Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-13 / 11. szám

viszonyaink között vájjon remélhetjük-e annak gyors bekövetkezését ? Bizonyos fogyatékosságai és hibái daczára is azonban szivesen kell üdvözölnünk Csizmadia Bibliai Szókönyvét, — mert egyetlen a maga nemében a magyar bibliai irodalom terén. A vaskos kötet kiállítása ízléses. Papírja jó, nyomása tiszta; — Ne hiányozzék egyetlen parókhiális könyvtárból seníí Áráért nem drága a mi viszonyaink között, s a kiadó hajlandó adni a könyvet 2 koronás havi részletfizetésre is. H. I. BELFÖLD. Teremtsünk gyülekezeti Kálvin-alapot. A Kálvin-ünnepélyeket a nagy reformátor nevéhez méltóan megünnepeltük. Sőt egy, számban és jelentőségben tekintélyes sereg elzarándokolt a nagy reformátor viszontagságteljes küzdelmeinek, sok szenvedéseinek, de áldásokban gazdag működésének helyéhez is, hogy az ott lefolyt világraszóló ünnepélyt jelenlétével még impozánsabbá tegye s tanújelét adja tántoríthatlan ragaszkodásunknak, ez Isten által kiválasztott nagy férfiú emléke iránt. S az ott egybegyűlt sokaság meglepetve hallotta a mieinknek ajkairól, hogy a Duna-Tisza síkjain egy nép él, a melynek hazájához és egyházához való buzgó szerelme s ebből folyó küzdelmei és szenvedései, de ép' e szenvedések izzó tüzében megmutatott hűsége és ereje nemcsak multat, hanem magas reményekre jogosító jövőt is biztosítanak. A lélek magasztos ihletése tartja fogva még most is sziveinket, ha külföldi testvéreinknek nemzetünket s különösen református egyházunkat e méltán megillető szép elismerésre gondolunk. De ennek az elismerésnek biztatnia is kell bennünket a kitartó munkára egyházunk kerítéseinek építésére, népünk valláserkölcsi gondozására, hogy egyházunkat, mint volt a régi jó időkben, a tiszta hit és jámbor erkölcs ékes mintaképévé tegyük. E czél elérésének egyik eszköze gyanánt felhívom lelkésztársaimat arra, hogy gyűjtsenek Kálvin-alapot gyülekezetük körében, a végből, hogy annak jövedelméből minden konfirmáló növendék egy új-testamentumot és minden egyházilag megáldott házaspár egy teljes bibliát kapjon az egyháztól ajándékba. Csekélységem ádvent első vasárnapján hívta fel kicsiny gyülekezete figyelmét a Kálvin-alap létesítésére, s hála a kegyelem Istenének, felhívásomat siker koronázta. Hogy gyülekezeteink minden újabb megterheltetése nélkül, csupán áldozatkészség útján jöjjön létre e nemesczélú alap, én csak az ádventi és vasárnap délutáni bibliamagyarázatok alkalmával begy ülő persely pénzeket fordítom ez alapra ; természetesen köszönettel fogadom, ha egyes buzgó egyháztagok különleges adományaikkal is hozzájárulnak az alap növeléséhez. A kicsiny kezdet senkit ne csüggesszen el. Méltassuk e tekintetben figyelmünkre Francke Ágost Hermannt, ki a híres hallei árvaházat szintén pár fillérből alapította s növelte naggyá, világhírűvé. És miként az egymásra halmozódott porszemekből végre nagy hegy, az összetódult vízcseppekből végre nagy folyó lesz, ép' úgy a folytonos áldozatkészség mellett begyülő fillérek is végre tekintélyes összeget fognak számlálni. És gondoljuk el, hogy a konfirmácziói ünnepély alkalmával, a midőn a szülők szíve tiszta örömmel és hálás érzelemmel telik meg, hogy gyermekeiket az Úr félelmében fölnevelhették s azok most már az önálló keresztyének sorába lépnek, az adakozási készség is mennyivel buzgóbb lesz, mint talán más közönséges alkalommal. És gondoljuk el azt a szívbeli nemes örömöt, mely ajándékozásunk nyomán a gyermek lelkében támad, s azt a hitszilárdító, a lelket mindjobban átható fenséges érzést, a melyből, mint virágból a kedves illat, a komoly, puritán református öntudat és buzgóság származik. Merem hinni és állítani, hogy az a konfirmáló növendék az egyházától ajándékul kapott kis bibliáját drága kincsként őrzi és mindenha emlékeztetni fogja őt letett fogadalmára. És merem hinni, hogy az ilyen gyermek egyháza iránt való szeretetét, egyházias érzületét nemcsak külsőségekben mutatja ki, de erényes életével s ebből folyó jó tetteivel is bizonyítani fogja. A mi a másik esetet illeti, midőn új párt áldunk meg és bocsátunk el Isten áldásának kívánása mellett az élet nagy útjának keresztyéni megtiltására, — nem illendő-e, nem szükséges-e, hogy a könyvek-könyvét nyújtsuk nekik ajándékul, hogy az élet mind kedves, mind kedvetlen körülményei között szorgalmasan olvassák ós tanulják, s örömük Istenben való hálatelt öröm, fájdalmuk az Isten akaratán való hivő megnyugvás szelíd fájdalma legyen ? Szokás az új párnak nemcsak szerencsekivánatainkat kifejezni, hanem ajándékokkal is kedveskedni, E szerény figyelmet vegye át az egyház is, s mint hozzá legméltóbbat, az Élet könyvét adja ajándékul. Nem képzelek házaspárt, a mely életének emez örökre felejthetetlen fordulópontjának becses dokumentumát szent hálával és féltő szeretettel ne őrizné, hacsak romlott szív, megmételyezett lélek nem lakik bennök. Tehát mind nagy reformátorunknak, Kálvinnak emlékét tiszteljük meg az alap gyűjtésével, mind híveinkkel megkedveltetjük a biblia olvasását, melynek nyomán az egyház iránti szeretet, tiszta hit és jámbor erkölcsök szép virágainak kell fakadniok. És hogy e nemesczélú alap a szükségletet minden időben fedezni képes legyen, sőt mielőbb tekintélyes összeggel rendelkezzék, véleményem szerint illő volna ehhez csatolni a lelkészekre és tanítókra kirótt egyházi adót; mert e nélkül az egyházak szükségleteiket fedezni nem képesek, s az egyházaknak is érdekükben áll a nevezett alap növelése és emelése.* A lelkészek egyházi adóját helyesebb volna az ORLE, által megteremteni kívánt lelkészárvák szeretetházára átengedni. Szerk.