Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-13 / 7. szám

lelket kelt új életre, intve, biztatva bennünket, hogy álljunk Jézus oldalára, tekintsük a tényeket az 0 szempontjai szerint s akkor, mielőtt még a teljes diadal bekövetkezett volna, jogunk lesz elmondani, hogy a hol az emberi szem halált lát, ott az Isten által meg vértezett hívő lélek már jó előre hallhatja a közelgő élet örvendetes szárnylebbenéseit". (Szabó A. : „Jézus élete.") Ifj. Benkö István. Az első magyar országos testnevelési kongresszus. (Folytatás.) Deczember 28-án folytatták az elmaradt előadásokat. Dr. OholUsányi Kuthy Dezső egy. m. tanár „A sport és az egészség" czímű előadásában sok tanulságos és követésre méltó tudnivalókat mutatott fel. Hangsúlyozta az egészséges sportágak észszerű gyakorlása által elérhető helyes irányú általános testfejlődést; óva intett a belső, nemesebb szervekre kártékonyán ható, meggondolatlan túlzásoktól. A gyakorlatok előtt és azok bevégzése után való pihenést, mely éltető eleme a nemesebb szerveknek s az egész organizmusnak, elmulasztani sohasem szabad. Dohtor Sándor dr., orvostanár előadásában szükségesnek tartotta, hogy a testnevelés tudományának külön tanszék állíttassék az egyetemen, mert a mai orvosok nem ismerik, de nem is ismerhetik a testnevelés szabályait. Ily dolgokról az egyetemen alig hallanak valamit, pedig az erő és egészség ápolása mindenesetre van olyan fontos kérdés, mint a sok mindenfajta betegség gyógyítása. E tanszékkel kapcsolatosan testnevelő-intézetet kellene felállítani, a hol tudományos megfigyeléseket lehessen tenni. Ily módon elérhetnénk azt a várvavárt időt, a melyben az emberanyag fejlesztésével is törődünk, a minek nagyon is itt lenne az ideje, mert manapság sok a satnya és kevés a fejlett, egészséges ember. Ezek után a kongresszus „A tornatanító és tornatanárképzés" kérdéseinek megvitatására tért át. Halász Zsiga, ref. főgimn. torna- és vívótanár nagy elismeréssel adózott Demény Károly előadónak. Javaslatához hozzájárul. Igazat ad előadónak abban, hogy a tornatanári kurzust legalább is három évre kell kiterjeszteni, mert a szakerők mostani hathónapos s ennek következtében hiányos kiképzése folytán, a testi nevelés s ezzel kapcsolatban a testi fejlesztés igen sok kívánni valót hagy fenn, sőt nem egyszer szomorú állapotokat is teremt. Szükségesnek tartja, hogy a tornatanár, ne úgy mint most, melléktanárként szerepeljen, hanem a többi rendes tanárokkal egyenrangban legyen, ugyanazon dotáczióval. Ezek lehetnének a czélravezető eszközök arra, hogy a tornatanár feladata megoldásához készséget ós állandó munkakedvet érezzen. Örömmel veszi tudomásul azt, hogy előadó a katonás szellemben való nevelésnek híve és különösen megnyugtatóan hatott rá előadónak ama terve is, mely szerint a tantárgyak sorába még a vívás oktatását is felvette, mert véleménye szerint, intenzivebb eredményeket elérni, a melyek az ifjúság külső és belső érdekének harmonikus összhangjában nyilvánulnak, csak e két tárgy nagyobb mértékben való oktatásával lehetséges. — Elismeréssel szólott Szemző Lajos javaslatának ama részéről, mely a szaktanár vezető és rendező képességének emelését czélozza, mert helyes vezérlés nélkül eredményt elérni nem lehet. Tóth István Demjénnek azt a tervét, hogy a tornatanár valamely elméleti tárgyat is tanítson, helyteleníti, mert két úrnak szolgálni nem lehet. Cserhalmi Béla a tornatanárok pedagógiai kiképzését kivánta, különösen oly irányban, hogy a gyermekekkel bánni és korrekt irányban lelkileg is nevelni képesek legyenek. Bolla Mihály azt kívánta, hogy a tornatanárképzés állandó reformálásáig Szemző javaslatát fogadják el, mely az átmeneti állapotnak meg fog felelni. Knebl cs. és kir. százados Demjén javaslatát pártolta, de kívánta azt, hogy a képzésben oly közöshadseregbeli katonatisztek is résztvehessenek, a kik magyarul tudnak, mely esetben eleje vétetnék minden olyan félreértésnek mintha a közöshadseregbeli tisztek a honvédtisztekkel szemben mellőztetnek. Kmetykó János „Az iskolai testnevelés jelene és jövője" czím alatt olvasott fel terjedelmes és alapos értekezést. Higiénikus szempontból taglalta a különféle nemzetek testnevelését és az elért eredményeket. Bírálta a mai tornarendszert, illetőleg tantervet és utalt az előnyök elismerése mellett annak sarkalatos hibáira is. Rámutatott a helyesebb irányú testnevelési rendszerre, a mit a jelen német tornarendszer reformálásával vél elérhetni és pedig a svéd rendszer, az angol athletika, továbbá az úszás és korcsolyázás belevonásával. A testnevelés minden kérdését behatóan tárgyalta. Sok üdvös és követésre méltó javaslata közül felemlítjük, hogy a tornaórák szaporítását kívánta, az itjúság egyenruháinak kötelezővé tételét feltétlen szükségesnek véleményezte. Óhajtja, hogy minden iskolában alakíttassanak testgyakorló körök stb. Egy testnevelési akadémia mielőbbi felállítását követeli. Nagy gondot kíván fordítani a nők testi nevelésére is. (Folyt, köv.) Halász Zsigmond. A Kálvin-Szövetségről. E lap egyik mult évi számának „Csüggesztő jelenségek" czímű czikke, míg egyrészt figyelmemet teljes mértékben lekötötte, másrészt kifejeződésót láttam benne rég óta tartó töprengésemnek. Soha még oly erővel nem nyilatkozott meg egyházi életünkben az egyesülési vágy, mint most, s a megfelelő egyesülés, erőnyilvánul ás mégis késik. Nem merném