Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-20 / 8. szám

vért igyekszik megtisztítani és felfrissíteni, hogy ezáltal az egyes betegségeket is orvosolja. Szerző, könyve bevezető sorai szerint, már mintegy húsz éve gyakorolja a vérgyógyítást, s a mint a könyvéhez csatolt nyilatkozatok mutatják, meglepő eredménnyel. Nem levén a dologban szakértők, dr. Kovács 1. gyógymódjának érdeméhez hozzá nem szólhatunk; de laikus ésszel annyit mi is megengedhetünk, hogy a lokális kezelés helyett sok betegségnél a vér tisztítása s frissítése eredményesebb lehet. A könyv szerzőnél (Budapest, V., Váczi-körút 18.), díszes kötésben 1 koronáért kapható. Szerkesztöváltozás. Kováts Sándor, pozsonyi theol. tanár, betegségére és elfoglaltságára való hivatkozással, az „Evang. Családi Lap" szerkesztésétől megvált. A lap szerkesztőjévé a Luther-Társaság végrehajtó-bizottsága Kemény Lajos budapesti vallástanárt választotta meg. Emlékjelek. — Bizonyságok. Összegyűjtött dolgozatok. Második kötet. Irta: Radácsi György sárospataki theologiai tanár. Sárospatak, 1910. 8°. 403 lap. Ára 5 korona. — Radácsi György e második kötetében a Sárospataki Lapokban és a Sárospataki Ref. Lapokban 1882—1909.-ig megjelent nekrológjait, emlékbeszédeit és az egyházi és az iskolai élet körébe vágó dolgozatai egy részét foglalta egybe. Az első kötet megjelenése alkalmával behatóan ismertettük Radácsit, mint írót. Azok a jelességek, a melyek az első kötetet jellemezték, jellemzik ezt a másodikat is. Melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Nietzsche erkölcsi értékelése és a keresztyénség erkölcsi elvei. írta: Tankó Béla főgimn. tanár. Szászváros, 1909. 8°. 28 lap. — A füzet, azt hisszük, szerzőnek az a dolgozata, a melynek alapján a kolozsvári egyetemen philos. doctoiátust szerzett. Ismertetésére még visszatérünk. Az „Igehirdető" cz. folyóirat f. évi 2. füzete, Révész János evang. és Soltész Elemér ref. lelkészek szerkesztésében a következő tartalommal jelent meg: Zábrák Dénes soproni ev. lelkész: A szabadító kútfeje (Vasárnapi). —- Rozsondai Károly, volt zajzoni ev. lelkész : Vihar a tengeren (Vasárnapi). — Varga Antal bátkai ref. lelkész: Nem olyan, mint más (Vasárnapi). — Csapó Péter öcsödi ref. lelkész: Önvizsgálat (Bűnbánati). — Könyves Tóth Kálmán debreczeni ref. lelkész : A testvérgyilkos Kain (Bűnbánati). — Mindszenti Imre ároktői ref. lelkész: A kísértésekről (Böjti). — Karsay Imre szilsárkányi ev. lelkész: Vigasztalás a keserűségek közt (Böjti). — Révész János nagybányai ev. lelkész: Boldog az, a ki féli az Urat (Halotti). EGYHÁZ. Lelkószválasztás. A budai ev. egyház legutóbbi közgyűlése még egy hitoktatói állást szervezett s arra Reif Pál vallástanárt hívta meg. Esperesválasztás. Az őrségi ref. egyházmegyében az esperesválasztásra beadott szavazatokat f. hó 10-én bontotta föl a bizottság. Szűcs László senyeházai lelkészre esett 9 szavazat, Fülöp József körmendi lelkészre pedig 3. E szerint Szűcs László lett az őrségi egyházmegye esperese. Tanácsbíróválasztás. A komáromi ref. egyházmegye lelkészi tanácsbírájává, szűkebbkörű szavazásssal Udvardy Gyula madari lelkészt választották meg, Tuba Gáspár ellenében. Lelkészbeiktatás. A pozsonyi ev. egyház január 16-án iktatta be új lelkészét, Rátz Vilmost. A beiktatást a gyengélkedő Trsztyénszky Ferencz esperes helyett Schmidt Károly Jenő alesperes végezte magyar nyelven. Az új lelkész tartotta meg ezután németül beköszöntő