Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-07 / 6. szám

reformáczió fölszabadító befolyásának alávetették magu­kat, nincs-é ott elmélkedésre és követésre méltó példa? Egész a napilapokig egy sincs, mely visszhangot nem adott volna annak a sokatmondó lelkesedésnek. Legutóbb, deczember 13-án, egy közlemény jelent meg a nagyobb politikai napilapokban, melynek fordítása előttünk fekszik. Leírja az 1909. július havára úgy Magyarországon, mint Genfben megkezdett előkészületeket. Tudatták ott, hogy a közel jövőben több, a magyar reformátusság vallási-, irodalmi- és politikai történetének szentelt munka jelent meg. A nagy ország egész területén rendszeresen meg­indított mozgalomra általános lelkesedés volt a felelet. S ez annál értékesebb, mert ne feledjük: a magyar református egyház saját erejéből él és önmaga tarja fönn nagyszámú elemi- és középiskoláit, gimnáziumait, aka­démiáit, melyek közt a debreczeni a legtekintélyesebb. Ez a város valóságos Genf a magyarok hazájában. A végből, hogy megítélhessük annak az áldozatnak a nagy­ságát, melyet hittestvéreink fölmutatnak, jó hivatkoznunk arra, hogy közülük többeknek az adója, melyet egyhá­zuknak és az azzal kapcsolatos munkáknak áldoznak, állami adójuk többszörösét meghaladja. A történelem csakugyan megtanít bennünket arra a vezető szerepre, melyet a reformáczió a magyar szabad­ság lassú és drámai győzelmében játszott, melynek a református Bocskay István fejedelem volt a XVII. század elején elszánt vezetője a Habsburgok abszolutizmusa ellenében. Ez magyarázna meg kétségkívül, hogy az 1909. évi négyszázados évforduló a magyar protestánsok köré­ben oly gyorsan egy nemzeti évforduló színezetét és fontosságát öltötte magára. Azt a pillanatot várva, mikor szerencséjük lesz magyarországi barátaikat fogadhatni, a genfiek máris a legnagyobb köszönettel tartoznak nékik, oly örvendetes lelkesedésükért és oly nemeslelkű rokonszenvükért. Fordította : Dr. Kováts István. vett részt. Ebben az esztendőben már ötvenhét várme­gyében, 1542 községben, 4552 gazdasági előadás rendez­tetik, a melyek résztvevőinek száma kétségtelenül meg fogja haladni a kétszázezret. Meg* kell jegyeznünk, hogy ezen az éven már gazdasági tanfolyamok külön rendez­tetnek, még pedig harminczegy vármegyében, hatvannégy községbén, összesen hatvanöt tanfolyam. A tanfolyamok hosszabb időre szólnak természetesen, mint az előadá­sok és kiadóbb oktatást adnak. Úgy a gazdasági elő­adásokat, mint tanfolyamokat, a földmívelésügyi miniszter megbízása szerint, az általa engedélyezett anyagi támo­gatással : a gazdasági egyesületek, gazdakörök, várme­gyei mezőgazdasági bizottságok, népművelődési egyesü­letek, közjótékonysági egyesületek, gazdasági akadémiák, földmíves iskolák, gazdasági ismótlőiskolák, gazdasági szaktanárok rendezik. Tárgyukat a gazdasági ismeretek terjesztése, a földmíveseket érdeklő törvények s intézmé­nyek, szövetkezeti ügyek, adó- és illetékdíjszabás, vasúti szállítási és egészségügyi szabályok, biztosítási ügyek, értékesítési módok, gazdasági szerződések, egyszóval a gazdának szükséges tudnivalók ismertetése alkotja. Mos­tanig, vágy iá1 ' 1896-°tól e télig, több mint tízezer ilyen tan­folyam rendeztetett és kereken három millió ember vett rajtuk részt. Ha számba vesszük, hogy némelyik ember talán tízszer is szerepel a hallgatók között, még sem mondunk nagyot, ha föltesszük, hogy közel egy millió ember élvezte a gazdasági nevelés áldásait és egyikük több, másikuk kevesebb, de mindenik hasznos ismereteket szerzett gaz­dasági munkája haszonhajtása és jósága tekintetében. A háziipari tanfolyamok egészen új keresetforrást igyekeznek azokon a vidékeken meghonosítani, a hol a nép eddig télen alig tudott keresni valamit, és a hol, ha volt is valamelyes háziipar, még a fillérek is csak véko­nyan csepegtek belőle. A mult télen negyvenkilencz vár­megyében, 379 községben tartott 391 háziipari tanfolya­mon 11.490 gazda és gazdasági munkás vett részt. Ezen a télen ötvennyolcz vármegyében, 474 községben, 482 házi­ipari tanfolyam tartatik. 1899 óta a háziipari tanfolyamok száma megközelíti a négyezret, a rajtuk részt vett földmíves nép pedig kereken ötvenezernyi hatalmas sereget tesz ki. Vagyis ennyire megy azoknak a száma, a kik a gazda­sági háziipari tanfolyamokon a fafaragást, kosárfonást, seprő- és kefekötést, szalma- és gyékényfonást és nád­szövést megtanulták. Tudjuk, hogy ma már a háziipar nem afféle jelentéktelen dolog, mert a földmívelésügyi kormány egyúttal a háziipari termékek értékesítését is intézi s a hol csak lehet, a háziiparosokból szövetkezetet szervez. Tudjuk, hogy már a mult évben negyvenöt ilyen szövetkezet működött 2445 taggal, a kiknek mindenike a télen át, tehát az előbb jóformán kereset nélküli idő­ben, körülbelül kétszázhuszonöt koronát keresett. A népnek a gazdasági tanfolyamok és előadások, valamint a háziipari tanfolyamok útján való nevelése tehát ma már igen nagy intézmény, melynek szolgála­tában egész sereg kiváló szakember áll és a melyhez fogható alig van az egész világon. Azt tanúsítván, hogy A nép gazdasági nevelése. * A földmívelésügyi minisztériumnak egy testes füzet­kéje beszél érdekes dolgokat arról, hogy milyen hatal­mas intézményekké fejlődtek már a gazdasági téli népies előadások és gazdasági háziipari tanfolyamok. E füzet száznyolczvan lapján csak arról van szó, hogy hol és mennyi résztvevővel tartottak a mult év felében és tar­tatnak ezen a télen a szóban levő nagyfontosságú tanítások. Hogy mindenek előtt a gazdasági tanfolyamokkal végezzünk, a mult év telén ötvenöt vármegyében, ezer­háromszáznegyvenöt községben, összesen háromezerszáz­huszonhat előadást rendeztek, a melyeken 186.032 égvén * Ezt a czikket a „Szövetkezés" cz. közgazdasági lapból vettük át, hogy felhívjuk általa a lelkész és tanító urak figyelmét protestáns népünk gazdasági nevelésének nagyfontosságú ügyére. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents