Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-27 / 13. szám
két prot. egyház unióját a kultusz egységesítésére lehet alapítanunk csupán" (179. 1.). Vagy mint előbb mondja: „ . . . a lényegbeli unió előkészítésének s megvalósításának legjobb és legbiztosabb eszköze a, két irány kultuszának egyenlősítése". (139. 1.). Azonban az uniónak a kultusz egyenlősítésére való alapítása, vagy azzal való előkészítése alaptévedés. Sőt a teljes unió a protestáns alapelvekkel ellenkezik és kivihetetlen. A valódi egyháztársadalmi szövetség a kérdésnek egyedül lehetséges és üdvös megoldása. Egyébként az egész műben még annyi csonka tény, féligazság, tárgyi és értékelési tévedés van, hogy azok kiegészítése, kijavítása, illetőleg megczáfolása végett csaknem ugyanakkora könyvet kellene írni. Mi azonban ezen a helyen csak egy pár módszeres és alaki megjegyzésre szorítkozunk. Szokása a szerzőnek, hogy a használt művek idézett helyeit nem jelöli meg és nem idézi szöveg szerint pontosan. Pl. Felméri neveléstanát (13. 1.), Erdélyi „Aesthetikai előtanulmányait" (20., 21., 23. 1.), Höifding „Philosophische Probleme" cz. művét (35., 37.1.), Schiller eszthetikai értekezéseit (38. 1.), Flavius műveit (50. 1.) és Schleiermacher „Gyakorlati Theologia" cz. művét (magyarul!) (90., 127., 175. 1.) lapjelzés nélkül idézi. Höffel idézésénél (166—167. 1.) még a mű czímót sem említi. A gyakori szabadkozás, hogy ezt, meg ezt nem tárgyalhatja, szintén feltűnő, valamint a szokszori „hogy úgy fejezzem ki magamat" kifejezés is. Valamennyi a tudományos módszer ellen való vétség. A bibliát mindig régi szövegből, imitt-amott épen százados formában (Sidók) idézi, holott csaknem két év óta forgalomba került a javított biblia. Szükségtelenül használja a görög szöveget. (148-151.1) Nyelvezete híjjával van az eszthetikai szépségnek, néha a világosságnak is. Hellyel-közzel hibás kifejezések [érzékiség (22., 23. 1. stb.), nehézkesség (29. 1.), phisikalis, psychikális (34., 37. stb.)], sőt rusztikus szólásmód is fordul elő. Zárójelekkel s abban foglalt magyarázó vagy parallel kifejezésekkel és gondolatjelekkel tele van a könyv. Az idegen szavakból több van az elégnél. Azonkívül helyesírásuk is felemás (pl. phisiologia, psychologia, symbolizmus, cultus stb.). A könyv tiszta nyomását sok helyen megfosztja szépségétől a gyakori kurzív és vastag sorok tarkasága. Egészben véve sajnálatos, hogy a szép és fontos kérdést ilyen hiányos és csekély értékű mű tárgyalja. De hát annál inkább áll e műre is Peabody tömör mondása (Mornings. II. Series 2. 1.): „Egy tömeg tudás épúgy nem tudományosság, mint a hogy egy halom pénz nem gazdagság". Veress Jenő. KÜLFÖLD. Svájca. Érdekes felolvasást tartott Genfben Revoyre Leo, a ki Francziaországban a kilépett r. katholikus papok segítségére külön akcziót fejt ki és körútján mindenütt a római egyház reformjának szükségességét hirdeti. Felolvasásából megtudjuk, hogy Francziaországban a r. katholiczizmus mindinkább elveszti népszerűségét. Ezt maga a hivatalos egyház is elismeri. Múltkoriban egy vidéki plébános jelentést tett püspökének, hogy parókhiáján a gyermekek negyedrésze sincsen megkeresztelve. A felnőttek 11/12-ed része nem végezte el húsvéti gyónását és áldozását. A haldoklók 2 /3 -ada nem kívánta az utolsó kenet szentségét. Tíz év alatt a szemináriumokban a kispapok száma felényire apadt le. Sok pap elhagyja állását és máshol keres szerény megélhetést. Revoyre azt mondja, hogy eddigelé már 450 ilyen kilépett papot ismer. Kilépésük oka az, hogy a nép már nem akarja elfogadni tanításukat. Fölolvasó szerint a r. katholicziznms reformálását belülről a papság nem képes keresztül vinni. Ezt mutatja az amerikanizmus és a modernizmus erőszakos elnyomása is. A reformálásnak kívülről kell megindulni. A protestantizmusé lehetne ez a dicső feladat, csak az a baj, hogy a francziák ezzel nem igen rokonszenveznek és pedig azért, mert külföldi szellemi termék. Odahaza kellene tehát egy olyan erőteljes mozgalmat megindítani, mely a protestantizmus egészséges eszméit a franczia gondolkodás sajátos formáiba átöntené. Fránczia ország. Harcz az iskolákért. Amette párisi érsek híveit egyházmegyei zsinatra hívta össze, hogy az iskolaügy egyes égető kérdéseit megvitassák. A zsinat rendkiviil népes volt. A hívek igen harcziasan viselkedtek és a gyűlés végeztével nagy lelkesedéssel mondták el a credo-t. A radikálisok nem tágítanak. Még a magánoktatás elé is sokféle akadályt gördítenek. A vallástanítók a tankönyvek ellen kifogásokat tesznek. A képviselőházban Allard szocziálista erős bírálatot mondott a kormány vallásnélküli iskoláiról. A többek közt így nyilatkozott: „Isten nélkül nincsen erkölcs. Erre pedig nagy szükség van. Azt tapasztalom, hogy a radikálisok iskolatörvénye csődöt mondott. Az ifjúság oktatása hiányos és erkölcsei kezdenek elvadulni". Olaszország. A pápa és a szabadkőművesek A Havas - ügy n ö kség jelentése szerint Merry del Val bíboros államtitkár bizalmas körlevelet intézett az apostoli nuncziusokhoz, melyben felszólítja őket, hogy hívják fel a kormányok figyelmét, a melyeknél akreditálva vannak, az olasz szabadkőművesek és antiklerikálisok vakmerőségére, kik a Vatikánnal szemben ütötték fel a Giordano Bruno-egyesiilet tanyáját s a minap egyesületi épületük tetején
