Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-13 / 7. szám

szokott vezére után, mint a bicskei református hívek mentek ő utánna. A hol a vezért híveivel ilyen szeretet, bizalom köti össze, ott van is virágzás, előmenetel. Azért épített Bicske olyan iskolát, a milyen nincs több a Vértesalján. Aztán a ki a szegénynek a két felső ruhája közül az egyiket szó nélkül adta oda, tehát a kit jószíve szinte könnyelművé tett, az egyháza részére még takarékoskodni is tudott. Legalább erről beszól az a több, mint másfélezer hektoliternyi takarékmagtár, melyet ő alapított, vezetett, gyarapított. Csak ilyen vezér és ilyen nép alkothatta meg az úgynevezett százéves alapot is, a mely az egész Vértesalján, de talán az egész országban egyedüli a maga nemében. Ugyanis lelkész és hívek erős fogadással megfogadták, hogy minden évben 100 forintot félretesznek, s kötelezik utódaikat és maradékaikat is arra, hogy ezt a fogadást száz évig teljesítik, abból a czélból, hogy akkor a gyülekezetnek minden kiadását ez az alapítvány fedezhesse.1 Igazán szeretni kellett népét, kinek lelkében ilyen nemes gondolat fogamzott meg. De el is mondhatta volna Balogh György, ha szeretetéhez hasonló nagy nem lett volna szerénysége is: exegi monumentum aere perennius! 0 nem mondta ezt, de mi tudjuk, hogy neve élni fog mindenkor a bicskei hívek lelkében. Ez a szeretett pap, Balogh György, Gyönkön született 1837 július 7-én. Iskoláit Gyönkön, majd Pápán végezte, a honnan a szabadságért rajongó ifjú Olasz országba ment, hogy Garibaldi táborában küzdjön az olaszok felszabadításáért, a kiknek felszabadulása után édes hazánk felszabadítását is reményiette. E reményében azonban — tudjuk -— akkor csalódott. Csalódott szívvel hazajővén, a budapesti theologián folytatta s végezte be tanulmányait. Iskolái végeztével a fejérmegyei Mányra jött akadémikus rektornak, a hol még ma is nagy szeretettel s büszkeséggel emlegetik nevét híveim. Ebben az időben katonák tartózkodtak a községben, kik között a kolera kezdett dühöngeni. 0 minden kolerás beteget fölkeresett; gyógyítgatta, bátorította, vigasztalta Őket. És működése sikerrel járt. Hogy nem mesélek, bizonysága az az arany kereszt, melyet a katonák gyógyításáért kapott, s a melyet mindnyájan láthattunk, a kik őt ismertük. Négy évi rekt.orkodása után bicskei káplán lett, az akkori vértesaljai esperes: Peremartom Nagy Zsigmond mellett. Ekkor kedvelte meg szép előadásáért, gyönyörű hangjáért s többi jeles tulajdonságaiért a bicskei gyülekezet. Bicskéről Faddra, Kilitibe, majd ismét Faddra rendeltetett káplánnak. Itt érte a bicskei hívek meghívása, melyet elfogadván, 1873-ban bicskei pappá lett, 1 Hejh! Milyen nagy bölcseség, milyen nagy előrelátás nyilatkozik meg ebben Szerk. a hol áldásos munkálkodást fejtett ki, mondhatni egész haláláig. Hívták ugyan másfelé is, így a felső baranyai egyházmegye legnépesebb gyülekezetébe, Nagyharsányba is, de ő a meghívást köszönettel visszautasította s megmaradt szerető bicskei hívei körében. Bicskén pappá levén, nem sok idő múlva meg is nősült; feleségül vette Segesváry Saroltát, kivel egész haláláig zavartalan boldogságban élt. Gyermekük ugyan nem volt, de azért mégis voltak gyermekeik : a testvéreké, kiket saját gyermekeik gyanánt szerettek. De legszeretettebb gyermekük volt a bicskei egyház, a melynek felvirágoztatása volt életük legkedvesebb feladata. A Vértesaljai egyházmegye iránta való ragaszkodásának már régebben az által adott kifejezést, hogy a boldogultat tanácsbírajául választotta. Soha beteg nem volt, csak életének utolsó hetében. Január 17-én halt meg. 19-én temettük el, nagy és őszinte részvét mellett. A háznál Farkas Sándor töki lelkész imádkozott felette, a templomban alulírott mondott predikácziót, a temetőben Nagy Vincze csabdii lelkész mondott síri beszédet. Olyan óriási tömeg kisérte ki utolsó útjára, hogy a bicskei templom a felét sem volt képes befogadni. Kit mindannyian szerettünk, áldott legyen emléke közöttünk. A kinek pedig olyan hű szolgája volt, az a jó Isten adja meg neki hűségéért a mennyei koronát. Papp Albert. EGYHÁZ. Lelkész választások. A felsőbaranyai ref. egyházmegye tésenfai gyülekezete Kulifay Elek tordinczei segédlelkészt, — az ungvári evang. missziói egyház Margócsy Aladár tiszakerületi missziói lelkészt, — az erdélyi reform, egyházkerület egyik legjobb java dalmű lelkészi állására, a tordosira a hívek Kovács József kalotaszentkirályi lelkészt választották meg. A tordosi lelkészi javadalom megüti a 6000 koronát; a gyülekezetnek azonban mindössze 30 választásra jogosult tagja van. A többit, az erdélyi viszonyok között dús papi jövedelem daczára, felemésztette már az oláhság. Pedig a gyülekezetnek hosszú időn keresztül olyan lelkésze volt, a ki esperesi, sőt generáli direktori tisztséget is viselt. A dús javadalom pap azonban még arra sem érdemesítette gyülekezetét, hogy közte lakott volna, hanem a közelfekvő Szászvároson élt úri módban. Szeretjük hinni, hogy az új lelkész nemcsak pap, hanem lelkipásztor is leend, a ki a tordosi, csaknem teljesen elpusztult magyar kálvinistaságot új életre fogja kelteni! Leikészbeiktatás. Az urai-ujfalui evang. gyülekezet új lelkipásztora: Zongor Béla január 25-én foglalta el hivatalát. A hivatalos beiktatást, az esperes képviseletében, Kapi Béla körmendi lelkész végezte. Új doctor theologiae. Veress István bihardiószegi ref. lelkész a bécsi prot. theologiai fakultáson theologiai doktorátust szerzett. Doktori értekezésében a kálvinista alapelveknek a magyar egyházi és nemzeti alkotmányra gyakorolt befolyását mutatta fel. Dolgozatáért nemcsak doktori czimet adományozott szerzőnek a fakultás, de azt az óhajtását is kifejezte, hogy az értekezés