beszédét. Istentisztelet után gyülekezeti közgyűlést tartottak, a hol Schmidt alesperes az egyházmegye, dr. Dobrovits Mátyás felügyelő az egyházközség, dr. Masznyik Endre a theol. akadémia, Baumer J. A. pedig a hívek nevében üdvözölte az új lelkészt. Ev. gyűlések. A pápai ev. gyülekezet legutóbb tartott egyházközségi közgyűlésén elhatározta, hogy az ev. gyámintézetet és a Luther-társaságot fölhívja, hogy közgyűléseiket Pápán tartsák. Az egyházi javadalmasok adója. Régi panasz tárgyát képezte, hogy lelkészeinkre, tanítóinkra és énekvezéreinkre a haszonélvezetükben lévő föld után, a földadón kivül még külön — a föld jövedelme után számított — IV. oszt. kereseti adót is vetettek ki. Ugyanazt az adótárgyat kétszer vonták tehát adó alá. A közigazgatási bíróság egyes, eléje vitt esetekben mindenkor kimondotta az illető javadalmas adómentességét, de azért — általános érvényű szabályrendelet híjján — minden egyes esetben külön kellett folyamodni. A konvent 1908 tavaszán szintén fölírt ebben a tárgyban a kormányhoz. Ennek a szabálytalanságnak kíván véget vetni az alábbi, egész terjedelmében közölt pénzügyminiszteri rendelet: „Az egyházi javadalmasok (plébánosok, lelkészek, tanítók) haszonélvezetében levő ingatlanokból eredő jövedelem, addig is, míg a jövedelemadóról szóló törvény életbe lép, az illető javadalmasokra kivetendő IV. osztályú keresetiadó megállapításánál számításba nem vehető. Az új földadótörvónv ugyanis kimondja, hogy a földadó alanya: a tulajdonos, vagy a haszonélvező, mint tényleges birtokos ; hasonlóképen rendelkezik az új házadótörvény is, a mennyiben tényleges birtokosnak szintén a tulajdonost vagy haszonélvezőt tekinti. Minthogy pedig az egyházi javadalmas — adózás szempontjából — haszonélvező, a ki az ingatlanok adóját fizetni köteles, az ingatlanokból eredő jövedelem a IV. osztályú kereseti adónál számításon kivül hagyandó, nehogy kétszeres megadóztatás merüljön föl. Igaz ugyan, hogy a magyarországi ág. h. ev. egyház alkotmányának 235. szakasza szerint minden egyházi testület a tisztviselőinek lakásul, haszonélvezetül, vagy más czélokra* rendelt épületekre és telkekre eső összes közterheket viselni tartozik, a magyarországi református egyház szervezetének 241. szakasza szerint pedig az ily állami adók szintén az egyházközség terhére esnek, ámde e rendelkezések még sem órtelmezendők akként, hogy azok alapján a lelkész vagy tanító adóalany-minősége elhomályosuljon, mert a mindkét hitvallású evangélikus felekezet a kérdéses esetekben az ingatlanok adóinak nevére történő előírásával e közterhekért tulajdonképen csak szavatol, de az adó alanyának az államkincstárral szemben mégis a haszonélvező tekintendő." A boszniai protestánsok sérelme. Már lapunkban is szóvá tettük azt a sérelmet, mely a Boszniában élő protestánsokra vár, az utóbbi időkben annyiszor emlegetett alkotmány-tervezet életbeléptével. Ez a tervezet a boszniai vallásfelekezeteknek: a róm. katholikusoknak, a mohamedánoknak, sőt az izraelitáknak is biztosít képviseletet a leendő tartományi gyűlésen; a protestánsnak azonban nem adja meg ezt a jogot. A Boszniában jelentékeny számban élő protestánsok a közös kormányhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy a leendő tartományi gyűlésen való képviselet az ő egyházaik részére is biztosíttassék. Kérésük azonban nem talált meghallgatásra a közös kormánynál. A bosnyák alkotmánytervezet jelenleg a magyar kir. kormánynál van tár-