Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-26 / 52. szám

mind Bethlehemig és lássuk meg a dolgot, a melyet az Ur megjelentett nékünk" — és ha megtaláltuk ott Krisztusunkat, a jászol helyett szívünkben készítsünk neki meleg, puha ágyat, — azután pedig, általa újjászülve, menjünk ki a világba, „dicsőítvén és dicservén az Istent mind azok felől, a miket hallottunk és láttunk" s a mit önmagunkban boldog örömmel megtapasztaltunk! Akkor azután valóban dicsőség leszen a magasságban az Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat! Vajha ilyen lehetne mindnyájunknak és az egész embervilágnak karácsonyi ünneplése! H. I. Iskoláink bezárása Szlavóniában. Egyfelől a horvátok vakmerőségét, másfelől a magyar államhatalom tekintélyének erős megrendülését bizonyítják azok az elszomorító hírek, melyek nap-nap után érkeznek Szlavóniából egy-egy magyar iskola bezárásáról. A napilapok mindössze két iskoláról emlékeztek meg: a kresztelováezi Julián iskoláról és az imszovoszelói ref. iskoláról. Arról nem is szóltak, hogy még három másik ref. iskolát: a sánclorováczi, kisbastei-i és antunováczi iskoláinkat is bezárták. Minket a mi négy felekezeti iskolánk ügye érdekel a legközelebbről. A Julián iskola dolgát majd elvégzi a Julián-Egyesület, de megsértett iskolai autonómiánkat nékünk kell elsősorban megvédelmeznünk. Iskoláink bezáratása mindenkor féltve őrzött iskolai autonómiánk egyenes megsértése, melyet a kormánynak haladéktalanul jóvá kell tétetnie. Szentesitett egyházi törvénykönyvünknek mindjárt az első lapján, az I. t.-cz. 3. §-ában az áll, hogy alsó-, ' közép- és felső iskoláink, mint a vallás szabad gyakorlatának jogával lényeges kapcsolatban álló intézmények s egyházunk önfenntartási eszközei... mindenestül egyházunk testéhez tartoznak s egyházi hatóságaink alatt állanak. A IX. t.-cz. értelmében egyházi törvényeink, így az iskolai autonómiánkról szóló §§ is, Horvát-Szlavonország területén is érvényesek — ezen országok autonóm törvényeinek figyelembe vételével. Ezt az 1898. május hó 7-én kelt s a horvát-szlavonországi ágostai- és helvét-hitvallású ev. egyházak külső jogviszonyairól szóló társországokbéli autonóm törvény is határozottan kimondja. Ennek a törvénynek 1. §-a szerint: „A horvát-szlavonországi ág. és helv. hitv. ev. egyházközségek a Szt. István koronája országaiban levő ág. és lielv. hitv. egységes egyházak kiegészítő-részét képezik". A 2. § pedig kimondja, hogy „az ág. és helv. hitv. ev. egyházak által, tekintettel az előző szakaszban megjelölt helyzetükre, vallási, egyházi, iskolai és alapítványi ügyeik intézésénél, kezelésénél és rendezésénél a zsinatok által már meghozott és Őfelsége által jóváhagyott, valamint a zsinatok által jövőben hozandó és Őfelsége által Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok bánjának alkotmányos befolyása mellett jóváhagyandó törvények alkalmazandók, — mindkét esetben Horvát- és Szlavonországok országos törvényeinek határai között..."1 De ha sem szentesített törvényünk, sem a társországok autonom törvénye nem védené is iskolai autonómiánkat a Dráván túl, az 1888. október 31-én kelt horvát-szlavon iskolai törvénynek a felekezeti és a szerb autonóm iskolákról szóló VI. fejezete is biztosítaná iskoláink létét, sőt nyilvános jellegét is. Ennek a törvénynek 96. §-a szerint „az országban fönnálló hitközségek és az országban elismert szerzetesrendek saját költségükön felekezeti népiskolákat állíthatnak ós tarthatnak fönn." A következő, a 97. § az új iskolák fölállítása körüli eljárást írja le : „Az a kívánság, hogy valamely helységben szerb autonóm vagy más felekezeti népiskola szerveztessék, az illetékes elsőfokú politikai- hatóságnál jelentendő be, mely megvizsgálja, vájjon az ily iskola rendes föntartásának föltételei megvannak-e s eljárásának eredményéről a megyei hatóság útján az országos kormányhoz jelentést tesz."2

A 102. §. pedig a felekezeti iskolák nyilvános jellegéről szól: „A felekezeti, valamint a szerb autonóm népiskolák és tanítóképezdék mindaddig nyilvánosaknak fognak tekintetni, míg szervezetükkel a jelen törvény által az elemi*népiskolák és az országos tanítóképzők számára kitűzött czélt elérik." Ezekből a szakaszokból kitűnik, hogy az egyes felekezetek nyilvános jellegű népiskolákat tarthatnak fönn s ebbeli szándékukat egyszerűen csak be kell jelenteniük a polgári hatóságnak. Nem kell tehát folyamodniuk ezért, mint a magán népiskolákat fölállítani kívánóknak. (106. §) Már most hogyan áll a mi négy bezárt iskolánk ügye? A horvát-szlavon missziói egyházaink fölügyeletével megbízott dunántúli püspök, az érdekelt gyülekezetek kórelmére, az eddigi tizenegy ref. iskola mellé még négyet kívánt állíttatni és pedig Imszovoszelón, Sándorováczon, lvisbastei-on és Antunováczon. A négy új iskola fölállításáról szóló jelentést magyar és horvát nyelven még július hó 16-án benyújtotta személyesen. A tanítókat beállította s azok szeptemberben meg is kezdték a tanítást. A politikai hatóságok pedig — a nélkül, hogy valami törvényellenességet tapasztalhattak volna az iskolákban — egy-két hónap múlva bezáratták azokat, azon a czímen, hogy a bántól nem érkezett még le a tudomásulvétel. A püspök megsürgette a tudomásulvételt a bánnál több ízben, még személyesen is. A bán azzal az érdekes törvénymagyarázattal akar kibújni az egyszerű tudomásulvétel alul, hogy igaz ugyan, hogy a törvény értelmében tudomásul kell vennie, de az nincs megírva, hogy egykét év- avagy pedig két hónap alatt történjók-e az! 1 Horvát- és Szlavonországok autonom törvényeinek gyűjteménye V. köt. 486. 1. 2 H. Sz. aut. törv. IV. köt. 184. 1.