Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-13 / 7. szám

tosságát ós áldásos kihatásait még az egyházon kivül állók is kezdik mind nagyobb mértékben elismerni. A szocziális bajok orvoslása, általában a szocziális kér­dések a legkülönbözőbb társadalmi állásuakat foglalkoz­tatják, mert érzik, hogy ezeknek a kérdéseknek helyes megoldásától függ részben a társadalmi élet fejlődése és benne az egyének boldogsága. Az evangéliumi mun­kák pedig a szocziális nyomorúság orvoslására nemcsak befolyással vannak, hanem azt mondhatjuk, hogy a legáldásosabb eredmények épen ezen az úton érhetők el. Innen van azután az a jelenség, hogy az evangéliumi munkák nagy értékét komoly szoc/.iológusok, még ha a vallás kérdései iránt nem érdeklődnek is, kénytelenek nagyrabecsülni. Mennyivel emelkedik azonban előttünk e mu'nkák értéke, ha meggondoljuk, hogy legfőbb czéljuk nem csupán a testi nyomorúság enyhítése vagy bizonyos is­meretek közlése, hanem a léleknek tiszta, harmonikus világnézletre és az evangélium alapján krisztusi boldog­ságra való elvezérlése. Ilyen magasztos czélok megvalósításáért küzdött a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület az 1909. esztendő­ben is. Evangéliumi munkáival a valláserkölcsi élet emelésére áldásosán működött közre, és ha munkálko­dása az elmúlt évben nem volt is gazdag különösen kiemelkedő mozzanatokban, de hűséggel és magasztos czélját mindig szem előtt tartva igyekezett hivatásának megfelelni: hogy egyfelől tagjai a krisztusi élet boldog­ságában növekedést vegyenek, — másfelől, hogy ezzel a boldogsággal szivükben oda menjenek a szegényekhez, nyomorultakhoz, betegekhez, sírókhoz és azokhoz, a kik még nem ismerik az Isten országa kincseit, hogy szól­ják nekik az örömhírt, segítsenek rajtok nagy szegény­ségükben, megvigasztalják elhagyatottságukban ... A magyar protestáns egyházban evangéliumi egye­sületek még mindig kevés számmal vannak, pedig áldá­sos munkáikra nagy szükség volna. Hogy tehát az eddigi munkásságunk nyomán támadt eredmények felmutatásával másokat is hasonló eszményekért való küzdelemre lelke­sítsünk és másfelől, hogy egyesületi tevékenységünk mind szélesebb körben ismeretessé legyen, ezért a mult évi közgyűlés lefolyása után elhatározta a választmány, hogy a közgyűlésen elhangzott jelentések kivonatos is­mertetését 5000 pld.-ban kinyomatja és terjeszti. A jelen­téseket magában foglaló kis füzetkéket nemcsak a fő­város területén terjesztettük, hanem szerte az országban mindenfelé elküldöttük. Ha voltak csak néhányan is, a kik örömmel olvasták és lelkesítést nyertek, ez a munka már nem volt hiábavaló. Diakonisszáink munkája nyomán sok áldás fakadt az 1909. évben. Jelenleg az igazgatónővel együtt 14 testvér van, kik részben magánápolással, részben bei­missziói munkával, gyermekneveléssel, vagy a háztartásban voltak elfoglalva. Ahhoz a tényhez, hogy diakonisszáink ismét kórházi munkák végzésére vállalkozhatnak, köze­lebb állunk, mint az elmúlt évben ; ha Isten is úgy akarja, az idén ebben a tekintetben változás fog beállani mun­kánkban. Azonban az is bizonyos, hogy az evangelizáló­terem felépülésével és benne a gyülekezeti élet kiala­kulásával a diakonisszák munkája még nagyobb jelen­tőségű lesz, mint eddig; viszont azzal, hogy ennek a hivatásnak szépségeit szélesebb körben és egész közelről megismerik, a diakonissza ügy fejlődésére lényeges be­folyás fog gyakoroltatni. 1909 nov. 1-én egyik diakonisz­szánk belépett a Tanítónők-Otthonába rendes ápoló test­vérnek ; egy másik, októberben a szegény-ügy egy ré­szét vette át. Egy testvér az elmúlt ősszel hat hétig tartózkodott Somboron evangelizálás czéljából. Az összes testvérek majdnem kivétel nélkül hosszabb-rövidebb ideig tartó szabadságot élveztek. Elméleti oktatásban Szilassy Paula, dr. Baudisz Antal, Müller Matild és a misz­szionárius részesítették őket. G-yakorlati oktatást Eszlinger Lina diakonisszától nyertek. Magánápolásban töltöttek 814 napot és 1260 éjet. Az egyház érdekében 223, szegényeknél okt.-decz. hónapban 198 látogatást tettek. Ha már most számítást teszünk és látjuk, hogy egye­sületünk diakonisszái által több mint 500 családdal jutott az elmúlt évben valamilyen összeköttetésbe és min­denütt igyekezett a lelkek nemesítésének magasztos mun­káját teljesíteni: úgy ez a szám is azt bizonyítja, hogy a diakonisszák gyülekezeti munkája az egyházi élet eme­lésének hatalmas tényezője. Cseléd-nevelő intézetünkben az elmúlt év folyamán 10 növendék volt; közülük 3 már elhelyeztetett, kik szol­gálatukat megelégedésre teljesítik. Jelenleg 7-en vannak ; a hely szűke miatt többet nem vehetünk fel, de ha az evangelizáló-terem felépül, mely mellett 6 szoba is épít­tetik, akkor növendékeink száma ismét emelkedni fog. (Folyt, köv.) Böszörményi Jenö. KÜLFÖLD. Svájcs. A Bethánia-egylet diakonisszái. A Bethánia-egylet csak 36 év óta működik Genfben. Ennek az egyletnek, mely 1874-ben alakult, jelenleg 300 diakonisszája van. Műkö­dése kihat Svájczra, Németországra, Ausztriára és Olasz­országra. A diakonissza-jelöltek az egylet hamburgi és frankfurti kórházaiban nyernek kiképeztetést, úgy a gya­korlati, mint az elméleti dolgokban. Ezek a derék nők magánházakban ápolják a betegeket, minden valláskü­lönbség nélkül. De eljárnak a kórházakba, szanatóriu­mokba, klinikákra, árvaházakba, lelenczházakba is. Francziaország. Néhány nap óta a franczia képviselőházban is tár­gyalják a népiskolák ügyét. Négy hónappal ezelőtt a püspökök manifesztumot bocsátottak közre a laikus isko­lák ellen. Hatvanezer nyilvános iskola közül csak ezer iskolában volt zavar és csak körülbelül 8000—10,000

Next

/
Thumbnails
Contents