Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-13 / 11. szám

adócsökkentési segély czímén lelkészi fizetéskiegészítés „ segédlelkészi „ „ közalapi államsegély „ 2.096,400 K-t, 969,422 „ 115,000 „ 200,000 „ vagyis — az iskolai segélyeket nem számítva — összesen 3.380,822 kor.-t. Ez több, mint 600 ezer koronával kevesebb a 4 millió koronánál. Ha a testvéri közösség" érzete hatná át egyházainkat s — külföldi testvéreink módjára — nem riadnának vissza „egymás terhének hordozásától", ilyen előkészület után, száz év múlva, avagy akár valamivel előbb is, jöhetne a szeparáczió! A közösen kezelt gyülekezeti tartaléktőkéknek évi kamatából kitelnének az addig élvezett államsegélyek s egyházunk minden megrázkódtatás nélkül átesnék a nagy átalakuláson. Ha gyülekezeteink erre a közös gyűjtésre nem lennének hajlandók, úgy az egyes gyülekezeteknek — mint kimutattuk — annyiszor 20 koronát kell félretenniök évenként, a hányszor ezer kor. államsegélyt kapnak különböző czímeken. Gondoljunk csak arra, hogy mi történnék egyházunkkal, ha a közel negyedfélmilliónyi évi államsegély egyszerre csak megszűnnék? A legnagyobb zavar és fejetlenség állna elő. Egyházunk minden hű fiának vállvetett munkával törekednie kell tehát arra, hogy a bekövetkezhető szeparáczió katasztrófává ne váljék reánk nézve! Dr. K. L ISKOLAÜGY. A túlterhelés kérdése. Régen napirenden levő s talán a jövőben sem megoldható kérdés az, hogy a tanítás alsó és középfokán ini módon lehetne a tanulók túlterhelését meggátolni. Bizonyos, hogy nemcsak a tantárgyak száma szaporodott meg, hanem egyes tantárgyak keretén belől is újabb és újabb részek felvétele válik szükségessé. Az új népiskolai tanterv pl. a rajz és kézügyességi oktatás és a gazdasági oktatás rendszeres bevezetésével úgyszólván új tantárgyakat vitt be a népiskolába, mert ezeknek a régi tantervben csak halvány nyomai találhatók. A középiskolai tantárgyaknak a száma, ha nem szaporíttatik is, az egyes tudományágaknak újabb és újabb részletei vonatnak be a tanterv keretébe. Mindazáltal a túlterhelés okát nem ebben kell keresni. Ha az okokat biztosan meg akarjuk állapítani, tekintetbe keli vennünk első sorban a tanítói munkát, a tanítói módszert, másfelől pedig a tanulókat. A hiba hol az egyik, hol a másik tényezőben van. Lássuk először. hogy a tanító, vagy tanár mi módon lehet a túlterhelés okozója ? Az a tanító, a ki lelkiismeretes munkával, helyes módszerre] és kellő pedagógiai eljárással végzi munkáját, túlterhelést nem okoz; kényelmesen elvégezteti a kiszabott tananyagot, s tanulóinak legnagyobb része megnyugtató eredményt ér el; néhány gyenge tanuló mindenütt akad. Vagy az a középiskolai tanár, a ki nyolcz éven át foglalkozik a felebbvivő rendszer mellett ugyanazon tanulócsoporttal s lelkiismeretes,ós szakavatott munkát végez, szintén nem idéz elő túlterhelést, mert biztos alapon épít. Ámde a felebbvivő eljárás mellett egyes osztályok nem megfelelő tanár kezébe is kerülhetnek. A melyik tanár ilyen osztályt vesz át, egyszerre kénytelen alapot pótolni s e mellett az új anyagot átadni. így áll elő a túlterhelés. Az is megesik, hogy némelyik tanár, vagy tanító nagy terjedelmű anyagot követel, a mi természetesen megfelelő alap mellett is túlterhelésre vezethet. Ez a szakrendszernek természetes következménye, mert a szaktanár a legtöbb esetben, csak a maga által kiszabott tananyagról vesz tudomást. ' A nehézség épen abban rejlik, hogy soha sem lehet biztosítani azt, hogy minden tanár és tanító kellő tanítói ügyességgel bírjon. Pedig ez a baj az elemi iskolában is megvan, olyan helyeken, a hol a tanulók egyik tanító kezéből a másikéba mennek át. Az osztott iskolának azonban épen az a nagy előnye van, hogy bár nagy munkával, de a gyenge tanító mulasztását pótolja némileg egy ügyesebb tanító eljárása. Ezt a középiskoláknál is tapasztalhatjuk. Eppn ezért nem lehet helyeselni a felebbvivő módszert, legalább is annak merev alkalmazását nem lehet szerencsésnek tartani; mert igaz, hogy a kellő színvonalat megkövetelő tanár túlterhelést idézhet elő egy elhanyagolt osztályban, de nagyobb baj az, ha valamely osztály éveken át gyarló eredményt mutat fel s a tanulók az érettségi vizsgálaton ennek áldozatai lesznek. A tanulók különböző szellemi képességei befolyásolhatják a túlterhelést. A leggyengébbek nem tarthatnak lépést a legjobbakkal, a mi viszont a jobb tanulók előhaladását gátolja. Elemi iskolákban nagyon czélszerűnek bizonyult azon eljárás, hogy a gyenge tanulók külön iskolákba gyűjtessenek össze, a hol kevesebb tananyagot alaposabban elvégezhessenek. Ezt az eljárást nagyobb egyházközségeink megvalósíthatnák. Széliére lehet hallani a panaszt, hogy kellő alap hiányában nem lehet haladni. A középiskola panaszkodik az elemi iskolára, hogy nem nyújt megbízható alapot. Sőt tanár és tanító is panaszkodik kartársaira, hogy kellő alap nélkül bocsátotta át a tanulókat. A túlterhelés tehát már abból a törekvésből is előállhat, hogy az illető tanár ós tanító az előző osztályok hiányait igyekszik pótolni, holott az úgynevezett hiányok pótlásánál sem az volna a főczél, hogy a rendes körülmények közt elvégzendő tananyag minden áron elvégeztessék. Az teljesen mellékes, hogy a tananyag megrövidül; a pótlás legfőbb czéljául azt kellene tekinteni, hogy a tanulókat rendszeres és világos gondol-