Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-12 / 50. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., r

élévre: 9 korona, negyedévre : 4 Itor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész old?, t 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, lyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az örök élet útja és az örök élet itala. H. I. — Vezérczikk: Beöthy Zsolt beszéde. — Tárcza : Határkőnél. Vargha Gyula. — A vallás szoeziális jelentősége. Dr. Szelényi Ödön. — Könyvismertetés: Kálvin János. Kájel István. —• Belföld: A budapesti ref, főgimnázium ötven eves jubileuma. BT. I. — Az ország 1907. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Külföld : Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az örök élet útja és az örök élet itala. „ímé, új dolgot cselekszem; most készül, — avagy nem tudjátok még ? Igen, a pusztában útat szerzek és a kietlenben folyóvizet". Esaj. 43.1

9

. Mily rég- ideje annak, hogy a világot üdvözíteni akaró Istennek e vigasztaló szavai felhangzottak a próféta ajkán! Mily rég ideje annak is, hogy az Örökkévalónak vigasztaló szavai valóra váltak, testet öltöttek s eljött a földre maga az Üt,' az Elet! S mégis légió azoknak a szama, a kik az életet, a boldogságot csak e világnak tévedésbe, csalódásba vezető útján keresik, — s az örök élet itala helyett csak a földnek megmérgezett kutaiból oltogatják leikök szomjúságát! Bámulatos, fenséges az örökkévaló, a világot üdvözíteni akaró isteni szeretetnek munkáj a az emberiség történetében, a paradicsomnak a bűnbe esett ember mögött bezáródásától mind a ináig. Bámulatos és fenséges az a gond, az a szeretet és az a hosszútűrés, a mellyel Isten a bűn miatt pusztává és kietlenné vált földön az új utat: az öri k életnek útját egyengette, —- és a bűnnek halált hozó itala helyett az örök életnek italát készítgette. Izrael népének egész története nem egyéb, mint Isten világot üdvözíteni akaró kegyelmes szándékának ragyogó története. S mégis mily kevesen voltak a választott nép körében is azok, a kik Isten útját felismerték s elindultak rajta! S mily kevesen, a kik a kegyelemnek megnyílt forrásából merítettek italt az örök életre! A legtöbben megmaradtak a magok emberi útján akkor is, a mikor előttük állott „az Út", — s az emberi bölcseség zavaros vizéből merítettek, a mikor maga „az Élet" kínálta nekik az örök életnek italát! De ne kárhoztassuk Isten eltévelyedett népét. Higyjük felőle a nagy apostollal, hogy a „megkeményedés Izraelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen; és így az egész Izrael megtartatik" (Róm. 11:25). A kárhoztatás helyett inkább tekintsünk azokra, a kik a Krisztus nevéről neveztetnek ; — tekintsünk magunkra, hogy: nem tévelyedtünk-e el mi is ! Bizony, bizony tévelygünk mi magunk is, igen sokan és igen sokszor. Mi is letévelyedünk az örök élet keskeny útjáról s járunk a világ széles országútján, — s mi is sokszor merítünk italt, a mely nem az örök élet forrásából való. Pedig, ka nagyobb bűne volt a zsidónak, mint a pogánynak a tévelygés, mert hiszen kezében vala Istennek kijelentett törvénye, — még nagyobb bűnünk az nekünk, keresztyéneknek, a kiknek szemeik már megnyittattak, a kiknek kötelékeik megoldattak, — a kik szemeinkkel láttuk az Üdvözítőt! Ne tévelyegjünk tehát! Istenünk, a mi menynyei Atyánk a pusztában útat szerzett és a kietlenben folyóvizet, s adta s adja nekünk az ő egyszülött Fiát. Halljuk meg, miként hivogat bennünket ez a Fiú az adventi napokban is: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (Ján. 14:6); „En vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" (Ján. 8:12); „Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké még nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne" (Ján. 4:14) — és hívogató, kínáló szavára mondjuk, egész életünket,