezetőszerepe ritkán hoz áldást a gyülekezeti belső életre, s a politikai vezető szerepet játszó papokat bizony a legtöbb esetben nem lelkipásztoroknak, hanem csak politikusoknak tekinti a közönség, s nem tudván elválasztani a papban a papot és a politikust, a politikai ellentétek és szenvedélyek az egyházi életben termik meg káros gyümölcseiket. A kérdés politikai vonatkozását illetőleg pedig az a véleményünk, hogy a jelen politikai és egyházpolitikai viszonyok között, tekintettel különösen a róm. kath. papság által vezetett klerikális szervezkedésekre és törekvésekre, szükség volna ugyan arra, hogy az ország egyházpolitikájában a protestantizmus evangéliumi liberalizmusa is érvényesüljön s ennek érvényesítésében a prot. papság és tanítóság is kivegye a maga szerépét. Ez azonban csak úgy volna lehetséges, ha a politikában, főként pedig az egyházi- és iskolapolitikában az egész protestantizmus olyan egységes ésw

czéltudatos álláspontra tudna jutni, mint a milyet a róni. kath.-oknál látunk. Erre nézve azonban nem igen lehet reménységünk. E nélkül pedig a papok és tanítók politikai vezérkedése, ha belső bajokat nem támaszt is, —- csak hiábavaló munka; mert hiszen azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a prot. papok és tanítók támogatásával mandátumot kapott világi férfiak, de még magok a törvényhozásba bejutott papok és tanárok is oly észrevétlenül olvadnak be a pártokba, mint a csepp a tengerbe, és a pártfegyelem és egyéb tekintetek úgy lenyűgözik őket még a saját egyházukat és iskolájukat közvetlenül érdeklő kérdéseknél is, hogy nem merik ajkukat szólásra nyitni. Ha pedig ezt nem