Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-05 / 49. szám

a paróchialis könyvtár-bizottságnak s felkéri, hogy a Tájékoztatót vegye fel a könyvtár részére kiadandó művek közé, mely esetben azt szakemberek által megíratja. A tervezetet a prot. lapokban közzéteszi, hogy ahhoz mennél többen hozzászólhassanak. A „Diák-otthon''' ügyében propagandát kíván indítani, s felkérte dr. Kovács Ernő orsz. képviselőt, hogy a szövetség egyik összejövetelén tartott előadását dolgozza ki, hogy ez füzetben kiadható s a tagoknak megküldhető legyen. A Cselédkérdés ügyében tartott értekezleten elhangzott előadásokat külön füzetben kiadni ajánlja a választmánynak, hozzácsatolva dr. Kováts Istvánnak a K.-Sz. megbízásából a „Magj^ar Társad, tud. egyesület" cselédügyi ankétján tartott felolvasását. A cselédek aggkori biztosítása szempontjából a „Magy. orsz. munkások Rokkant- és nyugdíjegyleté "-re vonatkozó ismertetést, a cselédek irányítása végett pedig a fővárosi cseléd-patronage-egyletek felsorolását függelékképen a füzetben kiadni javasolja. A genfi-ünnepélyek illusztrált emlékalbumára előfizetést hirdet. A könyv öt ív terjedelemben, 20 képpel, két korona árban jelenik meg. A mennyiben 800 előfizető jelentkezik, a müvet kiadni javasolta. Előfizetők a bpesti ref. theol akadémia igazgatójánál (IX., Kálvin-tér 7.) jelentkezhetnek. Nagy Ferencz lelkésznek a pesti ref. egvházm. értekezletén előadott „Kálvin János emlékezete" czíniű felolvasását Bilkei Pap István theol. igazgatónak és Vargha Bálint gimn. tanárnak adta ki bírálatra. Budai János ref. lelkész „Boldogfalva" cz. népies iratát dr. Bernát István bírálja meg. A szövetség népies ismertető füzetét „Mit akar a K.-Sz.?" czímmel dr. Székely József ref. lelkész kiegészítette s átdolgozta ; bírálatra Ravasz Árpád gimn. igazgatónak adatott ki. A felolvasó és előadó ülések és téli összejövetelek szervezését Gonda Béla min. tan. vállalta magára. Ezek különféle helyeken s különböző közönség előtt lesznek megtartva. Eddig a következő előadások jelentettek be : Barla Jenő kisújszállási gimn. vallástanár: „A régi egyházi fegyelmezés". Dr. Vargha Bálint gimn. tanár: „Marót Kelemen". Tóthfalussy József ref. lelkész: „A munkáskolóniák és a vándorló munkások gondozása Németországban", továbbá az „Elesett lányok gondozása Németországban" (Magdalénumok), végül „A női gazdasági szakoktatás Dán és Svédországban", Németh József min. tanácsos: „A kivándorló munkások helyzete és védelme (amerikai viszonyok"). Dr. Versényi György, dr. Miklós Elemér és Maday Gyula tanárok költeményeket ajánlottak föl. Ezenkívül jelentkeztek még előadások megtartására Szegffy László, az orsz. munkás betegsegélyző és balesetbiztosító pénzt, titkára, dr. Bokor József egy. tanár, Kolozsváry Lajosné közg. író, bilkei Pap István ref. theol. igazg., Szikszay András, Lévay Lajos, Andrássy Kálmán. Kájel Endre ref. lelkészek és dr. Kováts István theol. m. tanár. Mindkét bizottság felkéri tagjait, hogy a protest. lapokban, napi és vidéki lapokban írjanak a K.-Sz. keretébe vágó egyháztársadalmi kérdésekről czikkeket, Utazás alkalmával keressék fel a lelkészeket és tanítókat s más irányadóbb egyháztagokat, s egyházi és más összejöveteleken hívják fel a figyelmet a K.-Sz.-re. Örömmel vették tudomásul, hogy az erdélyi ref. egyházkerületi értekezlet átalakult a K.-Sz. erdélyrészi osztályává s hogy a vidéken több helyen megalakultak a szövetség fiókjai, — más helyeken pedig komoly mozgalmak folynak a szervezkedés iránt. Az ország 1907. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. (Folytatás.) IV. Hcdálozások. Halandóság tekintetében az 1907. év meglehetősen kedvezőtlen volt. A magyar birodalom területén ez évben összesen 518,614 halálozás fordult elő; 13,824-gyei több, mint 1906-ban, s ennek megfelelőleg a halálozási arányszám is 24'8-ról 25'2-re emelkedett. Ez a sajnálatos visszaesés azonban csak az 1906. évvel szemben mutatkozik. A halálozási adatoknak több mint másfél évtizedre terjedő összehasonlítása megnyugtat bennünket, hogy az a csökkenő irányzat, mely a mult század utolsó évtizedét jellemzi s az új század első öt évére is áthúzódott, az 1907. évben sem szűnt meg s így reményünk nem alaptalan, hogy a nyugateurópai államok alacsoffy halálozás1 arányához, habár lassan, de mindinkább közeledünk. Az 518,614 halottból Magyarországra 453,977, a társországokra pedig 64,637 esett. A halálozás számbeli emelkedése (13,824) kizárólag az anyaország rovására történt, — a társországok mérlege ellenben 1711-gyel jobb az 1906. évinél. Legerősebb volt a halálozás a vármegyei törvényhatóságok közt az Alföldön Biharban (29'6) és Torontálban (28"2), továbbá a Duna-Tisza közén, Bács-Bodrogban (28'4), nemkülönben a Királyhágón túli országrész egynéhány megyéjében. Viszont legkisebb halálozási arányokkal szerepelnek : Hont- (21'2), Vas- (21 "8), Árva(22-2), Abauj- (22"2) vármegyék. Horvát-Szlavonországokban, hol a szélsőségek még nagyobbak, mint az anyaországban, az ezer lélekre eső halálozás Szeremben 32 7-ig emelkedik és Belovár-Kőrösben 18'9-re siilyed. A városi törvényhatóságok halálozási aránya még szélesebb határok közt mozog, mint a vármegyéké; a szélsőségeket Budapest (18"4) és Szabadka (36 7) jelzik. Érdekes, hogy az 1907. év kedvezőtlen halálozási mérlegét nem annyira a gyermekhalálozás, mint inkább a felnőttek halálozása rontotta meg. Növekedett ugyan a gyermekhalálozás is 1906-hoz képest, — értve ez alatt mindig a 7 éven aluliakat — de nem oly erősen, mint a 7 éven felülieké, hol a két év eredménye közt jelent-