Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-27 / 13. szám

13. szám. A nagy Isten volt Ővele, A nagy Jsten volt ereje; Igéje az Isten maga, Nem szállhat rá vak éjszaka. Az Istené a hatalom, Keresztfán, máglyán, vérpadon, — áz eszmét meg nem ölhetik, Mert mindig újra születik. Köszöntsük a nagy Magvetőt, Ki fénybe vonta a jövőt, S új élet támad mindenütt, A merre Isten napja süt. Az egész világ ünnepel, Kezet, szivet imára fel! Vezess minket húsvéti fény, Bíztass a sírig szent remény 1 Sántha Károly. II. Sylvester bullája. Részlet Zsilinszky Mihálynak a nyíregyházi vallásos estélyen tartott felolvasásából. A bécsi és linczi békekötések pontjai a protestánsok szabad vallás gyakorlatát és szabad szervezkedését biztosították ugyan, de a legfőbb királyi és főnemesi kegyúri jog körüli küzdelem folytonosan tartott. Feszegetni kezdték, hogy: mi a királyi kegyúri jognak valódi értelme ? Meddig terjed a római pápának joghatósága ? Az országgyűlések és a királyok nem tudtak eligazodni a temérdek panaszok és sérelmek tömkelegében. Divatba jött a hozott törvények végre nem hajtása és országgyűlés kikerülésével jezsuiták általjavasolt határozatoknak törvények közé való becsempészése. Divatba jött a főkegyúri jognak új Verbőczy-féle elmagyarázása és alkalmazása; a bécsi és prágai nuncziusoknak a magyar ügyekbe való avatkozása — és az „apostoli" királyi czínmek emlegetése. III. Ferdinánd azt a kérdést intézte Pázmány Péter esztergomi érsekhez, hogy kik és mennyi ideig viselték ezt a czímet? Vájjon pápai engedéllyel, vagy csak szokás által szentesített gyakorlat alapján ? Vájjon ezt a czímet most igénybe lehetne-e venni? Pázmány nem tudott kielégítő választ adni. Rómához fordult. Ott nagy feneket kerítettek a dolognak. Végre sok tanácskozás után abban történt a megállapodás, hogy ez a kérdés nem időszerű. A linczi békekötés előtárgyalásai korában a protestánsok követelései folytán, úgy mint a bécsi békekötés előtt, a jezsuiták szemfüles vezetői egyszerre készen lettek egy országra szóló nagy hamisítási tervezettel. Ha az ő elődeiknek sikerült az 1604-iki törvénykönyvbe egy új törvényczikket becsúsztatni; ha 1560-ban I. Ferdinánd király a főpapok kiváltságára vonatkozólag egy rendeletet befoglaltatott a törvénykönyvbe ; ha még a ÍX-dik században egy Álizidor nevű pap egész Európára szóló hamisítványával megalakította a papi uralmat : mért ne koholhatnának ők is most egy olyan pápai bullát, melyet soha senki sem látott ?! A terv csakhamar elkészült és a jezsuita atyák azonnal vállalkoztak végrehajtására. Ők mindig hívek maradtak elveikhez, melyek között tiszteletre méltó határozatok is voltak. Nagy elfogultság lenne részünkről, ha nem ismernők el, hogy a jezsuiták bámulatos tevékenységet és önfeláldozást tanúsítottak Magyarországon is. Egy r. kath. szerzetes rend sem képes annyi kitűnő férfiút és oly nagy eredményeket felmutatni, mint ez. Főtanácsosai a püspököknek ós királyoknak, mívelői a tudományoknak, tanítói a fiatalságnak — és kiváló ismerői az emberi gyarlóságoknak. Úgy látszik, hogy ők ismerték legjobban a lelkek feletti uralomnak titkait. Bárhol ütötték fel tanyájukat, mindenütt ugyanaz a közös czól vezette őket, hogy az eretnekséget kiirtsák és hogy feltétlen engedelmességet tanúsítsanak a központi hatalom iránt. Ellenmondás nélkül terjesztették a püspökök és királyok akaratát és inegküzdve az élet minden viszontagságaival, felkeresték a szerencsétleneket, a betegeket és a hitetleneket, hogy azokat vigasztalják, gyógyítsák és tanítsák. De ezen nagy erények mellett nagy bűnöktől sem riadtak vissza ott, a hol egyházuknak és rendjüknek érdekeit előmozdíthatni vélték. Ezen bűneiket az angol Macaulay ós a magyar II. Rákóczy Ferencz írták meg leghívebben és legalaposabban. Ez utóbbi, a ki valaha hű tanítványuk volt, későbben, mint fejedelem, nyereséghajhászó hypokritáknak nevezte őket, a kik a vallást a politika eszközévé teszik. Mindenütt — úgymond -- az égieket hordozzák ajkaikon, de szivükben a földieket hajhásszák. A vallást czégériil használják, hogy abból anyagi hasznot húzzanak. A protestánsok üldözése által inkább a magok rendjének érdemeit, mint az Isten igéjének terjesztését keresik. Míg a megtérítetteket diadallal mutogatják, addig egész országokat és népeket elidegenítenek az egyháztól — és a kath. vallást is gyűlölet tárgyává teszik. A pápának azért vannak közvetlenül alávetve, hogy a helybeli püspököknek ne tartozzanak engedelmeskedni .. } A római pápa most is ezeket a veszedelmes szerzeteseket használta fel, mikor Rómában a magyar király apostoli czíméről volt a szó. A pápa ezt akkorára tartogatta, mikor III. Ferdinánd Isten kegyelméből országát az eretnekek kezéből kiragadja ! Most alkalmasnak látszott az idő erre is. Különösen az sarkalta a hazai jezsuitákat cselekvésre, hogy az ő túróczi birtokaik kérdésessé váltak. Arról volt szó, hogy azokat a király világi czélokra akarja használni. Ezen és más hasonló ügyek tisztába hozatalára, a főpapok javaslatához képest, a király Jakusics György 1 II. Rákóczy F. emlékirata a jezsuitákról. A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai IV. 207. 232. 1.